2018. augusztus 29. (szerda) 20:49 (UTC+1) - Budapest

Hét órára állítottuk az ébresztőt. Hatan aludtunk a hostelszobában, és nem akartunk zavarni senkit a bepakolással, ezért a felszerelésünket kivittük az előszobába. Ezúttal a konyhában készítettem el a kávénkat. A recepción még nem volt senki, ezért indulás után a hostel postaládájába dobtuk a két kulcsot.

A negyedik reggelünkön már rutinszerűen mentünk megfelelő fürdőhelyet keresni a tengerparton. Ugyanazon az útvonalon haladtunk, mint az előző nap. Először próbálkoztunk lejutni egy ligetes részen, de a meredek parton nem találtunk lejáratot. Tovább mentünk, s egy hotel külső medencéjén keresztül, a mindenki által igénybe vehető szabad strandra érkeztünk. 

Ezúttal is sikerült elkerülnünk a tömegnyomort. Rajtunk kívül csak páran voltak a tengerparton. Ismét miénk volt az egész. Fürödtünk, napoztunk felváltva. Itt is sziklás volt a part, de ennek ellenére egyike volt a legszebb partoknak.

Bármennyire szerettünk volna még maradni, lassan indulnunk kellett. Fel kellett még kapaszkodnunk a város felső részén lévő főúthoz. Összepakoltunk tehát, a fürdőruhánkat pedig felerősítettük a hátizsákokra száradni. Még egy kis napfényvédő krém, majd megindultunk. Mint ahogyan az egyik falfirka is jelezte, Isten segedelmével.

Beugrottunk egy útba eső boltba, hideg vízért, majd megkezdtük a kapaszkodást. Három részre volt osztva az emelkedő, egy-egy utcával megszakítva. Szűk lépcsőkön haladtunk felfele, időnként tartva egy kis pihenőt. Felérve csodálatos panoráma terült elénk, igaz az óvárost nem láttuk onnan.

Rövid pihenőt követően neki is láttunk a visszafele tartó stoppolásnak. Ezúttal a távoli célunk Zadar volt. Több táblával is készültünk, mivel a köztes városokat is felírtuk. Ezúttal úgy döntöttünk, hogy a Makarska táblát cserélgetjük a zadarival. Majdnem fél órát várakoztunk, s lassan készültünk tovább állni, amikor megállt egy bosnyák rendszámú autó. 

Sofőrje egy horvát középkorú férfi volt, aki sajnos csak horvátul beszélt. Annyit sikerült megérteni, hogy a bosnyák határon túlra, egy kis faluig tud minket elvinni. Beszálltunk tehát, majd megkezdtük az utunkat. Az előbb említett okból kifolyólag kevés szót váltottunk. 

Rendben átjutottunk a horvát - bosnyák határon, és a bosnyák Neum városában haladtunk, amikor észrevettem a lefestett közlekedési táblákat. A szerb feliratok voltak lemázolva fehér festékkel. Úgy látszik ez a fajta véleménynyilvánítás nem csak az erdélyi románság szélsőséges tagjaira jellemző. Az újabb határátlépés is gond nélkül lezajlott, s már mentünk is tovább. A forgalomra ne volt panaszunk, jól lehetett haladni.

Sikerült egy olyan részt is megörökítenem, ahol a dalmát szőlőművelést láthattuk. Nagyrészt azonban sziklákkal borított hegyvidék húzódik a partvonal mentén. Ezt követően a Neretva folyó torkolatvidékére értünk, ahol búcsút intettünk horvát segítőnknek. Rövid pihenő következett, egy kis falatozással,majd folytattuk a stoppolást.

Mivel nem sikerült leinteni egy autót sem, megindultunk gyalog. Tűzött a nap, lassan az ivóvizünk megmelegedett, s mi is kezdtünk fáradni. Épp jókor jött arra egy horvát házaspár, akik felvettek minket. Olyanok álltak meg, olyan autóval, akikre nem számítottunk. Ilyenkor látszik, hogy a bennünk megfogalmazott sztereotípiák bármikor megdönthetők. Zaostrog nevű faluig jutottunk el, ahol ismét pihentünk egy kicsit.

Vizünk fogytán volt, s lassan az energiánk is. Késő délutánra járt, s mi egyre kevésbé hittünk abban, hogy innen még aznap tovább fogunk menni. Döntenünk kellett, hogy folytatjuk tovább, vagy maradunk, s keresünk szálláshelyet magunknak. Még mielőtt döntöttünk volna, lementünk a falu tengerparti részére, megmerülni.

Szépen kialakított kis strandot találtunk, étteremmel, kikötővel, s mellette egy kempinggel. Gyorsan be is tértem, megkérdezni a sátorhelyet. Kedvező ajánlatot kaptam, így miközben lazultunk, átgondoltuk a továbbiakat. Úgy döntöttünk, hogy maradunk, s az éjszakát a kempingben töltjük.

Beregisztráltunk tehát a kempingbe, és végre használhattuk a sátrat, nem volt hiábavaló a cipelése. Igaz, lecövekelni nem igazán tudtam, a köves talaj miatt. Bepakoltunk, majd a  bolt felé vettük az irányt, egy kis vacsorának valót venni.

Vacsora után még egyszer csobbantunk a tengerben, immár tömeg nélkül, majd jöhetett az újabb fürdés, ezúttal a kemping zuhanyzójában. Megragadtuk az alkalmat, s pár ruhadarabunkat is kimostuk. Egy olasz család volt mellettünk egy lakóautóval, s az ő szárítókötelüket használhattuk. Késő estére járt, a kemping is lassan elcsendesült.