2022. július 28. (csütörtök) 17:28 (UTC+1) - Üllő

"Csak egy fiatal puska vagyok, gyors tüzeléssel. Folyton görcsöltem, lazítani akarok. Nagy dolgokról álmodtam és magam mögött akarom hagyni a régi életemet. Nem vagyok egy bólogató kutya, nem követek másokat. Férj bele egy dobozba, illeszd be a formát. Ülj le a várakozóban, húzz egy számot. Én már a mennydörgés előtt villámoltam ..."

Imagine Dragons - Thunder

Következő bejegyzésem témája kicsit korábban kezdődött. Chilivel amikor először találkoztam, általa egy addig számomra ismeretlen amerikai zenekart is megismertem. A kedvenc zenekarát, az Imagine Dragons nevű formációt. Azóta én is sokat hallgattam, kiváltképp mikor együtt mentünk valahova. Chili sokszor mondta, hogy álma válna valóra, ha egyszer személyesen is ott lehetne egyik koncertjükön. Rajta volt a bakancslistáján.

Mindezeket tudva az idei születésnapi ajándékán nem is igazán gondolkodtam sokat. Már hónapokkal előtte elkezdtem szervezni a dolgot, igaz, kissé félve, hisz a világjárvány miatt nem lehetett magabiztosan. Majdnem naponta visszatérően ellenőriztem a zenekar honlapját, hogy esetleg lemondásra kerülnek-e európai koncertek. Szerencsére azonban a kijevi helyszínt kivéve ez nem történt meg, így belevágtam. A közeli Bécs városát néztem ki, s a szervezés további részét profikra bíztam. Meg is lett a foglalás, ráadásul az úgynevezett küzdőtéren, a színpad előtti részre. A születésnapra pedig a szervezőktől kapott pár sornyi meghívó levél lett becsomagolva. Volt ám meglepetés, Chili teljesen meghatódott, s az én szemembe is belement valami.

A születésnapot követően egyre izgatottabban számoltuk a koncertig hátralevő heteket, napokat. Mindketten kivettünk aznapra, s másnapra egy-egy nap szabadságot. A koncert előtti napokban megkaptuk a végleges tájékoztatást az indulás helyéről, a koncertre történő utazás részleteiről. Végül elérkezett a várva várt nap. A Népliget mellől indultunk. Az egész busz tele volt rajongóval, szerintem nem volt szabad hely. Tatabányán, s Győrött tartottunk egy rövid pihenőt, majd késő délután már ott is voltunk a helyszínen.

A megérkezést követően a közeli bevásárlóközpontban lévő bankautomatából magunkhoz vettünk némi készpénzt, mivel a koncert helyszínen bankkártyával nem lehetett fizetni. A koncert a bevásárlóközpont melletti Ernst Happel stadionban volt, így pár perces sétával oda is jutottunk. A bejutás egy-kettőre megvolt. Magunkhoz vettünk egy-egy frissen csapolt hideg sört, s megindultunk a színpad felé. 

Két előzenekar kezdett, ám mindenki várta már a főzenekart. A színpad előtti részhez már az első előzenekarnál alig tudtunk odajutni, de azért megoldottuk. Ebben nagy segítségünkre volt a buszon megismert társunk. Ő törte az utat, mi meg követtük. Mire az Imagine Dragons az első akkordokba belekezdett, már az egész stadion tele volt.

Rögtön az első számok egyikénél óriásit robbantott a zenekar a konfettikkel. A tömeg együtt énekelt a zenekarral, az énekesről pedig már az első szám után látni lehetett, hogy szakad róla a víz. Ez azonban egyáltalán nem zavarta, óriási show-t nyomott.

A koncert alatt a zenekar egyszer-egyszer pár percre óriáskivetítőn adta tudtunkra, hogy ők hogyan vélekednek a világról. Tetszettek az elénk táruló kép- és videó felvételek. Profin összeszedett, felépített turnénak lehettünk tanúi.

