2015. április 26. (vasárnap) 19:04 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Ma Marvin kelt fel korán, én csak hét óta után. Késő estig ment a ventilátor, mert iszonyú meleg volt. Naponta többször kell zuhanyozni, hogy elviselhető legyen. A két fürdőnadrágomat és a trikóimat, ujjatlan pólóimat használom csak.

Reggeli után elindultam bambusz vadászatra. Ugyanis kell pár darab belőle szélcsengőnek, továbbá akarok egy új vándorbotot készíteni magamnak. És ha már itt vagyok, természetesen bambuszból lesz.

Előbbi épület a helyi iskola, utóbbi a közösségi ház volt. Mindkettő üres volt, mivel vasárnap volt. A nagyobb rendezvényeket az utóbbi épületben tartják. Egyébként e két szín, a zöld és a kék nagyon népszerű az épületek festésénél.

Sajnos bambuszt nem találtam, így visszafordultam. Majd máshol megnézem. Az idő is kezdett elviselhetetlenül meleg lenni. Útközben egy-egy deszkából épült házat láttam. De jó nekik, nem kell védekezni a hideg ellen. Igaz, a réseken valószínűleg sok rovar bemászik, de gondolom a helyi lakosság megtanult ezzel a problémával együtt élni.

A következő épület egy úgynevezett soda, ami itt éttermet jelent. Persze szódavizet is lehet kapni. Sokan étkeznek itt. Talán egyszer, később én is beülök. Érdekes viszont, hogy egy ilyen kis településen, mint ahol most vagyok több ilyen soda is üzemel.

Ebédre hal volt. Ezúttal sütve, kókusz nélkül. Nagyon semmit nem csináltam ma. Leginkább pihentem. Délután elugrottunk az egyik közeli öbölbe, megnézni milyen a környék. De előtte tanúi voltunk egy inváziónak. Hangyák lepték el a hostel falát. Marvin szerint negyed óra alatt végeznek, és elvonulnak. Ugyanis vadásznak mindenre, amit találnak. Kis pókokra, rovarokra. Rengeteg hangya van mindenhol.

Egy darabig a Toyotával mentünk, majd gyalog folytattuk utunkat, mivel gyalogösvényen keresztül közelítettük meg a Ganado öblöt. Felipe is velünk tartott. Őt már korábban bemutattam, idegenvezetőként dolgozik.

Az úton látszik a tipikus trópusi vörös föld. Ha kiirtják az erdőket, hamar elveszti a tápanyagot. Rengeteg volt a szúnyog, és természetesen a szúnyogriasztó spray a szobámban maradt.

Útközben sok szép virágot láttam. Figyeltem az aljnövényzetet is, nehogy valamire rálépjek. A vendégeink délután mesélték, hogy a túra során láttak egy fűzöld színű kígyót. Alig tudták észrevenni, annyira beleolvadt a környezetébe.

Újabb hangya főutat kereszteztünk, majd megérkeztünk az öbölhöz. Egy motorcsónak kellett értünk jöjjön. Amíg vártuk, szemügyre vettem a környéket. Volt egy elhagyatott épület. Sok elhagyatott van errefelé. Ebből is milyen jó kis hostelt lehetne varázsolni.

Találtam bambuszt is, de ez a fajta az épületekhez való. Ilyenből építették Tzununában a házat. Nekem túl vastag volt. A kókuszpálmák meg túl magasak, így a fénykép nem igazán sikerült. Egy dió le is esett, miközben ott voltunk. Sok balesetet okoz a trópuson a leeső kókuszdió. Lehet beszerzek egy sisakot magamnak. Na jó, csak vicc volt. De tényleg veszélyes lehet 15 méter magasságból egy leeső 1,5 kilogrammos dió.

Megérkezett közben a várva várt motorcsónak, de sajnos nem volt elég üzemanyaga. Érthetetlen számomra, hogy akkor miért indult el értünk. Marvin szerint lehet, hogy üzletel a srác az üzemanyaggal. A lényeg, hogy elmaradt az öböl környékének megtekintése. Más alkalommal pótoljuk. Még egy pillantás az öböl partjára, majd indulás vissza.