2015. március 3. (kedd) - Puerto Morelos

A ma reggel már teljes létszámmal indult, mármint ami a reggeli teendőket illeti. Mindenki felkelt, és tette a dolgát. Bele kellett rázódniuk. Maxime készítette a reggelit, egyszerű müzli almával.

Mint emlékeztek, keresztlányomnak üzentem a születésnapjára, a tengerparti fehér homokba írva. Hát kaptam én is tőle, igaz fehér homok helyett sötét sárba. Kinek mi jutott.

A délelőtt épp a kis halak medencéjét tisztítottam, amikor egy szerencsétlen egeret pillantottam meg. Medenceként egy hajdani fürdőkád szolgál, és az ázott egér annak peremén vacogott. Olyan volt, mint egy hajótörött. Egy bot segítségével felemeltem a medencén kívülre. Napi jó cselekedet letudva.

Mostanában Carlosnak nem igazán megy a tojás biznisz. Napok óta csak több és több lesz. Négyszáz darab felett járunk. Ráadásul a papír tálcákat sem hozzák vissza.

Ebédre Pablo tortilla-t sütött. Igazi, hamisíthatatlan spanyol tortilla-t. Elmagyarázta, hogy kell készíteni. Most már én is képes leszek rá. Imádtam a Camino alatt is. Az ebéd többi része, a Lea által készített bab és rizs.

Tegnap Carlos újabb gyepszőnyegeket hozott, azokat rakosgattuk le. Továbbra sem tudom meggyőzni, hogy sosem fog terjeszkedni a gyepszőnyeg.

Este, ahogy körbejártam a farmot, hogy felkapcsoljam a világítást, ismét belebotlottam egy kígyóba. Olyan volt, amilyet Pablo lefényképezett, csak ez egészen fiatal volt. Körülbelül egy ceruza vastagságú volt, és nagyjából negyven centiméter. Gondolom a múltkori öccse. Remélhetőleg anyuci és apuci nem kerül elő.

Végezvén a nappal, elővettem egy dugi sört, Pabloval megfeleztük. Megkínáltam az Ecettől kapott pálinkával. A magyar pálinkának lett egy újabb rajongója, köszönhetően Neked, Sógi. Ezt a pálinkát akkor akartam megkezdeni, amikor kikötök a vitorlással Saint Lucia szigetén. Tehát amikor az Óperenciáson tengeren is túl jutottam. De hát túljutottam, nem?!