2015. február 25. (szerda) – Puerto Morelos

Összehasonlíthatatlanul jobb éjszakám volt a szúnyoghálóval védett függőágyban. Reggel friss csípések nélkül ébredtem meg. Lassan az alvást is megszokom benne. Nem úgy kell benne feküdni, mint ahogy az egyszerű függőágyban, hanem kissé átlósan. Kissé komplikált a megfordulás, hason fekvés meg ugye kizárt.

Tegnap ugye említettem a kígyókat. Ma úgy döntöttem bemutatom a díszes társaságot. Ezt a könyvet még a tavaly nyáron szereztem be. Az egész világon előforduló ehető, és mérges növényeket, különféle veszélyes állatokat, valamint túlélési praktikákat mutat be. Egy, már nem aktív brit SAS kiképző írta. Ezzel állítólag még a jég hátán is meg lehet élni.

Tehát Guillermo szerint a jó öreg csörgőkígyó, és hasonló fajú rokonai fel-felbukkanhatnak. Elvileg időben jellegzetes csörgő hanggal jelez, hogy jobb lesz odafigyelni rá. Elvileg.

A következő szépség a négy fogáról, és halálos harapásáról híres. Guillermo szerint, ha időben nem jut el orvoshoz az áldozat, akkor nincs sok esélye az életben maradásra.

A korallkígyó a legdíszesebb az egész közül, így hamar ki lehet szúrni. Ismét elvileg. Én speciel sokszor nem veszem észre a dzsungelben a megmozduló dolgokat, legalábbis nem azonnal. Szóval ők lennének. A könyv szerint veszélyes csípése van pár pókfajtának, százlábúnak, skorpiónak. Egyszóval, nyitott szemmel fogok járni. Mint ahogy tettem ezt az összegyűjtött avar elszállításánál. Pár percig bottal bökdöstem a levélkupacot, hogy az esetleges lakója előbújjon. Hála Istennek, lakatlan volt.

Délelőtt itt volt két fiatal kanadai fotós, a kutyákat fényképezni. Én sem vagyok egy sötét barna bőrű, de ezek rendesen vakítottak a fehér bőrükkel. Tudod Ekka, amolyan szolárium bérlet igénylők! Költhetnek rendesen fényvédő krémre.

Ebédre paella volt, benne a tenger lakóinak részeivel (polip, rák), valamint caldo de res. Utóbbi egy leves, mely erre a környékre jellemző. Tartalmazott különböző zöldségeket, úgymint káposztát, zöldpaprikát, kukoricát, cukkinit. Hozzá főtt húst szedtünk, majd az egészre ráfacsartunk egy fél lime-ot. Nekem olyan érzésem volt végig, mintha forró limonádét ettem volna.

Victor halad a térkövezéssel, lassan, de biztosan. Faragja a kertből összeszedett követ. Carlos az egész ösvényt ezzel akarja leburkolni. Hát lesz dolguk rendesen.

A hétvégére három önkéntes jelentkezett be. Egy spanyol, egy francia, és egy belga. Chris pénteken távozik (újra), nekem lesz a feladatom betanítani őket. Mint anno a seregben. Jönnek a kopaszok, mondom én, az öreg.