"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach

2017. szeptember 08. 23:01 - sandor80szabo

Országos Kéktúra 1. szakasz (Kőszeg - Írott-kő)

2017. szeptember 08. (péntek) 20:03 (UTC+1) - Domoszló

Elérkeztem hát az utolsó szakaszhoz. Az Országos Kéktúra utolsó hátralévő részéhez, amely nem volt több mint 15 kilométer. Valóban nem tűnt soknak, de a céltól még vissza kellett térnem a legelső településig. Szóval volt még előttem lépkedni való. Reggelre megszáradt a poncsóm, sőt ezúttal a sátrat is szárazon csomagoltam el.

img_3448_540x405.jpg

Nyolc óra körül indultam, kényelmes tempóban hagytam el Kőszeg városát, észak-északkeleti irányban. Elhaladtam amellett a bunker bejárata mellett, ahol a második világháború végén a magyar szent koronát, valamint a koronázási jelvényeket őrizték. Következett az Andalgónak nevezett sétány, mely a Kálvária-hegyre vezetett. Felérve Kőszeg városának gyönyörű panorámájában gyönyörködhettem. 

img_3449_405x540.jpg

A Kálvária-templom körül kőfallal védett kert, valamint mellette egy remetelak is található. Kicsit megpihentem, mielőtt továbbindultam volna. Kis kitérőt tettem, mivel meg akartam nézni a nem messze lévő Trianoni keresztet. 1936-ban építették a trianoni döntés mementójaként. Különleges helyen van, hiszen pont az egyik elcsatolt területre néz, s onnan is jól látható.

img_3454_405x540.jpg

Visszatérve a Kékre, folytattam az utam. Egy házaspárt segítettem útbaigazítani, akik maguk is a Kéken sétáltak, de csak a Hét-forrásig. Erdőben haladtam, időnként erdőirtások mellett. Nagyon közel voltam az osztrák határhoz. Időnként láttam is a szomszédos Rőtfalvát (Rattersdorf) a lombok mögött.

img_3458_540x405_1.jpg

img_3460_540x405.jpg

Ismét együtt haladtam a Mária úttal, s ezúttal a zöld turistaút is becsatlakozott. Kisvártatva elértem a Kéktúra egyik nevezetes pontját, a Hét-forrást. 1896-ban, a Millenium évében építették meg a hét kifolyónyílással rendelkező forrást, melyet a honfoglaló hét vezérről neveztek el. A közhiedelem szerint aki mind a hét forrásból iszik, annak teljesül egy kívánsága. Elővettem hát a vizes palackjaimat, és mind a hét kifolyáshoz odatartottam azokat.

img_3489_540x405.jpg

Közben egy kéktúrázó érkezett a forráshoz, Írottkő felől. Aznap kezdte a Kéket, azonban igazolófüzet nélkül. Szegedi lakos volt, azonban ott nem tudta beszerezni a füzetet, így anélkül kezdte meg. Úgy volt vele, hogy később pótolja a pecséteket. Én azonban bélyegeztem, majd megnéztem a hátrahagyott régi bélyegzőtartó ládikákat. Ott maradtak örök emlékül.

img_3491_540x405_1.jpg

Feltankolva a hűs forrásvízzel, a kívánság után elindultam az Óház-tető irányába. Meredeken vezetett az út, emlékeztetve arra, hogy milyen emelkedőkön kellett a Kék során feljutnom. A 609 méter magasan lévő kilátó helyén, a középkor hajnalán egy vár állott. Itt kezdődött Kőszeg történelme. A mostani kilátót 1996-ban avatták át, a korábbi lakótorony romjaira építve.

img_3493_540x405_1.jpg

Tovább indultam a következő támpontig, a Vörös-keresztig. Útközben több kerékpárossal, túrázóval találkoztam. Elég forgalmas a környék, köszönhetően a jól karbantartott Írottkő Natúrparknak. Osztrák-magyar közös kialakítású túraútvonal került kiépítésre, a környékbeli települések bevonásával. 

img_3497_405x540.jpg

A kereszttől nem messze, gyönyörű kis faház volt, melyet elnézve el tudtam volna képzelni végig a Kéktúra mentén, egymástól 25-30 kilométernyi távolságra. Mennyire jó lenne ilyen kis kulcsosházakban megszállnia a túrázónak. Ittam hát még egy kortyot abból a forrásvízből ...

