2015. május 07. (csütörtök) 19:16 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel
Ismét a tegnap hajnali esetet ismételtük meg, annyi különbséggel, hogy Marvin nem volt. Reggeli készítés, kávéfőzés. Négyen távoztak ma reggel. Tegnap este Virian elintézte a pénzügyi elszámolást, hogy ne kelljen ezzel tölteni reggel az időt. Ugyanis a vendég, ellentétben az eddig tapasztaltakkal, itt a távozáskor fizet.
Marvin délelőtt kellett volna érkezzen a repülővel, de telefonált, hogy lekéste a járatot. Holnap fog érkezni csak az első busszal. Rettentő hőség volt ma egész nap. Befejeztem a függőágyak mellé szánt tárolókat, újabb négy darabot készítettem. Közben sikerült lefényképeznem egy gyíkot. Kerestem a nevét, de nem találtam.
Miközben tettem vettem, a kutyák pihentek helyettem. Persze azért én sem maradtam ki a jóból. Amint végeztem az összeszereléssel, pácolással, én is sziesztáztam egy kicsit. Ma nem kellett takarítani, Xiomara itt volt. Az egyedüli vendégünk Jasper, a müncheni srác maradt. Tegnap eléggé letört a meccs eredménye láttán.
Ebéd után kicsit tanultam a spanyolt, egy bögre finom kávé kíséretében. A mellettünk lévő fák lombkoronáját nagy testű papagájok lepték el. Ezúttal sikerült közelebbi fényképet készítenem, de még nem az igazi.
Patacon ma napközben, az eddigiekhez képest sokat aludt. Lehet az időjárás miatt. Az éjszakát ismét a bezárt konyhában töltötte, nyugalomban. Csak hajnalban kellett kiengednem. Remélem le tudom szoktatni az éjszakai zajongásról.
Késő délután nekivágtam a mai távomnak. Igaz, ma sem volt itt Marvin, de Virian tartotta addig a frontot. Ma sem erőltettem meg magam. Az első hónapot erre szánom. Vissza rázódni a korábbi szintre. Mert most azért érzem, hogy fáradok. Azelőtt ennyitől nem éreztem.
Körülbelül a második kilométeremhez közeledtem, amikor tőlem jobbra, az út és az erdő között egy fekete párducot, azaz jaguárt pillantottam meg. Ő is észrevett, és ennek hangot is adott. Nem tudom megmondani, hogy melyikünk döbbent meg jobban, mert pár másodpercig mindketten mozdulatlanul álltunk. Annyi különbséggel, hogy én csendben voltam, ő meg nem. Nem támadó hangot hallatott, hanem inkább ingerültnek tűnt. A döbbentségből felocsúdva, megpróbáltam gyorsan lefényképezni, de mire sikerült volna, már felkapaszkodott a fára, a lombok takarásába. Fiatal példány lehetett, se nem kölyök, se nem felnőtt. Ezután azonban sietősre vettem a dolgot, ugyanis nem szerettem volna, ha ő, vagy valamelyik közeli rokona hozzásegít a futás rekordom megdöntéséhez. Készített kép hiányában, szemléltetés végett, következzenek az internetről a fekete párducot bemutató képek. Ugyanúgy mászott fel a fára, mint a képen látható egyed. Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis nagyon ritka, hogy valaki lát egyet belőlük. Szerencsés vagyok abban is, hogy ennyivel megúsztam a dolgot.
Visszafele óvatosan közeledtem ahhoz a ponthoz, ahol a párduc volt. De se híre, se hamva nem volt. Gondoltam, hogy nem fog bevárni egy kép erejéig. Mindenesetre ezentúl erre is fel kell készülnöm. Mindenre.
Következzen a napi virág adag. Ezek mind itt vannak a telken. Körbe veszik a házat az illatukkal. Főleg eső után, a párás időben érezhető leginkább. Olyankor mélyeket lélegzek, és elraktározom az illatokat az emlékezetembe.
Holnap délelőtt egy túrára fogok menni. Végre kimozdulok egy kicsit. Hátha sikerül lefényképeznem pár egzotikus növényt, állatot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.