2017. július 19. (szerda) 11:00 (UTC+1) - Domoszló

A falu elején rögtön jobbra vezet a Kék jelzés, és egyenesen a vár irányába tart. Magam sem mentem volna másfelé. Nagyon kíváncsi voltam arra a toronyra, amelyről már gyerekkoromban tanultam. Jó dolog eljutni azokra a helyekre, amikről tanult, vagy olvasott az ember. Már a megérkezés előtt csodaszép látvány tárult elém.

Megérkezésemkor éppen nagy készülődés folyt a vár előtti területen. Éppen a népszerű műsor, a Hazajáró közönség találkozóra készülődtek. Egész napos rendezvénynek hirdették, emelt összegű belépőjeggyel. Pecsételtem egyet, majd sikerült még a nyitás előtt kialkudnom egy "hagyományos" árú jegyben, mivel csak a várra voltam kíváncsi. Gyorsan meg is kaptam a karszalagot, és bementem, mielőtt a marcona biztonsági őrök gyülekeztek volna.

Kinizsi Pál a birtokot Mátyástól kapta 1472-ben. A friss birtokos azonnal neki is látott a vár építésének. A település virágzásnak indult. A vár központi része az úgynevezett lakótorony volt. Már a várba történő belépéskor egy korabeli mesterség fogadott. A rendezvényre ugyanis egy fegyverkovácsot is hívattak, aki már szorgalmasan ütötte a vasat.

Kezdtem a látogatást a lakótoronnyal. A földszinten az úgynevezett várbörtön állt, ahol rabláncon, s különböző fakalodákban tartották az ellenséget. A falakon a korabeli kínzó, vallató eszközök, módszerek voltak felsorolva, mind magyar, mind török részről.

A fogda fölött került kialakításra az őrszoba, ahol egy kerek, ráccsal lefedett nyíláson szemmel is tarthatták a fogvatartottat. Maga a torony szintjeire egy szűk csigalépcsőn tudtak feljutni.

A következő szint egy lovagi terem volt, ahol a korabeli fegyverzet, bútorok, s címerek voltak elhelyezve. Természetesen ezek mind korhű utánzatok voltak. Az eredeti példányok nem itt találhatóak. 

Egy szinttel feljebb Kinizsi feleségének, Magyar Benignának a berendezett szobája volt. Benigna, Mátyás hadvezérének, Magyar Balázsnak a lánya volt. Roppant birtokok halmozódtak fel a kezében, az apja halála után. Kinizsi halála után még kétszer ment férjhez.

A feljáró lépcső egyik beugrójában került kialakításra az úgynevezett "árnyékszék". Kényelem volt ez kérem, abban az időben.

Legfölső szoba egy újabb nagyteremként funkcionált, mely többek között megjelenítette Kinizsi leghíresebb győzelmét. 1479 október 13-án  Kinizsi Pál, Báthory István erdélyi vajdával Kenyérmezőnél óriási győzelmet aratott a török sereg felett. Ezen a szinten található a vár korabeli makettja is.

A vár kápolnájában került elhelyezésre az - eredetileg - őt tartalmazó szarkofág, melyet az általa alapított kolostorban helyeztek el. Ezt azonban feldúlták, sisakját, páncélingét, kétélű pallosát elvitték (később a Nemzeti Múzeumba kerültek). A kápolnában több történelmi alak mellszobra is kiállításra került, történelmünk nagyjai címmel. Megtalálható volt itt Nimródtól Attilán keresztül, az Árpád-házi királyokon, valamint az erdélyi fejedelmeken át, költőkkel, híres magyarokkal bezárólag. Számomra keveredett egy kicsit a képzelet a valósággal.

A várlátogatás után következett még egy kis mobiltelefon töltés, majd tovább indultam. Első megállóm a már említett, Kinizsi által alapított Szent Mihály kolostorrom volt. Kinizsi a pálos szerzeteseket hívta meg. Alapításának az volt a célja, hogy a családi temetkezőhely itt legyen. Miután Veszprém a töröké lett, az elnéptelenedett kolostort felrobbantották, nehogy ez is török kézre kerüljön. A kolostor romjaival manapság nem sokat törődnek, habár védett műemlék.

Továbbhaladva az erdei, mezei utakon, egy újabb rom következett. A hajdani Szent Ilona templomot, 1548-ban pusztán hagyta a lakossága, mely romlásnak is indult. Nehéz idők lehettek akkoriban. Ez a vidék a XVI-ik század második felében elég viharos volt, köszönhetően a török benyomulásnak. Sok elhagyott, felrobbantott épület romja található mindenfele. Ilyen volt a soron következő is, a tálodi kolostorrom is. 

Ez a kolostor volt Magyarország egyik legrégebbi pálos kolostora. A romoktól nem messze ered a Kinizsi-forrás. A magyarországi alapítású szerzetesrend 1480 tájékán elhagyta a kolostort, helyükre a ferencesek érkeztek. Falait 1552-ben szintén felrobbantották, hogy ne kerüljön török kézre. Azóta az enyészet útjára lépett.

A Kinizsi-forrásnál kialakított pihenőhelyen ebédeltem egyet, s közben megismerkedtem egy közeli gyerektábor főszervezőivel. Jó másfél órányira volt a következő pecsételőhelyem, a csicsói kulcsosház. Az út itt kövezett úton vezetett, majdnem egészen Balatonhenyéig. A falu előtt találkoztam egy juhpásztorral, aki népes nyáját terelgette. Egy kutyája segítette ebben, aki számomra egy beazonosítatlan fajtájú volt. A dolgát viszont kifogástalanul végezte.

Balatonhenyére beérkezve úgy éreztem, hogy én az napi távomat odáig tettem meg. Megkerestem a pecsételőhelyet, mely a változatosság kedvéért egy kocsmában volt. Egyébként jó ötlet volt egy-egy kocsma helyszínt választani a pecsételőhelynek. A túrázó jön, pecsétel, majd nagy valószínűséggel fogyaszt is. Mint ahogyan jómagam is tettem. Elfogyasztottam egy jó hideg korsó sört, a csapolt fajtából. Miközben kortyolgattam, a telefonom is töltődött. A falu lakossága a közeli falunapra készülődött, s kiosztásra kerültek az ingyenes fagyi-jegyek. Bár a kocsma jelen lévő vendégei jobban örültek volna ingyen sör jegynek.

A fenti kép a kocsmában lévő falon került lencsevégre. Tetszenek ezek a vidéki kocsmák, a kis világukkal, üzenetükkel. Tetszenek, mert nem mesterkéltek, nem jól fizetett dizájnerek rendezik be őket, hanem csak úgy, egyszerűen életszerűek. Mindenhogyan feltöltődvén tehát nekiindultam, hogy keressek magamnak egy alkalmas helyet az éjszakára. A falubeliek a közösségi ház udvarát ajánlották, ám én nem vágytam a faluközpontra. Balatonhenyéről kivezető úton, a pincesoron találtam egy eladó pincét, s annak a háta mögött lesátoroztam.