2014. november 28. (péntek) 18:50, Tejeda

Tegnap reggel, ébredés után nekiláttam a hátizsákok bepakolásának. Minden kipakolás után máshogy pakol vissza az ember. Reggeliztem, majd kijelentkeztem a szállásról. Utam ismét az óceán felé vezetett, a bevásárló központ irányába. Az óceánban most is szörföztek, ketten ernyő segítségével. A hullámok napról napra nagyobbak. A graffitik is illeszkedtek a helyhez.

Utam Las Palmas különböző városnegyedein keresztül vezetett. Kő, kaktusz és leander mindenhol, az épületek változatosak. Az új és modern mellett ott régi és ütött, kopott. A terep enyhén emelkedett. Elhaladtam egy nagyon illatos virág mellett, egy egész sövény volt a kórház mellett. Majd egy szépen karban tartott old timer következett. Ezt követően tartottam egy rövid pihenőt, és összecsavaroztam a botom. Ahogy a képen is látható, az illesztéseknél fekete színű erős ragasztószalaggal körbetekertem. Nem szép látvány, de így egyben marad.

Miután kiértem Las Palmasból, az előttem délre magasodó hegyeket vettem célba. Persze nem volt egyszerű az irányt tartani, mert csak a főút vagy a mellékutak mellett tudtam menni, amelyek sokszor rövid ideig irányt váltottak. Épp az egyik ház kapubejárója előtt tartottam, amikor egy meglepetésben lett részem.

Nem csöngettem be, mert siettem, de azért kíváncsi lettem volna, ki lakik ott. San Lorenzo-ba érve beültem egy pékségbe, egy tejeskávéra. Annyira jól nézett ki a csokis croasson, hogy vétek lett volna nem megkóstolni.

Az utam folytatva lassan elhagytam a lakott települést, és kis kertgazdaságok, birtokok következtek. A kaktuszok továbbra is mindenhol megtalálhatóak, és megjelentek az agávék is. Egyik helyen még a banánt is találtam.

Követve a földutat, két hegygerinc közti völgyben haladtam tovább. Mindenhol lekerített gazdaságok. A vizet különböző medencékben gyűjtik össze, de a műanyag csövek is behálózzák a területet.

Milagrosa-ba érve betértem egy vendéglátóhelységbe, hogy megtöltessem a kulacsom vízzel. Kérdeztem, hogy van-e szállás. Szállás nem volt, azonban kaptam egy tányér levest, egy korsó sört és egy csésze kávét. Mindezt ajándékba. A tulajdonos azt mondta, úgyis épp ettek ők is. Mikor megtudták honnan jöttem, Puskást és Kubalát említették. Elcsodálkoztak, hogy gyalog akarok a sziget túlsó végére eljutni. Kaptam egy kis útbaigazítást is. A leves amúgy egy helyi jellegzetesség volt, a nevét sajnos nem jegyeztem meg. Mint ahogy a vendéglátóimnak sem. De még egyszer örök hála nekik.

Volt egy órám még sötétedésig, így közben sátrazásnak alkalmas helyet is kerestem. Találtam is egy területet, az úttól körülbelül 15 méterre, ahonnan még látszódott Las Palmas. A talajtakaró egy lóhere féle volt, de másmilyen, mint ami odahaza van. Felhúztam a sátrat, majd be is vonultam, mert beesteledett.

Az éjszaka viszonylag nyugodtan telt, egy-egy elhaladó autó volt néha zavaró csak. Este volt egy kis eső is. Nyolckor megébredtem, és nekiláttam az összecsomagolásnak. A sátrat belülről is meg kellett törölnöm, mivel a sátor egyrétegűsége miatt pára csapódott le. Vizesen meg nem szabad elrakni a sátrat. A térképem szerint hegygerincről át kellett jutnom egy másik hegygerincre. Az út teljesen másfelé vitt, ezért egy ösvényt kerestem, amely a célnak megfelelt. Az ösvényt nád és kaktusz szegélyezte, ezért óvatosan haladtam előre.

Közben jött szitáló eső, a hegycsúcsok párába burkolóztak. A házak hol elszórva, hogy településbe tömörülve voltak. A legtöbbjük teteje lapos, rajtuk vízgyűjtő hordók. Volt viszont hegyoldalba vágott barlanglakás is.

Vega De San Mateo-ba érve beültem egy étterembe megebédelni, valamint megvárni, amíg eláll az eső. Egy menüt rendeltem, amely egy a tegnap megismert levesből, valamint egy sült húsból és krumpli köretből állt. Olyannyira bőséges, és laktató volt az adag, hogy a második fogást becsomagoltattam estére. A Tropical nevű sör szintén helyi főzésű.

Az eső elállt, így jóllakottan elindultam, azonban úgy döntöttem, hogy buszra szállok. Tejeda-ba akartam érni, hogy keressek éjszakára egy kiadó szobát. Gyalog nem akartam tovább ma menni, mert egyre rosszabb idő volt, ahogy közelítettem a magasabb hegyek felé. Így felszálltam a buszra, mely egyenesen Tejeda felé ment.

A sofőrön kívül csak ketten voltunk. Az út szerpentines szakaszokon vezetett, baloldalon a hegyoldal magasodott, jobbra pedig a mélység látszódott. Egy-egy élesebb kanyarhoz közelítve a sofőr megnyomta a kürtöt, jelezve érkezésünket. Bő húsz perc után le is szálltam a buszról Tejedaban.

Két szállást találtam. Egyik egy hotel volt, horror áron, a másik egy hostel, elfogadhatóbb áron. Nem akartam ma estére sátorban aludni, mert az egész napi ázás után szerettem volna egy jó forró zuhanyt venni. Meg itt a hegyek között a sátrazás nem a legjobb megoldás, főleg hogy az éjszakai hőmérséklet 5-10 ˚C közé is lesüllyedhet. A sátor jó lesz, majd ha újra kellemesebb hőmérsékletű helyen leszek.

A sziget térképén bejelöltem a két nap megtett távolságát. Holnap jó lenne megnézni, hogy fel tudok-e jutni az 1811 méter magas Roque Nublo csúcshoz, mely a sziget legmagasabb pontja. Azt követően San Bartolomé De Tirajana nevű települést tervezem elérni.