2015. július 29. (szerda) - Uzonkafürdő - Árkos
Ezúttal az éjszakát eső nélkül megúsztuk. Nem úsztam meg viszont a talaj egyenetlenségeit, amely az elalvás kezdeténél okozott kisebb kellemetlenséget. Megpróbáltam jobb helyet keresni, de a második próbálkozás után abbahagytam. Úgy voltam vele, hogy aki átlépte a komfort zónáját, az mindezt el tudja viselni. Márpedig én már hónapokkal ezelőtt átléptem.
Reggeli a szokott módon zajlott, ami azt jelentette legtöbbünknél, hogy miután csomagoltunk az útra szendvicseket, ettünk is. Többnyire kukorica pelyhet, müzlit tejjel, vajas-lekváros kenyeret, stb. A lényeg, hogy elegendő kalóriával indítsuk a napot. Már reggel látszódott, hogy meleg nap elé nézünk. Indulás előtt megtöltöttük a kulacsainkat a borvízzel. Uzonkafürdőt elhagyva, kaszálókon, legelőkön mentünk keresztül, melyek hol emelkedtek, hol lejtettek. Kezdtem megismerkedni azokkal, akik a tavalyi táborban nem voltak.
Akiket ismertem már, azok közül többen kíváncsian kérdeztek az elmúlt időszakban megtett útjaimról, az ott megélt dolgokról. Igyekeztem mindenkinek válaszolni, átadni mindazt, amit megéltem. Időközben a csapat a szokásos módon hosszúra nyúlt. Sokszor megállt az eleje, bevárni a társaság végét. Különösen egy-egy juh nyáj, vagy tehén csorda közelében. Egyik pihenőhelyünket egy pásztorkutya is megközelítette, de csupán kíváncsiságból. Kíváncsiságát némi szendviccsel viszonoztuk.
Az indulásnál elfelejtettem magamról gondoskodni, hogy megfelelően védekezzek a napégés ellen. Menet közben sikerült némi fényvédő krémmel ezt pótolnom. Gyorsan haladtunk, bár az ivóvíz készletünk fogyott rendesen. Kálnokra beérve megrohamoztuk a boltokat, szomjunkat csillapítani.
A faluban lévő gólyafészkeknél nagy volt a forgalom. Most gyakorolták a repülést a kicsik. Érdekes, hogy ezekben a falvakban mennyi gólyafészek van. Egyes faluban akár 5-6 is.
Kálnokot elhagyva utunkat Sepsikőröspatak felé folytattuk. Itt is találkoztam a Mária zarándokút jelzésével, mely az egész Kárpát-medencén keresztül vezet, az osztrák Máriazellből az erdélyi Csíksomlyóig, mintegy 1400 kilométer hosszan.
Műúton értünk be Árkosra, az aznapi szállásunk helyszínére. A helyi unitárius lelkész és családja fogadott minket a lelkészi lak udvarán. Tartottunk egy fél órás pihenőt, mielőtt mindenki elindult a vacsora előtti zuhanyzáshoz.
Árkos község unitárius templomát a 13. században építették, melyet a 16. században átépítették, és a 17. században védőfallal, bástyákkal egészítették ki. Jelenleg folyik a falak felújítása. Az egyik bástyában egy helytörténeti kiállítás is kialakításra került.
Vacsoránkat a helyi közösségi házban fogyasztottuk el, ahol a helyiek friss pánkóval - a pannonok kedvéért fánk - és hideg ásványvízzel, és sörrel is megleptek minket.
Vacsora után egybegyűltünk a templomban, ahol tartottunk egy kis beszélgetést, éneklést. Érdekes volt látni, hallani egy pár szóból, mondatból, hogy ki, milyen személyiség. Különösen jó volt mindezt egy gyertya lángjának fényénél átélni.
A szállásunk ismételten több helyen volt, kik-ki választhatott hol. Volt aki a közösségi teremben, volt aki a papi lak kertjében, a templomban, vagy a templom kertjében. Magam az utóbbit választottam. A matrac alatt ezúttal kényelmes gyeptakaró gondoskodott a kényelmes alvásról. Szükség is volt rá, mert 28,5 kilométeres távon voltam túl.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.