2023. november 01. (szerda) 19:51 (UTC+1) - Üllő

Vártuk már nagyon az idei nyaralást. Vártuk, hogy hátunk mögött hagyjuk a dolgos hétköznapokat egy pár napra. Ránk fért már egy kis áramszünet. Idén belföldre terveztük a nyári kikapcsolódást. Választásunk az alföldi fürdővárosra, Orosházára esett, azon belül is Gyopárosfürdőre. Egy kis panziót foglaltunk le öt éjszakára. 

Az odautat ezúttal nem a saját autónkkal tettük meg. Chili a munkahelyéről hozott el egy bérelt gépjárművet, mivel autókölcsönzőnél dolgozik. Mindhárman élveztük az utat az új kocsival. Gyorsan le is értünk volna, ha a gps nem viccel meg minket. Egy másfél éve lezárt komphoz navigált minket, így módosítani kellett az útirányt. Szolnokon keltünk át a Tiszán, s onnan már működött minden. Kora délután értünk le, s miután elfoglaltuk a szállásunkat, siettünk is a fürdőre. Aznapra késői nyitvatartást hirdettek, mivel fürdők éjszakája volt.

Gyopárosfürdőt az Alföld gyöngyének is hívják. Orosházától mintegy három kilométerre fekszik, a Gyopáros-tó partján. Annak idején a kiegyezés után kezdődött meg a fürdő kiépítése, miután felfedezték vizének gyógyító hatását. 1999-ben a tó vizét hivatalosan is gyógyvízzé nyilvánították. Alkalmas mozgásszervi, gyulladásos, reumatikus bántalmak, nőgyógyászati panaszok gyógyítására. 

Gyorsan telt az idő, már javában élveztük az esti fürdőzés pillanatait. Emma gondoskodott róla, hogy mozgalmas legyen a fürdők éjszakája, ugyanis gyakorlatilag meg nem álltunk. Egyik medencéből át a másikba. Főleg a sodró medence lett a kedvence, ahol az áramlat segítségével magunk is sodródtunk. Néha-néha azért kikönyörögtünk egy kis pihenőt.

Szerencsénkre nem volt zsúfolt a fürdő, így kényelmesen elfértünk. Kicsit árnyalta a meghirdetett fürdő eseményt az a dolog, hogy az est hátralévő részére a külső medencék egy részét lezárták. Úgy lett volna az igazi, h mindegyiket használhatta volna a közönség. Későre járt, mire a szállásunkra értünk. Másnapra Szarvas városa volt betervezve. 

Szarvas fele félúton megálltunk Árpádhalom nevű kistelepülésen. Annak idején, még 2016 nyarán jártunk erre a Kéken Tónival és Ricsivel, de akkor nem tudtam bélyegezni, s fényképet se készítettem. Most ezt pótoltam utólag. Ezzel meglett minden bélyegzőm az igazoló füzetben, így be lehet adni ellenőrzésre.

Legutoljára mikor Szarvason voltam az arborétumban (szintén Tóniékkal), a mini Magyarország nevű kiállítást akkor nem tudtam megtekinteni. Ezúttal pótolva lett. Egy makettparkot alakítottak ki a történelmi Magyarország központjához közel. Minden tájegységet, nevezetes épületet megörökítettek a részletgazdag makettekben. Többek közt a szülővárosom kedvenc főterét is.

A makettek egyszerűen gyönyörűek, s annyira élethűek voltak. Az egyes helyszíneket vasúti sínek kötötték össze,  rajtuk a magyar vasúttörténet ismert mozdonyaival. A járművek gombnyomásra indultak, akár a látogatók is el tudták indítani. Mini állomásokat alakítottak ki, a legtöbb tájegységet lefedve.

A kicsiny épületek között sok olyat fedeztem fel, ahol jómagam is megfordultam. Ilyen volt a székelyderzsi unitárius erődtemplom, ahol a Via Unitariana során jártam. Jó volt viszont látni, még ha ilyen kicsiben is. Élvezettel lépdeltem a makettek között, újabb és újabbakat felfedezve.

Ami különösen tetszett, hogy az egyes épületek úgy voltak megépítve, hogy egynéhány közülük hangokat adtak ki. Ilyen volt a pécsi dzsámi is, a müezzin imára hívó hangjával. 

Jöhetett a mini Balaton, a kicsiny vitorlásokkal, melyek közt megtalálható volt a híres földkerülő Szent Jupát alapmodellje, a Balaton 31. 

A Balaton közelében, mint ahogy a valóságban is, megtalálható volt a hévízi fürdő komplexum is. Itt is jártam már, igaz egyelőre csak kívülről tekintettem meg. A vizek szemrevételezése következett a Dunával. Először Pozsony, majd Budapest.

