"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach

2017. december 31. 21:36 - sandor80szabo

Boldog új évet!

2017. december 31. (vasárnap) 19:14 (UTC+1) - Budapest

Nos, ilyet sem csináltam még, amit most fogok tenni. Mielőtt lezárom az idei évet, mérlegelni fogok egy kicsit. Úgy terveztem, hogy nem csak ezt az évet, hanem a blogom kezdete óta eltelt időszakot. Több mint három éve kezdtem el írni, azóta majdnem háromszáz bejegyzés született. Hála Vigyorinak, a kezdetek óta nyomon követhetem a statisztikát. 10.730 alkalommal töltöttétek le a blog bejegyzéseit. Ezt 4.685-en tettétek. Ahogy ezeket a számokat a napokban összesítettem, kicsit meghatódtam. Nem vagyok egy közismert utazó blogger, azonban ennyire nem számítottam. Mint ahogyan arra sem, hogy a Világ különböző pontjairól olvastátok, Alaskától Ausztráliáig. Természetesen az elinduláskor meglévő ismerőseim voltak a fő olvasóim, azonban az útjaim során is sok külföldi követőt szereztem. Olyanok is olvasóimmá váltak, akik valamilyen úton módon rátaláltak a blogra.

blog_vilag_438x264.jpg

Szóval kedves Olvasóim, köszönöm Nektek. Természetesen minden marad a megszokott formájában, a jövőben is. Nem akarok hirdetéseket az oldalamra, még akkor sem, ha ez sokkal több olvasót eredményezne. A magam útját járom, azt az utat, amelyet én magam terveztem el. Igaz, mint már többször írtam, a terveim változtak. Változtak, sőt a jövőben is lesz biztosan változás. Érnek engem is hatások, információk, tapasztalatok, melyek hatására az eredeti elképzeléseim változtak, és változni is fognak. A legfőbb dolog azonban úgy tűnik nem változik. Márpedig az, hogy szükségem van a változásra, a felfedezésre, a megismerésre. Többször megpróbáltam visszaállni a hétköznapi életbe, de rájöttem, hogy már nem nekem való. Nem tudok már azonosulni azokkal a társadalmi normákkal, amikkel a körülöttem élők azonosulnak. Talán ez a kép szemlélteti legjobban azt, amit érzek. (Azok kedvéért, akik hadilábon állnak az angol nyelvvel. Amit a társadalom szerint kell(ene) akarnom: autó, ház, gyerek. Amit valójában akarok: utazni a Világban.)

idezet_139_371x540.jpg

Még mielőtt bárki is mondaná, hadd jegyezzem meg, hogy az égvilágon semmi problémám nincs azzal, ha valaki a kép felső részét választja. Sőt! Ahogy viszont elfogadom mások döntéseit, életútjait, úgy ragaszkodom ahhoz, hogy az enyémet is elfogadják. Szerencsére azért a többség elfogadja, és minden támogatást megkapok tőlük. Természetesen magam is kerülök időnként olyan helyzetbe, hogy csökken a lelkesedésem, elbizonytalanodom. Ilyenkor nagyon jól esik egy-egy bátorító szó, beszélgetés. Ilyen beszélgetés történt a napokban, amikor egy rég nem látott ismerősöm erősített meg abban, hogy jó úton vagyok. Igen, egyelőre csak virtuális úton vagyok, amíg nem végzek a következő utam előkészületeivel.

img_3682_368x540.jpg

Az elmúlt hetekben végeztem az anatómiával (egyelőre), és megkezdtem a masszázs alapfogásainak elsajátítását. Ehhez viszont sajnos meg kellett válnom a kedvenc karkötőmtől. Harmincnyolc hónapja viseltem a Camino egyik szállásán készített karkötőt. A jövőben olyanná kell készítenem, hogy bármikor le lehessen venni. A masszázs során ugyanis nem viselhetek semmilyen dolgot a kezemen. Az első áldozatot tehát meghoztam.

