2020. augusztus 23. (vasárnap) 13:03 (UTC+1) - Üllő

Nem említettem még, de tavasszal munkahelyet is váltottam. Pont a járványhelyzet kitörése előtt adtam be a felmondásom, de szerencsére sikerült zökkenőmentesen váltanom. Továbbra is maradtam a közigazgatás területén, csak ezúttal egy számomra teljesen új területen. Az utolsó napokban kollégáim egy kis meglepetéssel készültek, melyre egyáltalán nem is számítottam. A búcsúajándék része volt egy úgynevezett élmény csomag, melyből számtalan programajánlat közül választhattam.

Átböngészve a változatos élmény lehetőségeket, melyben a pincelátogatástól kezdve, a wellness üdülésen keresztül, a golfozással bezárólag minden megtalálható volt, úgy döntöttünk, hogy olyan programot választunk, amelyre ezúttal Emmát is elvihetjük. A választottunk pedig egy balatoni vitorláson töltött éjszaka volt, egy másnapi élményhajózással egybekötve.

A telefonon történt leegyeztetést követően, augusztus 1-re le is foglaltuk a hajót. A dolog úgy nézett ki, hogy a siófoki kikötőben lévő vitorláson tölthettünk egy éjszakát, és másnap pedig egy élményhajózás is járt az élménycsomaghoz. Emma előtt mindezt titokban tartottuk, hadd legyen neki meglepetés. Egy egyszerű balatoni strandolás volt a fedősztori. A lefele tartó út a szokásos dugóval, araszolással indult. Több ezren indulnak neki a Balatonnak minden egyes hétvégén. Leérkezvén, kora estig strandoltunk, majd elindultunk a megbeszélt találkozóhely felé. Emma furcsán is nézett, amikor pakoltuk ki a táskáinkat.

Teljes volt a meglepetés, amikor megtudta, hogy a kis vitorláson alhatunk. Természetesen még jobb lett volna, ha a vitorlással a nyílt vízen tölthettük volna az éjszakát, de ne legyünk telhetetlenek. Aláírtuk a papírokat, s már birtokba is vehettük a nem mindennapi szállásunkat.

A hajónk egy Bavaria 31 típusú vitorlás volt, mely a Tflotta tagja. Nyolc fős befogadóképességű, 9,99 méter hosszú, 2,99 méter széles, 1,75 méter merülésű, 7600 kg súlyú hajó volt. Amint a fedélzetre léptünk, Emma már el is foglalta az orr részben  lévő kabint.

Kaptunk egy kis kártyát is, mely segítségével használhattuk a kikötő, azaz a marina zuhanyzóit, mosdóit, segítségével nyithattuk a marina ajtóit, kapuit. A kikötő, hasonlóan a tengeri kikötőkhöz, több részre volt osztva. Az egyes részek zárható kapukkal voltak leválasztva.

Miután kipakoltunk, birtokba vettük a hajónkat, jöhetett az esti kikötői vacsorához a készülődés. Ki-ki a maga módján, egy kis zenei aláfestéssel.

A vacsoránkat a kikötőhöz vezető út mentén lévő éttermek egyikében költöttük el. Népszerű hely volt, látszódott a tömött asztalokon. Szerencsénkre épp volt egy felszabadult asztaluk, s mi le is csaptunk rá. Bő fél óra múlva már ehettük is a sok finomságot.

Későn értünk vissza a hajónkhoz. Köszönhetően az egész napos élményeknek, s a strandolásnak, a kis hajóskapitány hamar álomba szenderült. Mi még kicsit ücsörögtünk Chilivel a kikötő mólóján, a hajónk mellett. 

Furcsa volt újra hajón tölteni az éjszakát. Las Palmas óta nem tettem. Ezúttal azonban békésebb ébredésem volt. Emma szokás szerint keltett minket, s készülhettünk a hajó átadásra. Annyira nem kellett rendbe szedni, hisz nagy felfordulást nem okoztunk. 

