2015. május 18. (hétfő) 19:25 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Reggeli mosogatás, takarítás közben szoktam találni érdekes dolgokat. Mint például ebben a műanyag tároló dobozban két csótányt. Ezzel együtt kell tudni élni, mivel közvetlenül a dzsungel mellett vagyunk. Tél sincs, kemény fagyokkal, hogy elpusztuljanak a rovarok nagy része. Éppen ezért nem hogy nem pusztulnak el, de nagyobbra is nőnek. A rekorder csótányt azóta nem láttam, nem mintha annyira hiányozna.

A télre visszatérve. Tegnap este néztünk egy filmet, melyben egy havas, hegyvidéki helyszín is volt. Kérdeztem Marvinékat, hogy láttak-e már életükben havat. Kiderült, hogy még soha. Eddig én is így voltam a pálmafás óceánparttal, és lásd sikerült. Fognak még ők is hógolyózni.

Reggeli után hozzáfogtam a függőágyak kitisztításához. A mosógépben egyenként kimostam, majd kicentrifugáztam őket. Egyenként, mert így is eltartott egy pár percig, amíg kibogoztam az összegubancolódott részeket. Holnapra hagytam még kettőt. Elviselhetetlen volt a szag, ami áradt belőlük. Gondolom mindenki használta, így elég vegyes szagminták keletkeztek. Főleg az én finnyás orromnak. De mostantól friss illatúak, jobbak, mint újonnan.

Ezt követően a terasz oszlopait csiszoltam le, és pácoltam be az első lazúr réteggel. Itt is látszik egy-két helyen a penész. Egyébként ezek az oszlopok a környező erdőkből származnak. Építőanyagnak, bútornak kiválóak.

Eközben Patacon helyettem is sziesztázott. Reggel megint felébresztett, de most az ágyamra ágaskodott fel. Ahogy nő, úgy ér el magasabb dolgokat. Most az ajtó sem akadály neki, ha nincs bereteszelve. Belöki az orrával.

Ebéd után eltekertem Agujitasba, kikapcsolódni egy kicsit. Az egyik helybéli srác itt hagyta a kerékpárját, és megengedte, hogy használjuk. Úgyhogy a mai edzés két keréken folytatódott. Lassan úszhatok is, mert annyi eső esik. Agujitasba érve, egy másik utcán folytattam az utam, amerre eddig nem jártam.

Itt sikerült lefényképeznem az egyik érdekes fajta pálmát. Én csak legyező-pálmának hívom. A levelei úgy helyezkednek el, mintha egy legyező lenne. A többi pálma fajta a hagyományos elrendezésű.

Visszafele megálltam a parton egy kicsit ücsörögni, és gyönyörködni a naplementében. Még egy szűk hónapig tehetem ezt. Addig kiélvezem minden percét. Ki tudja, mikor lesz újra benne részem.

Visszaérve El Progreso-ba, az egyik fán egy népesebb papagáj kolónia tartott épp traccs partit. A papagáj kedvelőknek maga lett volna a paradicsom. A levegőben természetesen kellemes virágillat terjengett.