2014. november 24. (hétfő) 20:01, Las Palmas

Elég jól aludtam az éjjel, az éjjeli aszfaltozás kísérte zaj ellenére. Lehet a fáradtság is közrejátszott. Nyolckor ébredtem, kint a forgalom már elég nagy volt. Az ablakom egy viszonylag forgalmas útra nyílik. Megbeszéltem a recepción a hölggyel, hogy maradok még egy éjszakára. Az egész kétszintes ház egy hostel, a szobákban többnyire két ágy. Magas belmagasságú szobák vannak, valószínűleg a múlt század elején épült a ház.

Reggel még gyorsan kimostam az indulás óta rajtam lévő ruhákat, persze kézzel. A Camino óta nem mostam kézzel. Vissza kell szoknom. Ígéretet kaptam, hogy a szoba csak az enyém lesz.

Elindultam hát a kikötő felé, de útközben reggelizni akartam. Volt olyan sejtésem, hogy olcsóbban megúszom, ha nem a kikötőben reggelizem. Utólag be is igazolódott a sejtésem.

Ahogy a tengerpartra kiértem, feltűnt, hogy kicsit sok a vitorlás hajó a vízen. Sajnos, ahogy beértem a kikötőbe kiderült, hogy a hajók az Atlanti-óceán átszelésre indultak. Ebben a hónapban immár a harmadik alkalommal. A rossz hír, hogy több alkalom már nem lesz.

A kezdeti sokkhatás után elindultam a kikötőben körbenézni, hátha maradt még induló hajó. Sajnos nem találtam. Leültem egy pohár sör mellett kitalálni, hogy miként tovább.

Ahogy nézelődtem, találtam egy hirdető falat, ahol az elmúlt időszak hirdetései közt felfedeztem egy honfitárs hirdetését. Ő is hajót keresett, remélem ő szerencsésebb volt.

Közben elindult egy óceánjáró is, utat törve, néha jó hangosan kürtölve. Eltörpültek mellette a kisebb hajók.

Úgy döntöttem, ha már így alakult, akkor jöjjön a B terv. Azaz repülővel tovább. De addig is körül akarok nézni a Kanári szigeteken. Most már van időm. Nem kell kapkodnom. Kis inspirációt is találtam a kikötőben. Tetszenek ezek a távolság jelző táblák.

Tovább menve a kikötőben, megnéztem a nagyobb hajókat, melyek egy teljesen más helyen voltak. A parti mentőszolgálat hajója, majd a rendőrség járőrhajói, valamint a vitorlás hajók következtek. A hadsereg hajóit nem tudtam megnézni, azok lezárt területen voltak.

A nagy mászkálásban megéheztem, így benéztem a kikötő mellett lévő bevásárló központba. Leteszteltem a BigMac menüt, a szendvics íz világa másabb volt, mint mifelénk. Még csak fél kettő volt, így bőven volt időm megnézni a tengerpartot is. A város egy földnyelven fekszik, a kikötő a keleti oldalon volt, a strand a nyugatin. Pár perc alatt ott voltam. A fürdés kimaradt, a fürdőnadrág a szobában maradt. A hőmérséklet 24 ˚C volt, mint ahogy a mellékelt kép is mutatja.

A tengerpartot végig követtem, a kiépített strand rész egy idő után megszűnt, és csak nagy sziklák voltak. Egy bronzba öntött horgász szemléltette a helyiek kedvenc időtöltését.

Visszafelé a homok fövényen mentem, természetesen cipő, zokni nélkül. Jó kis séta volt. A vízhőmérséklet kellemes. A sétát a parton folytattam, amikor észrevettem egy kékre festett házat, mely szállást hirdetett. Benéztem, és kiderült, hogy olcsóbb, mint amit én találtam, ráadásul a tengerpart közvetlen közelében. Igaz a szobákban nem egyedül alszanak, 4-5 emeletes ágy van. A vendégkör fiatalokból álló, hátizsákos turisták, szörfösök. A tetőtéri teraszon elém tárult a tengerpart csodálatos látványa, mely kényelmes kanapékról élvezhető. Úgy érzem megtaláltam a következő szállásom.

Az út a szállásomig körülbelül négy kilométer volt. Útközben vacsorának valót vásároltam. Mire hazaértem be is esteledett. A pálmafák már ünnepi díszben.