Miután vissza adtuk a kis hajónkat, újra a siófoki partok felé vettük az irányt. Természetesen az élményhajózás is titok volt Emma előtt. Előtte megreggeliztünk egy hotel éttermében, svédasztalos módon, majd jöhetett a következő hajóra szállás. Mi már készen álltunk.

A választott élményhajózásunk egy kimondottan gyerekeknek ajánlott kalózprogram volt. Szintén a Tflotta társasághoz tartozó Talimán II. hajón. Pár percet még a kikötőben tartózkodtunk, amíg beszálltak a kis kalózok.

Elérkezett a kihajózás ideje, s a harsányan felkiáltó kalóz azonnal csatarendbe állította a kis kalóz legénységet. Előkerültek a faládából a kalózruhák, kardok, s már kezdődhetett is a kiképzés. Rengeteg dolgot kellett megtanulnia a frissiben toborzott legénységnek.

Megtanulták az égtájakat, a manőverezést, a hajó vezetését. Kalózhoz méltóan pengeéles fogakkal vicsorogtak, távolba néztek, s előkerültek a kardok is, amik nélkül ugye a kalózok nem sokat érnek. Zajlott tehát a kiképzés, s közben a hajó a Balaton közepén járt már.

Innen visszafordultunk, s már csak egyetlen próbatétel választotta el az újdonsült legénységet a végső kalózeskü letétele előtt. Jöhetett az erőpróba, mely során le kellett győzniük a kiképzőjüket. A kikötőbe történő behajózás során, immár a felesküdött új kalózcsapat ordította a kalózkiáltásokat a szárazföldi patkányokra.

Természetesen mielőtt partra léptünk volna, a kis haramiáknak újra a hétköznapi ruháikba öltöztek, nehogy kiderüljön a kalóz mivoltuk. Azért egy képpel gazdagabbak lettünk, hogy emlékezhessünk erre a kis kalandra.

Eztán következett egy újabb strandolás, mely egészen késő délutánig kitartott. Jöhetett az elmaradhatatlan fagyizás, emlékezve a közismert Bud Spencer és Terence Hill általi filmbéli jelenetre. Ezúttal a pisztácia nem fogyott ki, s a csoki is jelen volt.

Nap végén fáradtan, de annál nagyobb élményekkel indultunk haza, Üllőre. A meglepetés élménycsomagból sikerült további meglepetéseket átadni Emmának. Nagyon szuper kis hétvégénk volt, melyet még egyszer, ezúttal Emma és Chili nevében is, köszönök a KNYO minden egyes dolgozójának. Tényleg egy élmény volt.

2020. augusztus 21. (péntek) 20:53 (UTC+1) - Üllő

Hol is kezdjem ...

Ennyire még nem voltam lemaradva a blog bejegyzések megírásával. Volt már sokszor, hogy egy-két hetet csúsztam az események dokumentálásával, de most az elmúlt bő másfél hónapot kezdem bepótolni. Sűrű programokon, eseménydús időszakon vagyok túl. Mint emlékeztek, legutóbb a Kolodko miniszobrait vadásztuk az esős budapesti utcákon. Ezt mindenképpen szerettük volna Chilivel folytatni, annál is inkább, mert az időjárás is egyre kedvezőbb lett. 

Nekikezdtünk tehát a további apróságok felkutatásához. Első választottunk az azon a héten átadott szobrok egyike volt. Pár nappal előtte helyeztek ki két műalkotást Kőbányán, a Dreher Sörgyár területén. Egyikük a gyár előtti közterületen, másikuk a gyár udvarán. Előbbit sikerült megtalálnunk, utóbbit sajnos nem tudtuk megtekinteni, mivel a kapukon nem jutottunk be. E két új szoborral a művész a hazai sörgyártás méltán híres alakjáról, Dreher Antalról emlékezett meg.

