2015. április 05. (vasárnap) – San Antonio

Reggel nyolc után keltem, a Palma család lassan ébredezett. Dario megmutatta az avokádó ültetvényt. Időnként locsolni kell, az eső hiánya miatt. Reggelire a tegnapi maradék sült is felszolgálásra került.

Délelőtt elugrottunk Yoro városába. A környékbeli falvak, mint például San Antonio is közigazgatásilag ide tartozik. Új hálózati átalakítót vettem, mert a másikat nem tudom használni, amióta San Pedro Sulaban a merülő forralót használtam vele. Készpénzt is vettem fel, valamint meg akartam nézni, hogy mobil internetet tudok-e szerezni. De sajnos kifogytak a készletből. Csütörtökre ígértek egyet, de az már késő nekem, nem tudnám lefogyasztani. Maradt tehát az offline üzemmód.

Beugrottunk egy nagyobb boltba, zöldséget venni, meg feltölteni az ivóvíz készletünket.

Útközben elnéztem a településeket, házakat. Sajnos elég nincstelenek az emberek. Szegényes házakban élnek. Ilyenkor elgondolkodom, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy nem ilyen körülmények között élek.

Ilyen fél literes vizes tasakot vásárolnak az emberek, palack helyett. Palackos kiszerelés is van, de ez népszerűbb.

Ebédre disznó pörkölt volt, ízre majdnem ugyanaz, mint otthon. Hozzá káposzta és yuca. Utóbbi egy gyökérzöldség, íze olyan volt, mint a krumplinak.

Dario unokaöccse a családjával elbúcsúztak, utaztak vissza San Pedro Sula-ba. Holnap, azaz húsvét hétfőn ugyanis itt mindenki dolgozik, nem munkaszüneti nap.

Késő délután templomba mentek Darioék, én is elkísértem őket. Protestáns vallásúak, de semmi köze nem volt az általam ismert protestáns vallásokhoz. A filmekből ismert Egyesült Államokbeli protestáns valláshoz volt hasonló, ahol tapsolnak, énekelnek. Az adománygyűjtés azért itt is jelen volt.

Vacsorára sajtos tortilla volt, meleg szendvics módra megsütve. Hozzá kávé. Gondolom, furcsán hangzik vacsorára kávé, de kiválóan alszok ennek ellenére. Dario azt mondta, hogy errefelé sokáig élnek az emberek. Lehet a kávénak tudható be

Régóta nem adtam helyzetjelentést önarckép, azaz ahogy mostanában nevezik selfie terén. Kérem szépen a szakállam a Camino időket idézi, a hajam pedig lassan össze tudom fogni hajgumival. 18 éve volt utoljára hajgumim.