"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach

2016. augusztus 21. 20:53 - sandor80szabo

4. Via Unitariana - 1. nap

2016. augusztus 15. (hétfő) - Torockó - Búvópatak 

Elérkezett hát a várva várt Unitárius Gyalogló Tábor, azaz a Via Unitariana, sorban immár a negyedik. Tavaly előtt vettem részt először, és azóta minden évben. Amint véget ér az egyik, már türelmetlenül várom a soron következő tábor kihirdetését. Azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.

via_utvonal_540x397.jpg

Mint már a korábbi bejegyzéseimben már említettem, ez a Tábor egyfajta zarándoklat, mely Erdély különböző falvain, gyalogösvényein, patakmedrein vezet át, megvalósítva a fizikai megterhelés, lelki élmény valamint a vallási- és honismeret szerzés egyensúlyát. Idén az Aranyos mentére, valamint az Erdélyi-szigethegység tájaira esett a választás.

img_0204_540x405.jpg

Hétfő kora délután érkeztem meg Torockóra, a helyi iskola udvarára. Régi ismerősöket üdvözölhettem újra, de szép számmal voltak olyanok is, akikkel eddig még nem találkoztam. Amíg zajlott a készülődés, addig megragadtam az alkalmat arra, hogy egy kicsit szétnézzek a falu központjában. Életemben először jártam Torockón. Ámulva bámultam az egykori bányászváros fölé magasodó Székelykövet. Egyedülálló jelenséggel is büszkélkedhet Torockó, hisz a nap itt látszólag kétszer kel fel, mivel a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy egy kicsivel később újra előbukkanjon.

img_0300_540x405.jpg

img_0199_540x405.jpg

Egy kiadós ebéd elfogyasztása után meg is indultunk a napi tervezett végcélunk, Búvópatak felé. Torockóról műúton mentünk a szomszédos Torockószentgyörgyig. Utunkat végig kísérte a Székelykő által nyújtott csodálatos panoráma. Nem győztem betelni a látványával. Egyedülálló szépsége van, az biztos.

img_0206_540x277.jpg

img_0207_540x405.jpg

Torockószentgyörgyre érve tartottunk pár perc pihenőt, melynek során megcsodálhattam, a falu unitárius templomára festett kinyilatkoztatást. Azt a mondatot, mely immár két éve meghatározó lett a számomra. Ez a mondat pedig így hangzik: Egy az Isten.

img_0208_405x540.jpg

Torockószentgyörgyön híres szülöttje Brassai Sámuel. Unitárius egyházközségét vezette több évig Koppándi Tanár Úr, aki a Via Unitariana rendszeres résztvevője. A község több lakója is kedvesen üdvözölte a hajdani lelkészét. 

img_0210_540x405.jpg

A falu fölé magasodott a Várkő romja. A 13-ik században épült várat a Rákóczi szabadságharc idején robbantották fel, azóta pusztul. De jó is lenne, ha ismét a régi pompájában tündökölhetne.

img_0215_540x405.jpg

img_0218_540x405.jpg

Miután egy végső pillantást vetettünk a várra, valamint a Székelykőre, utunkat az erdő irányába folytattuk. Felfelé vezetett az utunk, melynek során kisebb pihenőket tartottunk. Sajnos az időjárás kezdett megváltozni, egyre több lett a felhő.

img_0221_540x405.jpg

img_0223_540x405.jpg

Mire egy fennsíkra értünk, elő kellett vennünk az esőkabátokat, poncsókat is. Egy nagy mezőn vezetett keresztül az utunk, ám az ott tartózkodó bivaly csorda egyes tagjai ezt másképpen gondolták. Jókora kerülőt kellett tegyünk, mivel a borjak pont azon a ponton pihentek, ahol mi keresztül kellett volna haladjunk. Ez pedig az őket őriző bivalyoknak nem igazán tetszett.

img_0227_540x405.jpg

Ekkor már javában esett az eső. A táskáinkat is befedtük az esővédő huzatokkal, így haladtunk tovább. Utunk mezőkön, erdőkön keresztül vezetett, megküzdve a nedves, csúszós terepviszonyokkal.

img_0229_540x405.jpg

A táj is megváltozott. Az Erdélyi-szigethegységre jellemző látkép fogadott. Erdők, mezők, kaszálók, szénakazlak, házak tarkasága, amerre a szem ellát. Megérkeztünk az úgynevezett móc vidékre. Ezt a vidéket a késői középkorban is már a románok, azaz a mócok lakták. Jellegzetes házaik a szénatetővel fedett faházak.

img_0231_540x405.jpg

img_0238_540x405.jpg

img_0237_540x405.jpg

Egy pásztor háza mellett vezetett el az utunk, ahol rögtön kaptunk kíséretet is. Egy jól megtermett pásztorkutya hangosan jelezte, hogy a birtokára értünk. Egészen addig követett minket, amíg el nem hagytuk a területe határát. 

img_0242_540x405.jpg

Ekkor már az eső nem esett, ám kezdett sötétedni. Előkerültek hát a fejlámpáink, és nekivágtunk az utolsó szakaszunknak. Be kellett ereszkednünk egy erdővel fedett völgybe, hogy Búvópatakra érjünk. Kígyózott a fejlámpák által megvilágított sorunk, hogy a gyalogösvény szerpentinjén ereszkedtünk alá. Egy patakon is át kellett kelnünk, ehhez két lehetséges mód állt rendelkezésre. Át lehetett kelni egy függőhídon, és lejjebb át lehetett gázolni a sekély vízen. Én magam az előbbit választottam, mivel addig sikerült szárazon megőrizni a bakancsomat. Fáradtan, vizesen érkezett meg a csapat a napi cél helyszínére, ahol az előzőleg megfőzött vacsoránkat azonnal el is fogyasztottuk. Az éjszakát több helyszínen terveztük eltölteni. Volt aki sátorban, más kisebb faházak nyitott tornácára behúzódva. Utóbbi mellett döntöttem én is. Hamar el is aludtam, bízva a nyugodt, és esőmentes éjszakában.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azoperenciastengerenistul.blog.hu/api/trackback/id/tr811071064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach
süti beállítások módosítása