2015. április 09. (csütörtök) – San Antonio

Reggel folytattuk az épület kőalapjának lerakását. Be is fejeztük, majd a föld nagy részét elterítettük a leendő helységekben. Besegített Octavio is. Szakmáját tekintve asztalos, ő fogja készíteni az ajtókat, ablakokat.

Ebédre leves volt, rizzsel, valamint a nélkülözhetetlen tortillával. Ebéd után folytattuk a vályogtéglák készítését. Dario gondolkozik egy medence építésén, mivel elég nagy gödör marad a vályogtégláknak való agyag kitermelése után.

Délután egy kis sziesztázás is belefért a napi programba mindenkinek. Én a függőágyban, a négylábúak a földön.

Estefelé egy avokádót akart Dario leszedni, de magasan volt. Segítettem neki, egy hosszú bambusz rúdra erősítettem egy félbevágott palackot. Így a gyümölcs a palackba esik, amikor meglökjük erősebben.

Megmutatta Dario az apja hajdani nyergét. Előbb utóbb újra használva lesz. Ezután kezdtem furán érezni magam. Émelygés fogott el, hasmenéssel kísérve. Ki is hagytam a vacsorát. Beszedtem egy gyógyszert, de nem segített. Dario készített egy gyógyteát, valamint egy lime-ot vágott félbe, sóval bedörzsölte, és annak a levét kellett megigyam. A wc-re éjjel nem kellett így kimennem, de a szobából igen.

Ugyanis igen termetes nyolclábú hálótársam akadt. Szemléltetésként a csempe hossza 30 centiméter. (Bocsi Dr. Szöszi, de ezt nem hagyhattam ki.) Bár vendéglátóm állítása szerint nem veszélyes, én azért jobbnak láttam a függőágyban aludni a teraszon. Főleg, hogy állítólag a villanyoltás után kimegy a szobából. Állítólag. Nem bíztam én ebben.

Egy gyík is jelen volt a szobában, a kisebb rovarokra, pókokra vadászott, de ez számára is nagy falat volt. Maradt tehát a függőágy.