2018. augusztus 10. (péntek) 20:07 (UTC+1) - Budapest

Ez az éjszaka sem múlt el horkolás nélkül, de szerencsére ezúttal is rövid ideig hallgattam, ugyanis hamar visszaaludtam. Reggel nem a legjobb időre ébredtünk. Olyan esőre álló idő volt. Szokásos reggeli kávé, útravaló készítés, majd reggeli. A már hagyományosnak mondható kilenc órakor megköszöntük vendéglátóinknak a szíves vendéglátást, majd elindult a csapat.

Szentháromságról kivezető úton haladtunk, majd utunkat folytattuk a megkezdett emelkedőn, hegyi legelőn. Az égbolt felhős volt, az esővédők, kamáslik, poncsók elő voltak készítve. Lévén, hogy emelkedőn kaptattunk felfelé, egy-egy rövid pihenőt közbeiktattunk. Ilyenkor vissza szoktam tekinteni a mögöttem álló szakaszra. Ezúttal viszont nem csak a Via Unitariana-n megtett szakaszra tekintettem vissza, hanem az elmúlt négy évemben történtekre is.

Miután a tetőn is pihentünk egy rövidet, bevettük magunkat egy rövidebb szakaszon az erdőbe. Kis erdő volt, viszont tele különböző gombákkal. Látszott az elmúlt napok esőzésének nyoma. Lefele haladtunk, Nagyadorján irányába.

Nagyadorjánba beérve ugyanazokat tapasztaltam, mint Erdély, valamint Magyarország kisebb falvaiban. Sajnos sok ház el van hanyagolva, le van pusztulva. Különösen érvényes ez az úgynevezett zsákfalvakra. Rengeteget gondolkoztam már, hogy miként kellene ezeket az elhanyagolt házakat újra benépesíteni, hasznosítani. A mai ember kész egy emberöltő idejéig kölcsönökbe verni magát egy zsebkendőnyi városi lakásért cserébe, ahelyett, hogy a töredékéért egy nagy és tágas házzal, telekkel gazdagabb lenne.

A falu szélén egy fiatal házőrző szegődött a nyomunkba, Bellának viszont sikerült visszaterelnie az otthona felé.

Újabb hosszabb szakasz következett. Rigmányra tartottunk, addig viszont volt még mit talpalnunk. Utunk mezei utakon vezetett, ezúttal is alkalmat adva arra, hogy visszatekintsünk. Az idő viszont elég párás volt, megnehezítve a gyaloglást. Az eddigi gyaloglások közül idén különösen éreztem, hogy lassulok. Többnyire hátul is mentem, Szilcsuval beszélgetve.

Lassan megpillantottuk Rigmányt, majd rátértünk a faluba vezető műútra. Épp időben, mert már kezdtem szomjas lenni. Két palack volt nálam, nagyjából 1 liter vízzel. Ebben a párás időben viszont több vizet ittam, ráadásul a környék nem igazán volt forrásban gazdag.

Beérve Rigmányba, egy bolt előtt álltunk meg, ami azonban zárva volt. Körülbelül negyed órát álltunk, várva arra, hogy a tulajdonos - akit közben értesítettek - megérkezzen, azonban egy idő után kénytelenek voltunk továbbállni. Lévén, hogy kb. ötvenen voltunk, a ráérő tulajdonos egy kisebb vásárlóerőtől lemaradt. Köszönhetően a falubelieknek, friss vízzel tudtuk megtölteni a kulacsainkat.

Kiérve a faluból, egy újabb emelkedő következett. Nehezítette a dolgot, hogy időközben a nap is kisütött. Izzadtam is rendesen, miközben kapaszkodtam felfelé. Felérve a dombtetőre, egy enyhe lejtőn értünk el a napi sziesztánkhoz. Tartottunk ugyanis egy kisebb erdős részen egy óra pihenőt, mely során megebédelhettünk.

Az ebédszünet után újabb hosszabb táv következett, mire beértünk Nyárádszeredára. Az ott található kisboltba feltöltöttük ivóvízkészletünket, majd folytattuk tovább. Sajnos kevesebben tettük ezt, mivel páran nem vállalták a hátra lévő kilométereket. Többségüknek izomhúzódása, izomfájdalma volt. Ők taxival jutottak el a napi célunkhoz, Nyárádszentmártonba.

Jobbágyfalvára beérve, már én is éreztem mindenem. Főleg a bőrömet, ugyanis eléggé megpirult a napon. Vágytam már én is arra, hogy beérkezzek a célba. Addig viszont még hátravolt egy kicsi. Jobbágyfalva, Csíkfalva és Nyárádszentmárton össze volt épülve, így elég hosszú menetelés volt a végére, de végül átléptük a szállásunk kapuját. A nyárádszentmártoni unitárius templom melletti óvoda udvarán táboroztunk le. Az éjszakát a szabad ég alatt terveztem eltölteni. Következett egy hideg zuhany, majd - Emesével párhuzamosan - egy kis összegző naplóírás.

A tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is kitettek magukért Czire Tanár Úrék, ugyanis idén is nagyon finom volt a kínai specialitás. Jómagam a csípősségén emeltem, hála Gyuri Kisbácsból kapott chili paprikájának. Meg is könnyeztem a mögöttem lévő napot.

Vacsora után következett egy kis egészségmegőrző tevékenység, melynek során Emesének és Abának segítettem a hátizomzatuk ellazulásában, regenerálódásában. Sokat gondolkoztam a gyaloglás során a masszázson is. Elhatározásra jutottam, hogy hogyan is legyen tovább. Lefekvés előtt meglátogattuk a templomot, ahol ezúttal is egy meghitt, csendes élménymegosztásos résszel zártuk a napot. Huszonegy kilométeren voltunk túl, de esküszöm, hogy harmincnak éreztem.

Megágyaztam tehát a polifoam matracon, azaz bebújtam a hálózsákomba. Mielőtt leragadtak a szemeim, eszembe jutottak Dorottya szavai: "Ha jó úton járunk, egyszer csak megvilágosodik a cél. Ha nincs cél, hiába keressük a helyes utat?" Elgondolkoztam ...