karkoto_540x318.jpg

Korábban írtam, hogy decemberben tervbe volt a soron következő "Járatlan utakon" fesztiválon való részvételem. Sajnos nem tudtam a rendezvényen részt venni, így kénytelen voltam egy-egy előadással azt pótolni. Meghallgattam többek közt Kisgyörgy Éva, azaz Travellina előadását Alaszkáról, valamint Puskás Zoltán beszámolóját a Japánban, és Tajvanon két keréken megtett útjáról. Mindkettőjüket régóta követem. Travellina a Világ országait járja, saját maga által megszervezett módon. Útjáról blogot is vezet: http://travellina.hu/ Zoltán pedig ugyanazt teszi, mint Éva, csak két keréken. Európa legtöbb országába már járt, átszelte az Egyesült Államokat is a keleti parttól a nyugati partig. Őt is nyomon lehet követni a http://usa.notabringa.hu/ oldalon.

img_3698_540x405_1.jpg

Az év utolsó napján magam is kimozdultam kicsit, igaz csak ide a "szomszédba". Kellett egy kis mozgás, ugyanis az ünnepek alatt elkényelmesedik az ember. Ahogy közeledtem a Normafához, azon az úton mentem, amin előtte annyiszor. Közel van ugyanis az a felsőoktatási intézmény, ahol pár évvel ezelőtt végeztem. Erre is visszaemlékeztem kicsit, amint gyalogoltam. Sokan voltak kint a természetben. Volt aki sétált, volt aki kutyát sétáltatott, más kocogott.

img_3701_540x405.jpg

Az időjárás - mint látható - nem a legjobb arcát mutatta. Olyannyira nem, hogy reggel még esett az eső. Mire felértem a Libegő végéhez, már mindent betemetett a köd. Az irányt az Erzsébet - kilátó felé vettem, végig a sárgára festett futófelület mellett. Ezúttal terepszemlét is tartottam, ezért választottam ezt a helyszínt. Itt kerül ugyanis megrendezésre februárban a 6. Balboa futás, amelyre én is készülök. A futás csúcspontját jelentő Erzsébet - kilátó, valamint annak környéke ezúttal ködbe burkolózott.

img_3703_540x405_1.jpg

img_3705_540x407.jpg

Úgy tűnt, hogy a köd fog győzni, így magam mögött hagytam a kilátót, s megindultam a piros jelzésen, felfedezve kicsit a Libegő végállomásának környékét. A magammal vitt termosznak köszönhetően, forró teát kortyolgatva pihentem egy kicsit. A köd közben kezdett oszladozni, s a nap végül győzedelmeskedett. Megfordultam ismét, és feltekintettem az immár kitisztult János - hegyre, rajta az Erzsébet - kilátóra. Eszembe jutott a Puskás Zoltán előadásán elhangzott mondat, mely szerint a japánok szent hegyét, a Fujit minden japánnak meg kell másznia az életében egyszer. Csak a bolond mássza meg kétszer. Mivel én nem voltam japán, és nem a Fuji állt előttem,  voltam olyan bolond, hogy meginduljak ismét. Szerintem megérte.

img_3715_540x405_1.jpg

Szóval miután a köd feloszlott, magam is tisztábban láttam az előttem álló utat. Ahogy lépdeltem tovább a tervezett szakasz vége felé, megbizonyosodtam, hogy a köd egyfajta jelzés volt számomra. Mire megérkeztem a Hűvösvölgybe, minden kitisztult. Világosan láttam az utat magam előtt. Természetesen hosszú még az út, s lesznek még hullámvölgyek biztosan. Azonban immár megvan a cél, s ezentúl a hullámvölgyeket könnyebben fogom venni. 

img_3720_540x292.jpg

Mire visszaértem a belvárosba, már be is sötétedett. Az emberek készülődtek a szilveszterre. Közben átkeltem a Margit-hídon, melynek közepén - a turistákhoz hasonlóan - magam is megálltam egy pillanatra. Korábbi munkahelyemnek köszönhetően, közel tizenöt éven keresztül nap mint nap ez a látvány terült elém, de elmondhatom, hogy ezzel nem lehet betelni. Egy olyan fővárosi látkép van a birtokunkban, amely nem sok nemzetnek adatik meg. Ahogy néztem ezt a csodát, azt éreztem, hogy más dolog is a helyére került. 

new_year_2018_540x360.jpg

Szóval kedves Olvasóm, hadd köszönjem meg Neked, hogy időről időre visszatérsz ide, és követed a bejegyzéseimet. Hadd kívánjak neked nagyon boldog, békés, eseményekben, örömökben gazdag új évet! Isten hozott 2018!

Szólj hozzá!
"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach
süti beállítások módosítása