Camino 13. nap

Reggel fél 6-kor keltem, hogy kipróbáljam milyen korán indulni. Hatkor már az utcán voltam. Érdekes sötétben botorkálva keresni a jelet. Első voltam sokáig, majd hirtelen a semmiből egy nagyobb csapat megelőzött.

Sokat kellett menni az első faluig, Tardajosig. Ott ittam egy tejeskávét, megettem hozzá a maradék csokis kekszemet. Találkoztam „Misivel”, és Junnal. Gyorsabbak voltak, lehagytak. Nem csak ők, sokan. Osztottam, szoroztam, lehet megint rossz vége lesz. De majd csak kialakul valahogy, gondoltam.

Következett Hornilos del Camino. Nem álltam meg, csak vizet inni, kulacsot tölteni. Az oldtimer hasonlít a Fiat 500-hoz, de ez Seat volt.

Az út kavicsos volt, volt gabonaföldeken keresztül, tűző napon. Nem volt sem szeder, sem füge, sem szőlő. A végére már vizem sem. De a cél, Hontanas már nem volt messze.

Egy völgyben helyezkedett el, elrejtve a vándor szeme elől magát.

Beérve összefutottam éjjeli szobatársammal a hostelből. Most volt szabad hely, nem is rossz helyen. A wifi kicsit akadozik, lassú a fel-le töltés. Jó lenne a blogot naprakészre varázsolni.

A mai nap bebizonyította, hogy ha türelmesek vagyunk, megkapjuk amit várunk. Akkor, és amikor annak ott az ideje. Mint ennek a képnek Ekka, melyet ma láttam útközben. Ha jól tudom az egyik kedvenc virágod.