A tegnapi kemény nap után a mai egy könnyebbnek ígérkezett. A Nájera - Santo Domingo de la Calzada közötti távolság "csak" 20,6 km. Santo Domingo de la Calzada. De szép kimondani. Tudnak ezek a spanyolok.

Tegnapi naphoz még beszúrnék egy-két képet. A srác a kutyával már túl van 800 km-en. Ez a második zarándokútja, ugyanis Spanyolországban több is van. A kutya csak pihent. Le a kalappal előtte. A srác azt mondta, hogy csak minőségi "jutalom" falatokat kap a kutyus. Mindezt nem értettem volna meg, ha nincs "Misi". 

Mire felébredtem, Gábor már nem volt a "helyén". Időben keltem, szokásos készülődés. Most Paco dicsérte meg a botom. Minden nap megdicsérik sokan, tetszik nekik a bot is, és a története is.

A mai napon útitársam nagyon nem volt, tudtam kicsit gondolkodni. Időközben meglett a 200-ik kilométerem. Készítettem egy kis összegzést. 9 nap, 200 km. Hála Istennek különösebb baj nélkül. Vízhólyag nincs, hála a zoknimnak, bakancsomnak. A csípések kezdenek rendbe jönni. Kis nátha még van. Torkom rendben. Lábam ma már jobban volt. A hátam, vállaim néha fájnak. De egy kis pihenő enyhíti. A hátizsákom nem az igazi. Azzal, hogy eltart a háttól - ami jó a szellőzés, izzadás miatt - eléggé kényelmetlen cipelni. A cuccokról pedig annyit, hogy van amit mindig, van amit gyakran, kevésbé, szinte soha, és egyáltalán nem használok. Utóbbiak közül selejteznem kell. Nem cipelem tovább. Ilyen a polifoam (isolir) matrac, egy két piperecucc. Mosószert otthagytam, elég a tusfürdő. Ha az is kifogy, jön a szappan. Maradt az övem is, mert iszonyú büdössé tud válni nap végére. 

Utam ma is szőlők között vezetett, mintha kicsit egyenlőtlen elosztású lett volna az a rézgálic.

Azofra volt a reggelim színhelye. A többség elment, új emberek tűntek fel.

Végig az eddigi utam mentén folyamatos a vízellátás a földeken. És a falvakban is, a vizesárkokban sokszor folyik a víz, különböző módszerekkel, zsilipekkel. A szülői házam, számunkra oly "kedves" szomszéd asszonyunk azt hiszem sokkot kapna ha ez ott is úgy lenne.

A táj eléggé sivár volt, sőt, alig akadt egy fa, mely árnyékot adott volna. Fogyott a víz rendesen.

Jól is esett egy kis frissítő kávé, melyet egy újabb donativo (adomány) rendszerrel működtetett ponton vehettem meg. A kép mindent elmond a mai helyzetről. A valóság tartalmát nem tisztem eldönteni.

Itt bakancslevétel, láb pihentetés következett. Megállt egy "brazil" japán is, vagy "japán" brazil Ki-ki döntse el. Evett, ivott, majd eltolta a biciklit. Nemsokára vissza tekert, hogy itt hagyta valahol a szemüvegét. Én voltam a szerencsés megtaláló. "thank you hungarian boy" Nem győzött hálálkodni. Mondtam, hogy egy képpel megelégszem.

Utam egy golfpálya mellett vezetett, majd következett utolsó előtti állomásom, Ciruena. Éles volt a kontraszt a két település rész között. Új- és ófalu. Utóbbi jobban tetszett. Itt újabb pihenő következett. Meg amúgy is fieszta idő volt. Meghívtam egy kávéra Paco barátját. A tulaj atletico szurkoló volt.

Utamat felülről is figyelemmel kísérték.

Immáron könnyebb léptekkel közelítettem célom felé, a szépen csengő Santo Domingo de la Calzada felé.

Ismét ismerősökkel futottam össze a választott Confradia del Santo szálláshelyen.

És magáról a szállásról. Eddigi legjobb szállásom. Semmire sincs panasz, amúgy sem vagyok egy finnyás fajta. De itt tényleg jó lenni. Junnal birtokba vettük a bőr ülőgarnitúrákat. Új ismerős lett Vincenzo a kolumbiai, a vacsorára főzött tésztáért hálás vagyok. Legközelebb én vendégelem meg egy lecsóval. Nadine (német leány), Eva (osztrák) és Deborah (angola). Még egy magyar szó fogadott, Kriszti részéről, aki félig svéd, félig magyar. Jelentem csodaszép az élet.

Eközben a zarándok kutyus az igazak álmát aludta: