2018. november 05. (hétfő) 18:49 (UTC+1) - Budapest

Zavartalan éjszakánk volt. Már ami az időjárást, valamint a nyugalmat illeti. Nem zavart meg minket sem eső, sem idegen. Ami zavaró volt, az a borzasztóan hosszú éjszaka. Ráadásul most volt az óraátállítás is. Annyira nem voltunk elfáradva, hogy végig bírjuk aludni a 10-11 órát. Mindenesetre ehhez hozzá kellett szoknunk.

Mielőtt elindultunk volna, ellátogatott hozzánk a terület gazdája, érdeklődni kik, s honnan vagyunk. Természetesen panaszra nem volt oka, hisz szépen rendben hagytuk a területet. Következett egy hosszú szakasz. Kepecs-tagig kellett eljutnunk, addig meg tartalékolnunk kellett az ivóvíz készletünkkel.

A Bánki-erdőn keresztül haladtunk, továbbra is jó időjárási körülmények között. Igaz, a reggeli napsütés után egy ideig felhősödött. Nem haladtunk rosszul, alig volt izomlázunk. Igaz, a téli hálózsák, s a szokottnál több víz nehezítette a táskáink súlyát.

Időnként vörösfenyők szegélyezték utunkat. Furcsa volt látni fenyőt az alföldön. Természetesen megél, csak nekem kicsit tájidegen. Útközben ezúttal is rendelkezésünkre álltak a pár éve kihelyezett eligazító táblák, melyeknek nagy részére alapos karbantartást igényelne.

Nem emlékszem, hogy korábbi bejegyzéseim egyikében említettem-e, de sajnos kedvenc bakancsom a végét járja. A talpcserével együtt kicsit meggyűrődött a bőrfelület, s így sikerült berepednie. Ezeket a repedéseket sajnos nem tudtam megelőzni, hiába kezeltem a bőrt. Amíg tart a belső borító bélés, nem ázik át, de utána már használhatatlan lesz.

Telt az idő, fogyott a vizünk, de még volt pár kilométer Kepecs-tagig. Ricsi említette, hogy legutóbb elég barna színű vizet sikerült az ottani tanyán kapniuk. Ihatónak iható volt, csak a színe miatt használniuk kellett a vízszűrőt. Abban nálam sem volt hiány. Mindenre fel voltunk készülve.

Egy kisebb tanya mellett haladtunk el, amikor a tanya előtti területen felfedeztünk egy régi szekeret. Itt is elkövették azt a hibát, hogy nem vigyáztak rá, nem tartották karban. Egy-két év, és már nehéz lesz megmenteni.

Kisvártatva egy újabb fenyőerdő mellett haladtunk el, majd a távolban megláttuk Kepecs-tagot jelző legelőket. Ideje is volt, mert kezdtünk szomjasak, s éhesek lenni. Meg aztán vágytunk rá, hogy végre letehessük a hátizsákjainkat. Nem is igazán tettük ezt reggel óta.

Szép állapotban lévő tanya volt Kepecs-tag. Körös-körül karbantartott épületek, karámok, istállók. Egy teremtett lelket sem találtunk, csak háziállatokat. Némelyikük bezárva, mások szabadon.úgy döntöttünk, hogy az itt lévő pihenőhelyen megebédelünk.

Szerencsénkre a víz ezúttal kifogástalan volt, nem volt barna színű. Meg is töltöttük minden nálunk lévő palackunkat, hisz tudtuk, hogy ezúttal is a szabadban fogunk éjszakázni. Ahogy ebédeltünk, figyeltük a mellettünk lévő karám szarvasait. Eléggé fotogének voltak.

Lassan-lassan összeszedelőzködtünk, s megindultunk a napi utolsó távunkra. Előtte viszont következett a már-már hagyományosnak mondható Kepecs-tagi "partraszállás". Anno Tóniék csináltak hasonló képet, lévén, hogy olyan volt a terület, mintha egy tengerparton lennénk.

Még éppen időben végeztünk, mivel egy népesebb csapat tartott felénk. Kikerültük őket, s megindultunk Álmosd felé. A legelőkön folytattuk utunkat, keresztezve egy műutat. Úton, útfélen elhagyott épületek voltak. Szomorú látni ezeket a hajdani pompás kis házakat így leomolva látni.

A Pungur-hegyi volt iskola épületénél kicsit megpihentünk. Szépen fel volt újítva az épület, azonban előtte itt is több régi jármű várta a megújulását. Bíztunk benne, hogy ez a jövőben meg is fog történni. Kár lenne értük.

Mielőtt tovább indultunk volna, megpillantottunk egy alkalmas helyszínt éjszakára. Közel volt a Kékhez, s volt egy kis fás rész is, előtte füves résszel. Fél óra múlva már álltak is a sátrak, s égett a tűz.