img_3498_540x405.jpg

Már nem jártam messze, amikor a következő forrásig jutottam. A Hörmann-forrásnál bélyegeztem, majd egy-két kortyot magamhoz vettem. Kisvártatva egy újabb tematikus séta következett, mely a hátralévő Kék szakasz szélén egy-egy tábla információval mutatta be a környékbeli településeket. A lábaim előtt pedig a régi öreg cimborám tevékenykedett. Scarabaeidae, azaz közönséges ganajtúró, aki társaival mindvégig jelen volt a Kéktúra ösvényén, attól a pillanattól kezdve, amióta azon magam is elindultam.

okt_1-22.jpg

img_3507_540x405.jpg

Utolsó lépések, utolsó jelzések következtek. Velem szemben több turista is jött, páran gondolom Kéktúrások lehettek, a méretes hátizsákjaik alapján. Elérkezve az utolsó bélyegzőhelyre, meglepődve vettem tudomásul, hogy a pecsételőről eltűnt a gumi rész. Pont az utolsó bélyegző hiányzott, amivel az utolsó pecsétemet is megszerezhettem. Szomorúan készülődtem az alternatívára, azaz magam lefényképezésére, igazolva hogy ott jártam. Ekkor érkezett egy srác, hogy a kilátónál is van egy bélyegző.

img_3517_540x405_1.jpg

 Írott-kő a Kőszegi-hegység, és egyben a Dunántúl legmagasabb pontján, 882 méter magasan fekszik. A trianoni osztrák-magyar határ az 1913-ban épült kilátó belsején keresztül húzódott. Mivel a kilátó bejárata az osztrák oldalon van, így az 1989-ig nem volt látogatható. A "vasfüggöny" lebontása után, 1988. június 17-én találkozhattak 40 év után újra a magyar és az osztrák turisták. 

img_3511_540x405.jpg

Ottlétemkor is sok osztrák turista volt jelen. Voltak gyalogosok, de voltak akik kerékpárral érkeztek. Visszatekintettem a látóhatárra, ám csak halványan tudtam kivenni a Balaton-felvidék hegyeit. Visszaindultam a csigalépcsőn lefele, helyet adva a felfele igyekvőknek. Kicsit pihentem még a torony lábánál lévő padon, majd elindultam Velem község irányába, ezúttal a piros jelzésen.

img_3514_540x405.jpg

img_3516_540x405.jpg

img_3518_540x405.jpg

Miközben magam mögött hagytam Írott-kő pontját, eltűnődtem. Furcsa érzés volt beérni a célba. Más, mint eddig hasonló céloknál. Valahogy hiányzott az euforikus érzés. Lehet, hogy ez annak is betudható, hogy egy 0-ás kilométerkő hiányzott. Nem volt semmi olyan jelzés, hogy itt az Országos Kéktúra kezdő pontja (ugyanakkor a teljes Kékkör kezdő pontja is). Itt végződik a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra is. De ennek se volt semmi nyoma. Persze ezek csak külsőségek, de egy kicsit azért hozzájárulnak az ember érzéseiben. Úgy hasonlítanám, mintha végigfutnám a maratont, és mikor beérnék a célba, nem lenne ott semmi. Természetesen attól a maratont még lefutotta az ember, de nem volt része abban az érzésben, amit akkor él át a futó, amikor áthalad a célvonalon. Mindenesetre Velembe beérve megünnepeltem a célba érést egy velős pirítóssal, valamint egy korsó sörrel.

img_3520_540x405.jpg

Velemből busszal jutottam el Szombathelyre, ahonnan vonattal tovább Budapestre. A fővárosból másnap utaztam Domoszlóra. Úgy terveztem, hogy személyesen viszem be az igazolófüzetemet a Magyar Természetjáró Szövetséghez, ám azt később postáztam. Nekik kell ugyanis átnézniük, majd hitelesíteniük az igazolófüzetemet. 

vegso_kek_540x362.jpg

teljes_kek_150x172.jpg

Véget ért tehát egy újabb hosszabb utam, teljesítettem az Országos Kéktúra teljes útvonalát. Most nem elemzem, erre a közeljövőben egy teljes blog bejegyzést szánok. Le kell ugyanis ülepedjen mindaz, ami az első lépések, azaz 2013. május 25. óta, az 1167 kilométer alatt átéltem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azoperenciastengerenistul.blog.hu/api/trackback/id/tr3812812782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach
süti beállítások módosítása