2015. április 08. (szerda) – San Antonio

Sokadik nap internet nélkül. Ilyenkor elgondolom, mi lett volna három hétig az óceán közepén. Amióta blogolok, egy hétnél nem volt több szünet. Jancsi azt is hitte, hogy Domoszlón vagyok, azért nem írok. Az még egy kicsit odébb van.

Ezzel a henger alakú kővel formázták a tortillát régebben, most díszként funkcionál.

Folytattuk az alap építését. Közben próbaképpen készítettünk pár vályogtéglát is. Ezernél több darab kell majd. De ekkor már nem leszek itt. Majd az utódom folytatja.

Darioék minden nap hazaugranak ebédelni. Épp vázolja nekünk, mi hol lesz az épületben.

Darionak sokan besegítenek a napi teendőkbe. Nagy a család, sok az ismerős. A srác épp tamarindo-t pucol. Olyan a gyümölcs, mint a bab. Ebből kiváló üdítőt készítenek. Többek közt ilyen üdítővel fogadtak az első napon.

Délután az egész család elugrott a közeli, természeti csodaként számon tartott helyre. Állítólag a világon egyedül álló képződmény. A patak a föld alá folyt be, létrehozva ezt a csodálatos látványt. Sajnos a sötétben nem tudtam jót fényképezni, így a kisebbik vízesés fényképét, Octavio küldte át. Ismét rossz pont az alma telefonnak.

Jó lett volna, ha Józsa Sanyi barátom itt lett volna. Egyrészt hozzáértő geológusként el tudta volna magyarázni mit is látok. Másrészt kiválóan vízhangzott volna, amint a Malvin-t kiáltja.

Volt egy kis medence is kialakítva, ahol a víz felmelegedett. A Palma család ki is használta.

A part sajnos elég szemetes volt. Maga a terület magánkézben van, de megengedik a látogatását. Nincs benne a turista könyvekben, így csak a helyiek látogatják. Én szerencsés vagyok, hogy láthattam.

Kicsit szétnéztem a környéken. Kúszónövények, óriási fák, zöld alj növényzet, vályogház, valamint hangya útvonal.

A patakot is szemügyre vettem, mielőtt a barlangba ért. Gyönyörű vízlépcsőket hozott létre.

A vacsora korábban volt, mert mindenki megéhezett a fürdés után.