2015. április 04. (szombat) – San Antonio

Reggelire pörkölt volt rizzsel, babbal, valamint kávéval. Nagyon jókat eszem, jól döntöttem, hogy a napi háromszori étkezés mellett döntöttem. Rám is fért már egy pár kiló visszaszedése. Az igazat megvallva eddig jóformán semmit nem dolgoztam. Ahogy látom, nem is nagyon fogom megerőltetni magam. Olyan, mintha valamelyik otthoni, falusi turizmussal foglalkozó családnál vendégeskednék.

Folytatnám a gyümölcsök bemutatását, ugyanis egy kimaradt. A guana, amit már Cancúnban is mutattam. Kiváló ízű üdítőital készíthető belőle.

A kávé cserjének pedig ilyen a virágja. Rengeteg kávécserje virágzik, így Dario sok kávét szüretelhet majd. Kérek majd tőle egy zacskóval, mielőtt tovább megyek.

Nagyon tetszik a külső tűzhely is. Egyszerű, de mégis kiváló. Körülbelül egy méter átmérőjű, vas tányér van a tetején, ahol tortillát is süthetnek. Ezen a tűzhelyen melegítik, főzik az ételt. A házban ritkábban használják a gáztűzhelyt.

A másik használati tárgy, ami tetszik az a mosó hely. Már Spanyolországban is láttam, Mexikóban is használták, Guatemalában pedig sok helyen már műanyagot vesznek. Itt, Darionál vasból készült a recés része.

A délelőtt elugrottunk malacot venni. Útközben benéztünk Dario apjához is. Nyolcvannégy éves az öreg. Nyolc gyereke született. Egyébként errefelé mindenkinek 4-8 gyereke van. A rekorder a faluban, egy tizennégy gyermekes házaspár.

Visszafele együtt utaztunk a malaccal, akinek a sorsa meg lett pecsételve. Ugyanis földi élete ma este véget ért, alkalmat adva nekem egy hondurasi disznóvágáson részt venni. Két hete még vegetáriánus ételt ettem, ma este meg disznót vágunk.

Az itteni tavasz hírnökét is bemutatnám, amely az esős időszak jövetelét jelzi. Két fő évszak van, az esős, és a száraz. Most majd az esős következik.

Ebéd után jött egy kisebb csapat, ismét kezdődött egy kis foci. Ezúttal kihagytam, mert segédkeztem a malacvágásban. A focival kapcsolatban eszembe jutott valami, egy saját ötlet. Megfogalmazok majd egy levelet, melyben leírjuk, hogy az itteni gyerekek a foci által egészséges életet élnek, és a drog helyett sportolnak, Dario felügyelete alatt. Egy kis segítséget fogunk kérni, hogy négy darab napelemmel működtető villanyoszlopot tudjanak felszerelni a pálya négy sarkára, és így hosszabb ideig, akár késő estig játszhatnak. A levelet minden nagyobb cégnek, társaságnak elküldjük majd, adományt kérve tőlük a tervünk megvalósításához. Szeretném, ha összejönne, ugyanis nagyon jó lenne nekik segíteni.

Tehát a malacvágás. A következő képekkel az állatbarát, vegetáriánus olvasóimnak valószínűleg nem okozok örömet, de hozzá tartozik az itteni élethez, így bemutatnám.

Kezdjük azzal, hogy Dario unokaöccse máshol szúrta meg, és nem perzselte, hanem forrázta, majd késsel megtisztította a bőrt, a szőrtől. Később már besegítettem én is, a lámpámmal világítani, mert már kezdett sötétedni.

A malac roston lett megsütve, fűszerezéskor lime levét is hozzá adták. Nagyon finom íze lett. Zöldség salátával, és tortillával ettük.

Dario egyik testvérének családja, és az édesapja is átjöttek. Késő estig itt voltak. Az édesapja említette, hogy én vagyok a második magyar, akivel élete során találkozott. Az első, egy magas hölgy volt, hosszú ruhában, mintegy hetven évvel ezelőtt.

Amúgy rettentően furcsa spanyolt beszélnek erre felé. Teljesen mást, mint Spanyolországban, a Kanárin, Mexikóban, vagy Guatemalában hallottam. Némelyikük annyira hadar, hogy semmit nem tudok kivenni. Rémálom lenne az otthoni spanyol nyelvvizsgára készülőknek laborból, egy hondurasi szöveget hallgatni.