2018. december 09. (vasárnap) 16:30 (UTC+1) - Budapest

Mint ahogyan legutóbbi bejegyzésem végén említettem, lakóhelyet váltottam. Maradtam Budapesten, csak Pestről átköltöztem Budára, azon belül is Gazdagrétre. Sokaknak a nyolcvanas, kilencvenes években vetített Szomszédok című televíziós sorozatból ismerős a városrész. Bevallom őszintén, magam sem jártam eddig itt. Négy év elteltével tehát újra budai lakos lettem.

Eddigi életem során sokszor költöztem, mondhatni szereztem egy kis tapasztalatot e téren. Minden az összepakolással szokott kezdődni. Magunk is változáson megyünk keresztül ilyenkor, amikor a régi helyen hozzákezdünk a dolgaink becsomagolásához. Ilyenkor ugyanis nem csak a jól megszokott tárgyaink tűnnek el az újságpapírokban, dobozainkban. Érezzük, hogy az addigi életünk is meg fog változni, át fog alakulni. Előkerülnek rég elveszettnek hitt dolgaink, de örömmel elevenítjük fel az emlékeinket egy-egy tárgy kézbevételekor. Nem volt ez másképpen ezúttal sem. Szívembe zártam az elmúlt nyolc hónapot, amit a régi lakásban töltöttem.

Az új helyre történt átköltözés után hozzákezdtem a berendezéshez, az új életterem kialakításához. Új hely, új szagok, zörejek, fények, szomszédok. Lassan egyre kevesebb dobozt kell kerülgetnem. Ha Isten is úgy akarja, az elkövetkező öt évben nem kell majd ezeket a dobozokat újra elővennem. Itt lesz a kiindulópont, ahonnan az országhatáron belül, s kívül fogok elindulni.

Kihasználva a mai jó időjárást, kisebb túrát tettem a környék felfedezésére. A gazdagréti lakótelep egy három kilométeres körön belül helyezkedik el. A nyolcvanas években épült lakótelep környéket teljesen beépítették, újabb és újabb családi házakkal.  Itt található a 2002-ben felszentelt katolikus Szent Angyalok templom is.

Maga Gazdagrét a Széchenyi-hegy alatt helyezkedik. A hegyen található adótorony meghatározó pontja a környék látképének. A közelében található a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának épülete is, ahova magam is jártam. Ezúttal odáig nem mentem, csak a közvetlen környéket jártam be. A lakóhelyemtől mintegy fél óra gyaloglásra már az erdőben voltam. 

Több felé is mehettem volna, azonban idő hiányában csak a közeli kis Úti Madonna kápolnát választottam. Az eredeti kápolnát 1880-as években építették, azonban a múlt század viharos időszakában elpusztult. 1998 tavaszán építették újjá az eredeti tervek alapján.

Lassan kezdett sötétedni, így hazafele vettem az irányt. Közelsége miatt az elkövetkező években többször fel fogom keresni a Budai-hegyeket. Szükségem van ugyanis a természetre, az erdőkben tett hosszú sétákra. Lesz tehát egy bázisom, amit töviről-hegyire meg akarok ismerni. Kiváló lesz arra is, hogy a lábaim, s a szervezetem folyamatos edzésben maradjon. Búcsúzóul következzék egy kép, amely megcáfolja a híres erdélyi mondást. Láthatjátok, hogy a medve néha játék ...