2021. április 13. (kedd) 17:44 (UTC+1) - Üllő

Nyugodt éjszakánk volt, kétlábúak nem zavartak. A négylábúak sem, pedig nem kevesen közelítettek meg minket. Nyulak, őzek, s szerintem sakál is volt a közelben. Utóbbinak a hangja ugyanis ugyanolyan volt, mint pár éve itt a Kéken, Álmosd határában. Nem keltünk korán. Ébredés után még egy kicsit felszítottuk a tüzet, így a reggeli mellett kicsit melegedtünk. 

Rég írtam a túrafelszerelésekről. Tavaly beszereztem két úgynevezett kompressziós tárolózsákot. Egyikbe a ruháimat, másikba az ennivalót szoktam tenni. Könnyű használni őket, s csak annyi helyet foglalnak, amennyit hagyok nekik. Lassan-lassan meg lesz minden szükséges túrafelszerelés.

Összepakoltunk, eloltottuk a tüzet, s a hamut betakartuk földdel. Visszatértünk a Kékre, s folytatódott a túra. Egy újabb tanya közelében vezetett az utunk, épp egy birkanyáj mellett. Amint a közelükbe értünk, mindannyian elrohantak, s csak egy kicsiny bárány maradt. 

Első napi állomásunk Zákányszék volt. Bő két órás út után be is értünk a faluba. Először kerestünk egy boltot, ahol pár aprósággal kiegészítettük a készletünket. Ricsi bement a boltba, én meg maradtam a csomagokkal. Szükség is volt rá, ugyanis voltak páran az élelmiszerüzlet  könyékén, nem épp bizalomgerjesztő társaság. Egyikük még a vándorbotom iránt is érdeklődött.

Szóval a frissítés megtörtént, kicsit szemrevételeztük az előttünk álló utat, majd továbbmentünk. Ahogy néztük az Alföldi Kéktúra térképét, felidéztük az eddig megtett szakaszokat, előjöttek a kedvenc helyeink. Ricsi ugye másodjára járja az Alföldet. Legelőször Tónit kísérve a nagyrészét, majd velem újra. Ez a szakasz azonban neki is ismeretlen volt. 

Szóval beszélgettünk az Alföldről. Ricsinek megtetszett. Annyira, hogy a jövőben gyakran vissza-vissza fog térni egy-egy szakaszára. Jómagam az Alföldi Kék befejezését követően egyelőre hanyagolom a rónaságot. Folytatva lesz ugye Chilivel közösen a Dél-Dunántúli Kéktúra, valamint van pár egyéb út is a tarsolyban. 

Nem tudom, hogy más túrázó hogy van vele, de én teljesen kikapcsolódom a mindennapok világából egy-egy ilyen szakasz alkalmával. Leszámítva a testem időnkénti fájdalmas jelzéseitől, jó dolog kimozdulni kicsit, otthagyni a nagyvilágot. Közelebb kerülni a természethez, hátrahagyni a hétköznapok rohanásait.

Továbbra is homokban mentünk. Épp beszéltük Ricsivel, hogy ha kicsit jobb lenne az időjárás, mehettünk volna akár mezítláb is. Egyre többen gyalogolnak, túráznak itthon és a nagyvilágban lábbeli nélkül. Annak idején a Camino során találkoztam a svájci Taminoval, aki maga is mezítláb talpalt. Egy biztos. A talpnak biztosan jót tenne.

Az időjárás változékony volt. Hol kisütött a nap, hol beborult. Váltakozva volt rajtunk a széldzseki, vagy csak a hosszú ujjú ing, avagy ahogy Ricsi szokta mondani, a pumabőr. Pár napos túra után ugyanis az ing nem éppen a legkellemesebb illatot árasztja magából. Fogalmazzunk úgy, hogy olyan a szaga, mint a pumáé. Innen az elnevezés.

