2015. június 17. (szerda) 17:43 (UTC+1) - Domoszló

Mint említettem, kevés ülőhely volt a repülőtér várócsarnokában elhelyezve. Többen lő is vették a hálózsákjukat, és a padlón helyezkedtek el. Vannak akik a székeken próbáltak álomra szenderülni. Magam is a padlót választottam, nekidőlve a nagyobbik hátizsákomnak. Megpróbáltam valamit aludni, mivel majd tizennégy óra repülés várt rám.

Hajnal négy órára állítottam be az ébresztőt, bár többször megébredtem az éjjel. Reggel 7:05-re volt kiírva az indulás, de előtte várt még rám a csomagfeladás, beszállás, vámvizsgálat. Még az este elintéztem a pénzügyi részét, ugyanis ismét fizetni kellett az országból való kilépésért. Méghozzá nem is keveset. Paso Canoas-nál csak hét dollárt, itt viszont 29-et. 

Reggel immár rutinos utazóként beálltam a sorba, felmutattam a repülőjegy foglalásomat, majd megkaptam a két jegyemet. Tavaly ilyenkor még izgultam, most azonban már nem. Tudtam mi fog következni, mikor, hova kell menni. A szokásos átvizsgálás, valamint okmány ellenőrzés után már bent is voltam a vámmentes részen, a kapunál. Érdekes azonban, hogy az útlevélkezelés elmaradt. Kiléptető pecsét nem került az útlevelembe. 

Következett tehát, a Condor légitársaság Boeing 767-300 típusú gépével, a mintegy tizenkét és fél órás utazás. Mielőtt beszálltunk volna, kiszúrtam egy srácot a várakozók között. Könnyű volt, mivel iszonyú lábszaggal rendelkezett. Ezt a környékén helyet foglaló utastársak arckifejezése és elárulta. Bíztam benne, hogy nem mellém fog szólni a jegye.

Megkezdtük a beszállást, nekem a 12-es sorban jutott hely, középen, nem a folyosók mellett. Szerencsére az előbb említett utastársat megúsztam. Érdekesség viszont, hogy ezen a gépen volt 13-as számú ülés. Eddig nem hallottam olyan repülőről, ahol lett volna. Épp indultunk volna, amikor az egyik utasra epilepsziás roham tört rá. Szegény ráadásul gyengén látó is volt. Rögtön orvost hívtak hozzá, akivel konzultált a kapitány, és úgy döntött, hogy nélküle folytatjuk az utat. A férfit a mentők elszállították. Mintegy ötven perces késéssel indultunk, de útközben e késést behoztuk. Ezúttal nem tudtam műholdas térképen nyomon követni az utunkat, nem működött ez a funkció. A fülhallgatómat is a nagytáskában hagytam.

Majd három órás utunk után Santo Domingo-ban megszakítottuk utunkat, ugyanis a Dominikai Köztársaságban személyzet csere volt, tankolták a gépet, valamint utasok ki-, beszállítása történt. Az egyik mellettem ülő utas le is szállt, a helyébe egy erős dohányszagú férfi érkezett. Sajnos nem volt nálam semmi szag mentesítésre alkalmas dolog, így kénytelen voltam tűrni. Próbáltam aludni is valamit, de nem igazán sikerült. Előttem két pici dominikai gyerek ült, akik szintén felsírtak néha.

Kilenc és fél óra repülőút, valamint nyolc óra előre állítás után megérkeztem Frankfurtba. Ezúttal tapsvihar köszöntötte a sikeres földet érést. Bő másfél órám volt a csatlakozásig, így kényelmesen végigmentem az újabb vizsgálatokon. Érdekes volt, hogy az összekötő folyosón az emberek többsége nem gyalogolt, hanem a mozgó folyosón haladt. Magam természetesen középen gyalogoltam. Elfelejtettem kiürisíteni a vizes kulacsomat, így mikor a vizsgálathoz értem, kénytelen voltam úgy elhelyezni a tálcára. Természetesen észrevették, és visszafordítottak. Közölték, hogy igyam meg, majd utána ismét menjek át a kapun. Kérdeztem, hogy nem-e ihatnám meg a kapun belül, de a válasz nem volt. Nem volt mit tennem, újra a cuccaimmal vissza a kapu elé, megittam a mintegy hét deciliter vizet, majd vissza. 

Hét óra ötven perckor elindultam az Autsrian Airlines Airbus A321-es gépével, a mintegy egy órás utamra Bécsbe. Itt is felszolgáltak reggelit. Az utasok többsége üzletember volt.

Bécsbe érkezve, gyorsabban kiszálltunk, lévén a gép is kisebb volt, kevesebb utassal. Megkerestem a hátizsákomat, majd becéloztam a kijáratot. Már majdnem elértem, amikor a vámtiszt intett, hogy tegyem a táskáimat az átvilágító részre. Majd következett a táskák tartalmának átvizsgálása, kérdések feltétele. Természetesen vámköteles dolgot nem hoztam, így mehettem.

Megreggeliztem, majd célba vettem a busz indulási helyét, mely nem a megszokott helyen volt. Üzenetben kaptam egy új címet, hogy honnan indul majd a buszom. Szerencsére nem volt olyan messze. 

Két és félórás buszozás után megérkeztem Budapestre, a Népligethez. Kinga kijött elém, majd az újabb buszozás előtt egy kicsit beszélgettünk a Duna parton. Domoszlóra egy közvetlen buszjárattal mentünk. Otthon már várt a kedvenc csülkös bablevesem, a behűtött söröm, valamint a keresztlányom által különböző formára sütött palacsinta. Itthon vagyok.