Budapesten, a két közismert legrégebbi és legújabb hídon kívül jelen volt a Parlament, a Hősök tere, a Széchenyi fürdő és az Operaház is. Lassan a kiállított épületek végéhez értünk, s amint korábban említettem, a hajdani országközpontnál felállított épületben megpihentünk kicsit. 

Még egy kicsit bolondoztunk, aztán tovább álltunk az arborétum irányába. Kezdett korogni a gyomrunk is, ezért tartottunk egy ebédszünetet is. Amíg vártunk a megrendelt ételünkre, kicsit elszórakoztunk a szabadon mászkáló szebbnél szebb pávákon.

Befizettünk a holt Körösön közlekedő kishajóra, egy kis sétahajózásra. Az indulásig hátralévő időben pedig szétnéztünk az arborétumban. Az ebéd után kellett is egy kis mozgás. Volt egy kis kalandpálya is.

Picit kezdett szemelkélni az eső, de annyira azért nem esett, hogy kelljen az esernyő. Útba ejtettük a mamutfenyőt, melyet immár sokadjára láttam. Utána a kikötő felé vettük az irányt. Útközben őzeket, s további pávákat láttunk.

Picit várakoztunk a kikötőben, ahol megmutattam Chilinek és Emmának a szemközti parton lévő OTP üdülő épületét. Annak idején ott voltunk elszállásolva Tóniékkal. Ott ismertem meg Ricsit is.

Megjött a hajónk, s a kapitányunk. Még 2008-ban szálltam fel a Katalin I. fedélzetére. Akkor is és most is ugyanaz volt a kapitánya. Több mint negyven éve szeli a habokat, ismer minden fát, nádszálat. Történetei, viccei legendássá váltak. Ezúttal is jót derültem rajtuk. Volt egy kis kvíz kérdés is, Emma remekül válaszolt.

Az egyórás hajókázás során eljtutottunk az országközepének emléket állító műalkotáshoz, valamint a vízi színpadhoz. Közben újabb érdekes történeteket mesélt Szarvasról, a holt Körösről a kapitány. Kikötőbe érve elbúcsúztunk tőle, majd Szarvas szélén még megálltunk egy virágzó napraforgó föld mellett.

Fáradtan értünk vissza a szállásunkra. Úgy terveztük, hogy minden másnap megyünk valahova, nem csak a strandra. Így egy kicsit felfedezzük a környéket, s az ottlétünk is változatosabb. Természetesen a fürdés is jól esett, főleg a következő napon. A nap is sütött, ráadásul erősen, így hamar meglett a nyaralás alapszínünk. 

Éreztük is a bőrünket, amikor este a vacsora asztalhoz ültünk. Ezúttal a fürdő melletti étterem teraszára esett a választásunk. No meg részemről az egyik kedvencemre, a cigánypecsenyére. Egyiket sem bántuk meg.

Másnap Makóra terveztünk menni, a Maros partjára. Egy kalandpark volt ott, s egy szabadstrand. Délelőtt érkeztünk a kalandparkba, s egy kisebb várakozást követően neki is kezdhettünk a minden izmunkat megmozgató kalandunkra.

Nem volt egy könnyű pálya, de mindhárman megálltuk a helyünket. Ezután mindhárman átcsúsztunk a Maros felett kifeszített drótkötélpályán. Emmának még arra is maradt ereje, hogy áttekerjen egy drótkötélen rögzített kerékpáron. Bátor kiscsaj az biztos!

Utolsó előtti napunkat ismét a fürdő területén töltöttük. Ezúttal sort kerítettünk egy kis kényeztetésre is a gyógyvizes medencében. Jó sokáig maradtunk a strandon, hisz másnap már vissza kellett indulnunk. Kiélveztük minden pillanatát. Utolsó napon elköszöntünk vendéglátóinktól, majd beautóztunk Orosházára. Kezdtem egy fodrásszal, addig a csajok fagyiztak. Utána felszálltunk a városnéző kisvonatra, s újra elkanyarodtunk Gyopárosfürdő felé. 

A kisvonat visszaért Orosházára, mi megebédeltünk, majd búcsút vettünk a várostól. Jó volt kicsit kikapcsolódni, egy kicsit lazulni, magunk mögött hagyni a dolgos hétköznapokat. Felfedezni hazánk újabb szegletét. Mert jó dolog utazni, országokat meglátogatni, ám itthon is szeretünk jókat kirándulni. A lényeg az utazás és a megismerés. Mert utazni és ezáltal megismerni mindenhol jó ...