A következő mini alkotás a Városligetben rejtőzött, a Vajdahunyad várát körbevevő tó partján. A piciny piszoárral Kolodko a francia festő, Marcel Duchamp művére utalt, akinek ugyanezen művét 1917-ben a New York-i kiállításra nem vették be. Miután a második szobrocskát is kipipáltuk, épp útban voltunk a következő felé, amikor egy újabb művész mellett haladtunk el. A várban lévő kis téren ücsörgött a grafit karikatúráival, s várta a következő alanyát. Chilivel gondoltunk egy merészet, és bevállaltuk, hogy mi leszünk azok. Úgyis régóta ki akartuk ezt is próbálni. Röpke fél óra múlva már jóízűen nevettünk az eredményen. Még egyszer köszönjük Mátyás Csaba művész úrnak az élményt.

A kis kitérő után jöhetett tehát a következő kis csoda. Gyalog tettük meg az utat a közeli Állatorvosi Egyetem melletti Bethlen Gábor térig, ahol a Bibliából közismert Noé bárkájának minimalizált mása található. A szivárványt is megoldotta Kolodko, hiszen amint betekintettünk a bárka kicsiny ablakán, bent a szivárvány színei tükröződtek vissza. Az már csak hab a tortán, hogy az állatokat mentő hajó az állatorvosi egyetem szomszédságában lett elhelyezve.

Erzsébetvárosban több apró szobrot is elhelyezett a művész az utóbbi években, így azokat viszonylag rövid időn belül meg tudtuk közelíteni. A következőt nagyon kutatni sem kellett, mivel az eddigiektől eltérően viszonylag nagyméretű volt. Lehet azért, mert a tizennégy karátos autóról volt szó. Ezúttal is párosult hozzá a megfelelő helyszín, ugyanis a közismert magyar regényíró, Rejtő Jenő, azaz P. Howard nevét viseli az utca, ahol az egyik legismertebb művének lett emlék állítva.

Soron következő piciny szobor idén nőnapkor került felavatásra. Kolodko alkotásával Szenes Annáról emlékezett meg, aki a második világháború alatt, zsidó származása miatt először Palesztinába menekült, majd onnan a brit hadsereg tagjaként visszatért Budapestre. Küldetése volt a deportálások megakadályozása. Elfogása után kivégezték. Az Izraelben nemzeti hősként tisztelt Szenes Annáról elnevezett tér sarkán helyezték el az őt megörökítő szobrot. Ejtőernyős ruhában, székhez kötözve, fejét felemelve, nyílt tekintettel az ember szemébe nézve ...

Lassan lassan elérkeztünk a napunk végéhez, de még hátra volt két szobrocska. Utolsó előtti miniszobor egy kávéházi legendának állít emléket. Szintén Erzsébetvárosban, a New York palota mellett található a kulccsal üldögélő búvár alakja. A korabeli történet szerint a kávézó átadásakor azt szerették volna, ha éjjel, nappal nyitva lenne, így bedobták a kulcsát a Dunába. Így lett hát a tavaly átadott szobor témája a kulcs, s azt felhozó búvár, mely az Osvát és a Dohány utca sarkán lévő tűzcsap tetején ücsörög.

Utolsó aznapra tervezett alkotás következett, melyet szintén Erzsébetváros Önkormányzat kérésére alkotott Kolodko Mihály. A világhírű zeneszerző, Seress Rezső szobrát nem mindennapi módon jelenítette meg. Kis bronz pipában zongorázik, egykori kedvenc törzshelye mellett.

Végezvén a második, miniszobor vadászattal, a fáradt, lejárt lábainkat kicsit megpihentettük a közeli nem mindennapi dekorációjú bárban. A horror díszletekkel kidekorált vendéglátó helységben kicsit lazultunk, s felkészültünk a következő tennivalónkra. Pár napra rá, ugyanis ismét előkerültek a dobozok, zsákok, s megkezdődött az újabb költözésünk. Ezúttal a Budapest közeli Üllő kisvárosába. 

Egy újabb helyszín, újabb kiindulópont az előttünk álló számtalan kalandhoz, utazáshoz. Alig pakoltunk ki, pár dolog épphogy a helyére került, s már újra útra készek voltunk. Merre? A következő bejegyzésben kiderül ...