2018. augusztus 06. (hétfő) 20:45 (UTC+1) - Budapest

Idén is ugyanazzal a busztársasággal utaztam, mint tavaly. Annyi különbséggel, hogy ezúttal nem egy fél gombóc fagyi volt az ára. Vasárnap estére érkeztem Kolozsvárra. Az időjárás nem éppen a szebbik arcát mutatta. Épp a buszon olvastam, hogy be kellett volna tennem a poncsóm, és egy váltócipőt is. Előbbiről megfeledkeztem, utóbbit nem akartam eleve. Úgy gondoltam, hogy idén nem bakancsban gyalogolok, hanem cipőben. Megérkezéskor várt rám Móni, és megindultunk Kisbács irányába. Másnap reggel Bellával visszabuszoztam Kolozsvárra, a találkozási pontra. Innen indultunk a Dorottya által vezetett mikrobusszal Marosszentgyörgyre. Egy vidám hangulatú utazás következett, mely a Mezőség apró falvain keresztül vezetett. Jó volt, hogy nem a megszokott Kolozsvár-Torda-Marosvásárhely útvonalon mentünk, így legalább megismerhettem az eddig nem látott falvakat is.

A marosszentgyörgyi unitárius templomnál volt a találkozó. Sokan voltak az úgynevezett veteránok közül, de szép számmal akadtak olyanok is, akikkel még sosem találkoztam. Szabolcs tartott egy kis ismertetőt arról, hogy mi vár majd ránk az elkövetkező napokban. Izgatottan néztem körbe, várva az előttünk lévő napokat.

Megtöltöttük a kulacsainkat, faltunk pár falatot a bőségesen megterített asztalról, és megindultunk. Természetesen idén is Alpár vezette kicsiny csoportunkat. Lassan-lassan magunk mögött hagytuk Marosszentgyörgyöt. Egy szép nagy dombbal kezdtünk, mely épp alkalmas volt a kezdetre. Szép kihívás volt felmászni rá.

Közben megkezdődtek a beszélgetések. Régi ismerősök köszöntötték újra egymást, s kezdték megismerni egymást olyanok, akik eddig még nem találkoztak. Közben lassan fel is értünk a dombunkra. A napi végcélunk Nyomát volt. Addig viszont volt még mit talpalnunk.

Marosagárd határában haladtunk el, mezei utakon. Az időjárás a kezdeti perzselő kánikulából kezdett felhőssé válni. Az előrejelzés esőt mondott, a valóság is azt mutatta. Bíztam benne, hogy ha lesz is eső, az majd csak a beérkezés után lesz.

Időközben egyre jobban felhősödött. Olyannyira, hogy az esőcseppek is megjelentek. Szerencsére csak rövid ideig tartott, de többünkön rajta maradtak a poncsók, esőköpenyek. Mi pedig a távolban megpillantottuk Nyomát házait.

A szállásunk a község közösségi házában, a kultúrteremben volt. Volt aki a falakon kívül, volt aki azon belül terítette ki a matracát. Én az utóbbi helyszínt választottam. Vacsora után egybegyűltünk a kicsiny unitárius templomba, ahol köszönhetően Ákos nagyszerű szervezésének, egy kis elmélkedéssel zártuk az első napunkat.

Nyomát kicsiny unitárius temploma az Árpád korban épült, egy-két helyen még látszódtak a korabeli freskók. Az unitáriusok 1634-től használják. Sajnos ez a falu is az elöregedő kategóriába tartozik. Sok fiatal hagyta el, és keresett a nagyvárosokban, illetve külföldön megélhetést.

Visszatérve a szállásunkra még egy keveset beszélgettünk, majd álomra hajtottuk a fejünket. Kis ízelítőt kaptunk abból, hogy mi vár majd ránk a következő napokban. Ezt - részben - szemléltetik a Koppándi Tanár Úr által mért adatok is. Pontos napi távot nem tudok mondani, mert egy rövid szakaszon nem mért.

Elkezdtük tehát az idei Szent Lődörgést ...