A koncert közben többször volt szó a békéről, annak reményéről. Arról, hogy a zene által, annak segítségével, a zeneszámok mondanivalóival talán egyszer eljutunk egy olyan világba, ahol kevesebb az erőszak. Tudom, utópisztikusnak tűnik, de hátha majd egyszer sikerülni fog.

Annyira beleéltük magunkat a számokba, hogy észre sem vettük az idő múlását. Utolsó számok következtek, ám mi még szerettük volna, ha folytatódik a koncert. Órákig szerettük volna még hallgatni. Amint az utolsó számnak vége lett, még pár percig várakoztunk, hátha. A színpad azonban elsötétült, a tömeg pedig elindult kifelé. Útba ejtettük a sörcsapot ismét, majd visszaindultunk a buszhoz. Fél óra múlva már az egész busz csendben, lehunyt szemmel, kissé fáradtan, de szívükben örömmel gondolt vissza a koncert élményre. Ugyanis tényleg egy életre szóló élmény volt, Chilit látva nekem különösen nagy öröm. Bízom benne, hogy valamikor a jövőben újra megismételhetjük. Legfeljebb a helyszín lesz más ...

2022. július 27. (szerda) 08:55 (UTC+1) - Üllő

"A család akkor hullik szét, ha azt a tagjai hagyják. Nincs olyan külső erő, még a halál sem, ami erre önmagában képes lenne." Csíkszentmihályi Mihály

Öt évvel ezelőtt szervezte meg a családunk az első úgynevezett Vincze találkozót. Egy olyan találkozót, melyet nem egy családi esemény köré szerveztünk, hanem csak úgy. Egy családi majálisként, találkozóként, melynek során a család tagjai összegyűltek, beszámoltak egymásnak az azóta eltelt időszakról, amióta utoljára találkoztak. Az első ilyen találkozóról beszámoltam itt nektek, jöjjön hát a következő.

Találkozónk helyszíne az erdélyi Kalotaszentkirály. Családunk Vincze ágának szülőfaluja. Itt él a Vincze leszármazottak nagy része mind a mai napig. A családi eseményt régóta terveztük megrendezni, ám a világjárvány természetesen ezt is átírta. Szerencsére azonban idén júniusban, a pünkösdi hétvégén sikerült. Unokatestvéremnek, Editnek köszönhetően sikerült kibérelnünk a község általános iskolájának konyháját, étkezőjét, ahol szombaton elkezdtünk gyülekezni, s csemegézni a finom, erre az alkalomra sütött kürtős kalácsból.

Úgy terveztük, hogy kora délutánra faszénen sütött finomságokból készítjük el az ebédet, majd vacsorára szintén odakint bográcsban a gulyást. Chili örömére fel is fedezte a konyha polcán a kedvenc ételízesítőjét. 

Chilivel és Emmával tavaly nem minden rokonom találkozott, így volt egy pár bemutatkozó kézfogás. Számomra is volt újdonság, hisz Zoltán barátnőjét, Dianat én sem ismertem még. Ők csak a második napra tudtak csatlakozni. Dél körül megérkezett a család nagy része, s nekikezdtünk az ebéd előkészületeinek. Volt aki a konyhában segédkezett, más az udvaron a grillezésnél, de olyan is akadt, aki gondoskodott arról, hogy ne maradjunk szomjasak.

Miközben sültek a húsok, készült a saláta, a család legfiatalabb tagjai pedig az iskola udvarán, valamint az étkezőben játszottak, a családtagok pedig beszélgettek, sztorizgattak, jó hangulatban telt az idő. Újból előkerültek a jól ismert családi történetek, elhangzott egy-egy vicc, s mindenki derült.

Lassan elkészült az ebéd is, mely igaz, hogy nem délben volt (Vincze János bátyánk mindig pontban délben ebédelt annak idején), de azért Vincze ebéd volt. Ekkorra már majdnem mindenki jelen volt. Zoltánt és Dianat másnapra vártuk, Peti azonban sajnos a munkája miatt nem tudott eljönni. 