Épp egy távoli tanyát fényképeztem, amikor Ricsi felől egy hívatlan vendég érkezett. A "kedvenc" állatom volt, annak is egy ártalmatlan példánya. Egy sikló napozott ugyanis előttünk a homokban. Helyből hátraugrásban majdnem rekordot döntöttem, míg Ricsi először lencsevégre, majd botvégre vette a barátunkat.

Zoológiai megfigyelésünk egy-egy termetes emuval folytatódott. Félórányi pihenőidőt tartottunk egy magányos kis boltnál. Mármint a magányt arra értem, hogy más épület nemigen volt a környékén. Vásárlóereje viszont megszégyenítette volna a nagyobb, falubéli társait is. Ottjártunkkor ugyanis sorra érkeztek az autók, kerékpárosok. Ahogy kortyolgattuk a frissítőnket, élveztük az összeverődött társaságot. Olyan érzésünk volt, mintha a közismert Macskajaj filmben lennénk.

Mielőtt beértünk Ruzsára, az útszélen megebédeltünk. A település központi részén ismét csak a bélyegző hűlt helyét találtuk. Egy kocsmában lett volna, azonban az a járványhelyzet miatt zárva volt. Maradt tehát a jól bevált fényképes igazolás. Lassan fényképalbumot fogok mellékelni az igazolófüzetemhez.

Ruzsát magunk mögött hagytuk, s egy rövid ideig még a műúton haladtunk. Ideje volt esti szálláshelyet találni. A forgatókönyv hasonló volt az előző napihoz. Olyan helyet találni, amely megvéd és elrejt. A Kékről ezúttal is letértünk, miközben néztük a műholdon keresztül az alkalmas terepet. Könnyebben lehet a modern dolgokat felhasználva tájékozódni az előttünk álló ismeretlenben. Fél óra múlva már álltak is a sátrak.

Nem említettem, de ezúttal Ricsi régebbi sátrát használtam. Ő nemrég szerzett be egy vadonatújat, így enyém lehetett erre az útra a korábbi. Kisebb, könnyebb volt az enyémnél. Eredetileg függőággyal akartam jönni, de az időjárás fagykörüli hőmérsékletével nem épp a legideálisabb lett volna a függésre.

Ezt a koponyát rőzsegyűjtés közben találtam. Mint ahogy a következő képen lévő tárgyakat. Táborunk közelében volt a múltban egy másik tábor is, mely a hátrahagyott dolgok alapján egy migráns tábor lehetett. Nem tudtuk megállapítani, hogy mióta lehettek ott a táskák, ruhák, hálózsákok és egyéb személyes tárgyak. Lehet, hogy pár hete, de lehet hogy hónapok vagy évek óta.

Visszatértünk a saját táborunkhoz, s hozzákezdtünk a tűzrakáshoz, a vacsorakészítéshez. Távol voltunk a túraútvonaltól, s egyéb földúttól. A tűzrakás kezdetén jelen lévő vékony füstoszlop is hamar elillant, s helyét átvették a ropogó tűz lángjai. 

Vacsorára előkerült a jól megszokott ázsiai fűszeres levestészta. Mindketten imádjuk, igaz én csak ilyenkor eszem. De a tésztája, valamint a sótartalma kiválóan pótolja a túra során elvesztett kalóriát. Persze azért egy kis kolbásszal, fűszerrel, időnként gombával ki szoktuk egészíteni.

Vacsora után a tűz lángnál még egy kicsit beszélgettünk, iszogattunk. Telihold volt, azonban a telefonjainkkal nem tudtunk volna olyan szép felvételeket készíteni, ezért a képzeletetekre bízom. Ricsi viszont jó képet készített a körülöttünk lévő fákról.

Utolsó részként hadd következzen egy kis videó az esténkről. Sokszor szoktunk zenét is hallgatni az esti tűz mellett. Természetesen nem teljes hangerővel, csak annyira amennyire épp a helyzet hangulatához passzol. Jelen esetben következzék egy sokatok számára közismert filmbéli dalrészlet, mégpedig a Krokodil Dundee című filmből. Csak ültünk a tűz mellett Ricsivel, a vadonban, mint ahogyan a filmbéli hős is ...