2020. augusztus 23. (vasárnap) 13:03 (UTC+1) - Üllő

Nem említettem még, de tavasszal munkahelyet is váltottam. Pont a járványhelyzet kitörése előtt adtam be a felmondásom, de szerencsére sikerült zökkenőmentesen váltanom. Továbbra is maradtam a közigazgatás területén, csak ezúttal egy számomra teljesen új területen. Az utolsó napokban kollégáim egy kis meglepetéssel készültek, melyre egyáltalán nem is számítottam. A búcsúajándék része volt egy úgynevezett élmény csomag, melyből számtalan programajánlat közül választhattam.

Átböngészve a változatos élmény lehetőségeket, melyben a pincelátogatástól kezdve, a wellness üdülésen keresztül, a golfozással bezárólag minden megtalálható volt, úgy döntöttünk, hogy olyan programot választunk, amelyre ezúttal Emmát is elvihetjük. A választottunk pedig egy balatoni vitorláson töltött éjszaka volt, egy másnapi élményhajózással egybekötve.

A telefonon történt leegyeztetést követően, augusztus 1-re le is foglaltuk a hajót. A dolog úgy nézett ki, hogy a siófoki kikötőben lévő vitorláson tölthettünk egy éjszakát, és másnap pedig egy élményhajózás is járt az élménycsomaghoz. Emma előtt mindezt titokban tartottuk, hadd legyen neki meglepetés. Egy egyszerű balatoni strandolás volt a fedősztori. A lefele tartó út a szokásos dugóval, araszolással indult. Több ezren indulnak neki a Balatonnak minden egyes hétvégén. Leérkezvén, kora estig strandoltunk, majd elindultunk a megbeszélt találkozóhely felé. Emma furcsán is nézett, amikor pakoltuk ki a táskáinkat.

Teljes volt a meglepetés, amikor megtudta, hogy a kis vitorláson alhatunk. Természetesen még jobb lett volna, ha a vitorlással a nyílt vízen tölthettük volna az éjszakát, de ne legyünk telhetetlenek. Aláírtuk a papírokat, s már birtokba is vehettük a nem mindennapi szállásunkat.

A hajónk egy Bavaria 31 típusú vitorlás volt, mely a Tflotta tagja. Nyolc fős befogadóképességű, 9,99 méter hosszú, 2,99 méter széles, 1,75 méter merülésű, 7600 kg súlyú hajó volt. Amint a fedélzetre léptünk, Emma már el is foglalta az orr részben  lévő kabint.

Kaptunk egy kis kártyát is, mely segítségével használhattuk a kikötő, azaz a marina zuhanyzóit, mosdóit, segítségével nyithattuk a marina ajtóit, kapuit. A kikötő, hasonlóan a tengeri kikötőkhöz, több részre volt osztva. Az egyes részek zárható kapukkal voltak leválasztva.

Miután kipakoltunk, birtokba vettük a hajónkat, jöhetett az esti kikötői vacsorához a készülődés. Ki-ki a maga módján, egy kis zenei aláfestéssel.

A vacsoránkat a kikötőhöz vezető út mentén lévő éttermek egyikében költöttük el. Népszerű hely volt, látszódott a tömött asztalokon. Szerencsénkre épp volt egy felszabadult asztaluk, s mi le is csaptunk rá. Bő fél óra múlva már ehettük is a sok finomságot.

Későn értünk vissza a hajónkhoz. Köszönhetően az egész napos élményeknek, s a strandolásnak, a kis hajóskapitány hamar álomba szenderült. Mi még kicsit ücsörögtünk Chilivel a kikötő mólóján, a hajónk mellett. 

Furcsa volt újra hajón tölteni az éjszakát. Las Palmas óta nem tettem. Ezúttal azonban békésebb ébredésem volt. Emma szokás szerint keltett minket, s készülhettünk a hajó átadásra. Annyira nem kellett rendbe szedni, hisz nagy felfordulást nem okoztunk. 

Miután vissza adtuk a kis hajónkat, újra a siófoki partok felé vettük az irányt. Természetesen az élményhajózás is titok volt Emma előtt. Előtte megreggeliztünk egy hotel éttermében, svédasztalos módon, majd jöhetett a következő hajóra szállás. Mi már készen álltunk.

A választott élményhajózásunk egy kimondottan gyerekeknek ajánlott kalózprogram volt. Szintén a Tflotta társasághoz tartozó Talimán II. hajón. Pár percet még a kikötőben tartózkodtunk, amíg beszálltak a kis kalózok.

Elérkezett a kihajózás ideje, s a harsányan felkiáltó kalóz azonnal csatarendbe állította a kis kalóz legénységet. Előkerültek a faládából a kalózruhák, kardok, s már kezdődhetett is a kiképzés. Rengeteg dolgot kellett megtanulnia a frissiben toborzott legénységnek.

Megtanulták az égtájakat, a manőverezést, a hajó vezetését. Kalózhoz méltóan pengeéles fogakkal vicsorogtak, távolba néztek, s előkerültek a kardok is, amik nélkül ugye a kalózok nem sokat érnek. Zajlott tehát a kiképzés, s közben a hajó a Balaton közepén járt már.

Innen visszafordultunk, s már csak egyetlen próbatétel választotta el az újdonsült legénységet a végső kalózeskü letétele előtt. Jöhetett az erőpróba, mely során le kellett győzniük a kiképzőjüket. A kikötőbe történő behajózás során, immár a felesküdött új kalózcsapat ordította a kalózkiáltásokat a szárazföldi patkányokra.

Természetesen mielőtt partra léptünk volna, a kis haramiáknak újra a hétköznapi ruháikba öltöztek, nehogy kiderüljön a kalóz mivoltuk. Azért egy képpel gazdagabbak lettünk, hogy emlékezhessünk erre a kis kalandra.

Eztán következett egy újabb strandolás, mely egészen késő délutánig kitartott. Jöhetett az elmaradhatatlan fagyizás, emlékezve a közismert Bud Spencer és Terence Hill általi filmbéli jelenetre. Ezúttal a pisztácia nem fogyott ki, s a csoki is jelen volt.

Nap végén fáradtan, de annál nagyobb élményekkel indultunk haza, Üllőre. A meglepetés élménycsomagból sikerült további meglepetéseket átadni Emmának. Nagyon szuper kis hétvégénk volt, melyet még egyszer, ezúttal Emma és Chili nevében is, köszönök a KNYO minden egyes dolgozójának. Tényleg egy élmény volt.