Ebéd után jöhetett egy kis levezető mozgás. A család férfitagjainak nagy része, a kicsiktől a nagyokig levonult az iskola szépen felújított udvarára. Pistivel véletlenszerűen kettéosztottuk a csapatot, s jöhetett a focimeccs. Természetesen jó hangulatban, lelátón a család szurkolói által biztatva. Ezúttal a kötélhúzás elmaradt, helyette viszont két, nagyjából kiegyenlített félidőt játszottunk.

Meccs után kicsit szusszant a társaság, mialatt páran egy kis segítséget is adtunk. Az iskola udvarán ugyanis éppen az elkészült szobrot tervezték a talapzatára állítani, melyben mi is segítettünk. Természetesen a szobrot azóta már nyilvánosan átadták a nagyközönségnek, így a kép már közreadható. Ady Endre szobra került a róla elnevezett általános iskola udvarán elhelyezésre. A közelben álló fa alatt írta ugyanis egyik közismert, a Kalota partján című versét.

Délután a család összeállt egy fénykép erejéig. Jó volt látni, hogy mennyien vagyunk. Sőt, a legutóbbi találkozó óta többen is lettünk. Az akkorra készített családfát a mostani találkozóra ki is bővítettem, s mindenkinek egy-egy kisebb méretű példányban odaadtam.

Vacsorára tehát következett az István által bográcsban elkészített isteni gulyás, majd késő estig tartó beszélgetés. Az est hátralévő részén még egy kis karaoke is összejött. Jó hangulatban, éjfélt követően hagytuk csak abba. Másnap a kora délelőtti órákban újra összejöttünk, ezúttal Zoltán és Diana is velünk tartott. A közelben lévő templomból épp hazafele tartottak az istentiszteletről az Ady által is említett "pompás magyarok". A család is képviseltette magát, hisz Edit nagyobbik fia, Feco előtte konfirmált, így ők is beöltöztek népviseletbe.

Következett egy ebéd, majd egy újabb családi fénykép után elbúcsúztunk egymástól, bízván abban, hogy a következő találkozót hamarabb tudjuk megszervezni. Addigra reményeink szerint megint többen leszünk. Ahogy az első találkozóról készült bejegyzésemben is említettem, "odafönt" büszkék lehetnek a Vincze őseink. Mi, a leszármazottak ugyanis nem hagyjuk, hogy a Család széthulljon. 

2022. július 01. (péntek) 22:10 (UTC+1) - Üllő

Ezúttal a gasztronómia világába teszünk egy kis kitérőt kedves Olvasóm! Májusban részt vettünk Chilivel azon az élményfőzésen, amit még karácsonyi ajándékként kaptam Tőle. Természetesen mi más is lett volna a téma, mint Latin-Amerika. Tervezgettem, tervezgettem, hogy mikor is váltsam be az ajándékkupont, végül eljött az ideje, egy májusi szombaton.

Mielőtt azonban nekivágtunk volna a főzésnek, sütésnek, úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a Széchenyi gyógyfürdőbe. Egyikünk sem járt még ott, így ideje volt. Este kezdődött a főző program, így a nap nagy része rendelkezésünkre állt. Jöhetett hát az idei első szabad ég alatti fürdőzése.

Már a bejáratnál tapasztaltuk, hogy rengeteg a külföldi fürdővendég. Hallottam már korábban, hogy a Széchenyi gyógyfürdő, azaz a pesti szleng nevén a "Szecska" népszerű a külföldiek körében. Az elmúlt két évben természetesen itt is korlátozások voltak, de ezúttal végre szabadon élvezhettük. Egyedüli probléma volt a hosszú sor, ami az étkező, frissítő pontoknál volt. Túl sok vendégre túl kevés vendéglátó helység állt rendelkezésre. Szegény vendéglátósoknak volt is dolguk.

