2020. június 18. (csütörtök) 19:22 (UTC+1) - Budapest

Ezúttal nem éppen utazásról, vagy túrázásról írok, sőt a futócipőt sem vettem fel. Pár héttel ezelőtt, egyik kedves ismerősöm, MZ megosztását olvastam a közösségi oldalon, melyben a Budapesten fellelhető miniszobrokról volt szó. Korábban már hallottam róluk, de saját szemeimmel soha nem láttam egyet sem. Ezek az apró szobor csodák a főváros különböző pontjain vannak elhelyezve. A köznyelvként gerillaszobroknak nevezett műalkotások szülőatyja Mihail Kolodko, azaz Kolodko Mihály. A kárpátaljai szobrászművész szülővárosában, Ungváron kezdte elhelyezni az ici-pici szobrokat. Művei között megtalálhatóak a közismert mesehősök, hírességek, művészek. Nekik állít emléket az alkotásaival.

Budapesten jelenleg húsz szobrocska található, egyet sajnos elloptak. Egyébként sajnos gyakran megesik, hogy ezeket a kicsiny műalkotásoknak a kihelyezésük után hűlt helyük marad. Van ami szerencsére pótlásra kerül. Chilivel úgy döntöttünk, hogy két alkalommal fogjuk felkutatni őket. Az elsőt sokat terveztük, de mindig közbejött valami. Múlt hét vasárnap viszont eljött az idő, hogy belevágjunk. A lehető legjobbkor tettük ezt, ugyanis mire az Örs vezér terére értünk, leszakadt az ég. Metróval mentünk a Széll Kálmán térig, ahol a metrókijáratnál majd háromnegyed órát vártunk arra, hogy az eső elálljon. Nem messze volt az első kis szobrunk, Mekk Elek, a kétbalkezes ezermester. Rá jellemző módon a kezében lévő táblára nem Széll Kálmán tér volt írva, hanem Moszkva tér, a közterület korábbi elnevezése.

A második mesehősünk a Budai Várnegyedben volt, a Dísz téren, nem messze a Sándor-palotától. Teljesen kihalt volt a vár, rajtunk kívül egy-két ember volt csak. Sehol egy turista. Az eső ekkor szerencsére nem esett, így szemügyre vehettük a gyerekkori kedvenc kockásfülű nyulat, aki kis távcsövével kémlelte a pesti oldalt.

Innen busszal mentünk tovább, egészen a Clark Ádám térig, ahol az eső ismét el kezdett esni. Mivel ebédidő is volt, s nem úgy nézett ki, hogy az eső hamarosan el áll, betértünk egy közeli hangulatos étterembe. Miközben enyhítettünk éhségünkön, s szomjunkon, az időjárás változatlan maradt. 

Ekkor még csak két szobornál tartottunk, így hát ideje volt begyűjteni a többit. Rögtön hármat, ugyanis a rakparton egymás után sorakoznak. Ahogy közelítettünk az első felé, az esőcseppek is egyre sűrűbben estek. Természetesen esernyő nélkül voltunk, mivel azokat otthon felejtettük. Harmadik gerillaszobrunk - mely egyébként a művész első budapesti szobrocskája - a nagy ho-ho-horgász hű társa, a Főkukac volt.

A Főkukac után jöhetett a tank, mely a volt Kossuth hídnak állít emléket. Ezt a szobrot is egyébként egyszer már ellopták. A harckocsira korábban valaki a "Ruszkik haza!" feliratot pingálta. Egyébként ha nem céliránnyal keresi őket az ember, alig lehetne őket észre venni. Így volt az ötödikkel is, a bűvös kockával. Kolodko ezzel az alkotásával Rubik Ernő világhírű, népszerű találmányának állított emléket.

Mire végeztünk a rakparton, kellőképpen el voltunk ázva, így megelőzve a továbbiakat, beszereztünk két esernyőt, s jöhetett a pesti oldal. Utunk a Jászai Mari tér közelébe vezetett, ahol felfedeztük a hatodik szobrot, az öngyilkos mókust. Kolodko itt az olasz művésztársa, Maurizio Catellan alkotásaira utalt, aki gyakran provokatív, szatirikus műveivel hívja fel a figyelmet. A mókus végső kétségbeesésében öngyilkosságot követ el. Az már csak hab a tortán, hogy az öngyilkosság helyszínén Columbo, a legendás televíziós sorozat világhírű nyomozója ezen is törheti a fejét.

Tartottunk egy kis szünetet, a Kossuth téren lévő cukrászdában egy finom kávé, s még finomabb kávé társaságában. A következő helyszínünk ugyanis a közeli Szabadság tér volt, ahol újabb három alkotás várt ránk.

A hetediket nem azonnal találtuk meg, percekig kerestük, ugyanis tényleg parányi volt. Eredetileg egy usanka volt a párnán, utalva a közeli szovjet emlékműre. Ez azonban valakinek nem tetszett, s a Dunába dobta. Tettét politikai megfontolásból tette. Ekkor vágott vissza a művész, s egy baltával pótolta, mely szintén utalás a közelmúltban történtekre.

A nyolcadik szobrocska szintén legtöbbünk kedvenc gyerekkori mesefiguráját idézi meg. Csukás István Süsüjének, s magyar hangjának, Bodrogi Gyulának állít emléket. Nem messze tőle várakozott a Muppet Show világhírű főszereplője, Breki is.

A tizedik szoborhoz vissza kellett mennünk a Duna partra, majdnem egészen a Vigadó térig. A Dunakorzó korlátja alatt került ugyanis elhelyezésre a lufiból hajtogatott parányi kutya is, előtte egy még parányibb csonttal. Tényleg nem volt könnyű észrevenni.

Utolsó, tizenegyedik gerillaszobrunk a belvárosi Dohány utca zsinagóga mellett volt található. Ezúttal nem tárgy, vagy mesehős, hanem egy történelmi személyiség volt az alany. Herzl Tivadarra emlékezett Kolodko, arra a zsidó politikusra s íróra, aki megálmodta az egységes zsidó államot. A kis szobor Herzl Tivadar egykori szülőháza közelében került elhelyezésre. 

Ez volt tehát a rövid, de annál eseménydúsabb, s vidámabb miniszobor keresésünk a budapesti belvárosi utcákon, tereken. Bízunk benne, hogy a legközelebbi alkalom egy kicsit kedvezőbb időjárási körülmények között fog zajlani, bár igazán panaszra ezúttal sem volt okunk ...