2015. május 11. (hétfő) 19:00 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Furcsa, amikor az ember este neki készülődik a lefekvéshez, közben más meg a Föld túlsó felén, épp a reggeli kávéját issza. Általában ekkor kapom az első üzeneteket is. Mire válaszolok rájuk, már éjfél is elmúlt. 

A kedvencemmel indítanám a napot, ha már ő is velem indítja a sajátját. Ma is felköltött a szokásos nyüszítésével. Egyre több rajongója akad, az ismeretségi körömből. Valóban, legszívesebben hazavinném. 

Lencsevégre kaptam a reggeli érkező repülőt. Gondolkodom rajta, hogy ezzel kellene visszamenni jövő hónapban, San José-ba. Egyetlen problémám, hogy a repülőtérről vissza kellene mennem a városba. Árban körülbelül a háromszorosa a buszjáratnak. Időben viszont nem mindegy hogy 9-10 óra, vagy csak 30 perc. Na még alszom rá pár napot, hetet. A legfontosabb most, hogy csütörtökön gond nélkül be tudja lépni Panamába, majd onnan szombaton ide vissza. Lefoglaltam két éjszakára szállást a panamai David nevű városban. Francisco - a hostelt üzemeltető alapítvány egyik vezetője - írt egy meghívólevelet, melyben kifejti, hogy mennyire köszönik az önkéntes segítségnyújtást részemről. Továbbá kinyomtattam a San José-ból hazatartó útra szóló repülő jegyet. Ezek elég biztosításként kell hogy szolgáljanak mind a panamai, mind a costa ricai határátkelésnél. 

A délelőtt folytattam a tegnap elkezdett kert munkát. Annyira siettem ma is vele, hogy még a holnapi napot is ezzel fogom tölteni. Marvin közben babot főzött szabad tűzön. A tűzgyújtás amúgy elég nehéz dolog errefelé, ugyanis a fa át van nedvesedve a párától, esőtől. A minap néztük a híres angol túlélőművész itteni kalandját, amint az Osa-félsziget esőerdejéből kijut egy szál késsel. A filmen egy kettőre tüzet rak. Gondolom elővarázsolta a száraz fát. E produkció nekem amúgy a kezdetektől fogva hiteltelen. Akivel ugyanis egy stáb dolgozik, az már nem csak magára van utalva. Hogy mi történik a kamerák mögött, azt nem tudhatjuk. Akkor lenne hiteles, ha egy fejkamerával egyedül tenné meg ezeket az utakat. No de akkor meg felmerül a kamera akkumulátorának töltési nehézsége.

A délután ismét jött egy kiadós eső. Majdnem másfél órán keresztül tartott. Lassan állandósulni fog, mert itt az esős időszak. A futás tehát ma is kimaradt. Holnap megpróbálom a reggeli után. Akkor még nem olyan forró a levegő. 

Így hát a késő délutánom nagy részét, kisebb nagyobb megszakításokkal a függőágyban töltöttem. Eitan és Patacon is itt voltak. Ritka pillanatok egyike, hogy egymás mellett láthatjuk őket. Ugyanis nem nagyon játszanak együtt. 

Virian délutánra készített nassolni valót. Kukorica pehely, méz, mazsola, valamint mogyoróvaj. Természetesen kávéval kísérve. Kíváncsi vagyok mennyi a vérnyomásom, ugyanis a napi három kávé meg van.

Beszéltem ma Csabával, akit Las Palmas-ban ismertem meg, még tavaly. Ezt követően a világ ellentétes részére indultunk el. Most Indiában van, de ő is készül egy időre haza, Magyarországra. Ha én is megérkeztem, összefutunk egy-két sörre. Lesz miről beszámolni egymásnak.