Hamar eltelt az idő, s lassan mehettünk az esti programunkra. Odaérve a helyszínre, egy kicsiny, barátságos, galériás vendéglátó helységet láttunk. Ízlésesen berendezve, a főzéshez előkészített asztalokkal. A miénken kívül elvileg még három asztalnál folyt volna a főzés, ám közben kiderült, hogy még egy páros csatlakozott. Következett egy rövid bemutatkozás, majd egy welcome drink és elkezdtünk alkotni valami csodálatosat.

A Latin-amerikai menü pedig a következő volt: mango salsa, azték guacamole, kubai csirke fricasse, spanyol rizsköret, valamint jamaikai banánfánk. Mint mondtam, az alapanyagok gondosan elő voltak készítve, már csak követni kellett a receptet. Ha esetleg elakadtunk volna, a szervezők részéről Éva a rendelkezésünkre állt.

Elsőre a mango salsa-t készítettük el. Anno Mexikóban sok salsa-t kóstoltam, különféle ízűeket. Nem mondom, hogy a kedvenceim lettek, de azt sem, hogy nem. Egyetlen összetevője miatt, s ez pedig a koriander. Chili is kiváló salsa-t szokott készíteni, csak az a koriander ne volna.

A terv az volt, hogy elkészítjük a menüt, aztán megesszük, vagy hazavisszük. Mi az előbbi mellett döntöttünk. A mangónál esett pár szó arról, hogy miként kell megpucolni. Én még érdekességként elmeséltem, hogy mit tapasztaltam az egzotikus gyümölccsel kapcsolatban Hondurasban, annak idején. Ott ugyanis akkor is eszik, amikor még nem annyira érett. Késsel szeletelve, sózva. 

Felváltva dolgoztunk Chilivel a munkapultnál. Második fogásként következett az azték guacamole. Szintén régi ismerősöm, imádom, Chili is imádja, gyakran szoktuk készíteni. Sajnos a közismert összetevője, az avokádó viszont az utóbbi időben iszonyúan drágult. 

Nagyjából egyszerre haladtunk mindegyik asztalnál. Éva jött, ment közöttünk, s sokat beszélgettünk. Megtudtuk többet között, hogy mióta foglalkozik hobbi szinten a főzés tudományával. Szóba került az én Közép-amerikai utam is, az ott tapasztaltak. Jó volt kicsit nosztalgiázni. 

A Latin-amerikai menünk főfogása következett, azaz a kubai csirke fricassee. Itt korábban Éva előkészítette az alaplevet, így könnyebb volt haladnunk. Az időbe ugyanis nem fért volna bele az alaplé előkészítése. A narancslevet, olaj-, és a kapribogyót leszámítva akár hazai étel is lehetett volna.

Miután kész lett a ragunk, jöhetett a spanyol rizsköret. Paradicsomszósz, hagyma és fokhagyma is került belé, ettől lett kicsit más, mint mifelénk. Miután megfőtt a rizs, már csak a desszert elkészítése volt hátra. A jamaikai banánfánk kicsit hasonlított a pataconra. A közkedvelt costa ricai étel a főzőbanánból, azaz a platanosból készül. Ezúttal is liszttel kellett homogén állagúra keverni, s akár csak a palacsintát, kicsiny körökben, olajban kisütni.

Elkészültünk a menüvel, jöhetett a jól megérdemelt vacsora elfogyasztása. Hozzá a szekszárdi Oszkó borpincészet boraiból kortyolgattunk. Kisvártatva üres tányérokat hagytunk csak az asztalon, annyira ízlett a vacsoránk. Kicsit büszkének is éreztük magunkat, hisz Éva által meg is lettünk dicsérve. Jól éreztük magunkat az egész idő alatt, jó volt a társaság, szívünkhöz közel állt a latin gasztronómia, s a helyszín is remek volt. Egyszóval még egyszer köszönöm Chili az ajándékod. Egy élmény volt.