"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach

2016. november 12. 19:59 - sandor80szabo

Császár - Tóninál látogatóban

2016. november 05. (szombat) - Császár

Régóta nem mozdultam ki. Mostanában úgy alakultak a mindennapjaim, hogy nem tudtam túrázni. Leszámítva az idei Alföldi-kéktúra szakaszokat, valamint a nyári Via Unitariana-t, nem is túráztam. Ez egyrészt a folyamatos futóversenyeknek, és az azokra történő felkészüléseknek volt köszönhető. Itt volt tehát az ideje egy kis kiruccanásnak. Még a nyáron ígéretet kaptam Tónitól, hogy megismerhetem a lakóhelyét, egy oda szervezett kísérő-találkozó alkalmával. Az ígéretét be is tartotta, így pár kísérővel egyeztetve meg is indultam Császár felé. Tóni szülőfaluja Komárom-Esztergom megye déli peremén fekszik, a Kisalföld és a Vértes hegy közötti részen. Még dimbes-dombos a terep, de már látszik az alföldi síkság. Tónitól megtudtam, hogy ezt a részt Bársonyosnak hívják.

img_0523_540x405.jpg

Mire megérkeztünk Császárra, az időjárás is a szebbik arcát mutatta. Napsütésben fogadott minket Tóni. Sokan összegyűltünk a korábbi kísérők közül. Jó pár társamat ismertem már, de szép számmal akadtak olyanok, akikkel még nem találkoztam. Miután az új ismertséget rögtönzött koccintással is megünnepeltük, a csapat megindult Tóni háza irányába. Az édesanyja, valamint a nővére terülj-terülj asztalkával fogadtak minket. Megkóstolhattuk a császári pogácsát, melyet kiváló borral, valamint szíverősítőkkel öblíthettünk le.

img_0528_540x425.jpg

A falut elhagyva, megkezdtük a kb. 20 kilométeresre tervezett túránkat. Menet közben a csoport eddig ismeretlen tagjai kezdték egymást megismerni. Hála a jól ismert közösségi oldalnak, többen közülünk tudtunk már egymásról, hisz mindannyian csoporttagok voltunk. Viszont mindenki más és más szakaszon kísérte Tónit a Kék kör során, így sokan eddig még nem találkoztak. 

img_0530_540x428.jpg

Az időjárás tökéletes volt, igazi őszi kirándulóidő. Időnként tartottunk egy kis pihenőt, ahol több embernek is előkerült a mellényzsebéből a "frissítője", mely aztán kézről kézre járt, mindannyiunkat felfrissítve.

img_0534_540x405.jpg

Tóni korábbi munkahelyét is útba ejtettük, ahol vadőrként dolgozott. Most az egykori vadásztársaság épülete, valamint a terület egy vállalkozóé, aki vendégfogadóvá alakította át. Volt itt sütőkemence, grillező, fűthető fakád, szauna, egyszóval minden, ami egy kényelmes pihenéshez kell. 

img_0544_540x405.jpg

img_0546_540x405.jpg

img_0542_540x405.jpg

A tulajdonos egy igazi kincset is beszerzett, melyet örömmel fedeztünk fel. Többen is megörökítettük magunkat, a régmúlt idők egyik bűnüldöző technikájával. Az autó még ma is működik, melyet gyakran visznek el egy-egy rendezvényre.

img_0538_540x405.jpg

img_0548_540x405.jpg

A túránk hátralévő részében olyan területen mentünk keresztül, melyet 26 évvel ezelőtt nem tudtunk volna megtenni. Egy hajdani szovjet laktanya romjait kerestük ugyanis fel. Itt tárolták a szovjetek az atomtöltetek célba juttatását biztosító hordozó rakétákat.

img_0549_540x405.jpg

A mára már elhagyatott területet ismét birtokba vette a természet. Nyugodtan sétálhattunk ott, ahol korábban háromszoros őrség, kerítések, sorompók, ellenőrző-áteresztő pontok akadályozták meg a hívatlan látogatást. Szemügyre vehettük azokat a földdel borított betoncsarnokokat, melyekben a rakétákat tárolták. Nyoma sem volt annak, hogy annak idején e csarnokok légkondicionáltak voltak.

img_0557_540x405.jpg

img_0559_540x405.jpg
Egyik helyi kísérő társamtól bepillantást nyerhettem a korabeli laktanya mindennapi életébe, ugyanis ott dolgozott a laktanyában. Mennyivel másképpen festhetett a lenti épület akkor. A nagy Szovjetunió minden területéről érkeztek ide sorkatonák, hogy letöltsék a három éves (!) katonai szolgálatukat. Nyugodtabb szívvel jöhettek ide a békésebb országba, mint például az afganisztáni bázisokra. 

img_0560_540x405.jpg

Kiérve az erdőből, Császár felé vettük az irányt. Ideje is volt, mivel kezdett az időjárás rosszabb lenni. Nagyon esőre állt az idő. No meg mi is kezdtünk éhesek lenni. A faluba műúton keresztül érkeztünk, melynek során Laci egy pár perces jókedvről is gondoskodott.

img_0562_540x405.jpg

img_0563_540x405.jpg

A nap további része a község szélén fekvő Henryx City-ben folytatódott. Tulajdonosa a western filmekből ismert várost álmodott meg, és épített fel. Megtalálható volt itt minden, aminek egy vadnyugati városban meg kellett lennie.

img_0566_540x435.jpg

img_0569_540x405.jpg

img_0572_540x405.jpg

img_0573_540x405.jpg

Henryx, a tulajdonos csodálatos várost alakított ki. Első benyomásom, amikor átléptem a kapun, kicsit elutasító volt, mondván tájidegen az egész. De minél többet szemléltem, és belegondoltam, hogy az ötletadónak az amerikai élet a mindene, már nem is tűnt olyan idegennek. Megálmodta, megtervezte, és megcsinálta. Nem is akárhogyan.

img_0576_540x405.jpg

img_0574_405x540.jpg

Miután idefele jövet Laci sikeresen túlélte a kerékbetörést, megérkezvén azonnal kötélnek is állt. Persze ezúttal is megúszta a dolgot, hála a hosszú lábainak. Ezek után beléptünk a hamisíthatatlan vadnyugati vendégfogadóba, ahol a berendezés gondos összeválogatása hűen tükrözte Henryx nagyszerű munkáját.

img_0580_540x405.jpg

img_0581_540x405.jpg

Az étterem jelenleg állandó jelleggel nincs nyitva, kizárólag rendezvényekre nyit ki. Így a fenti menü ezúttal nem állt rendelkezésünkre. Volt helyette viszont egy nagyszerű vaddisznópörkölt, melyet forralt borral, és stílusosan Henryx seriffcsillagával díszített üvegbögrébe csapolt sörrel öblítettünk.

img_0589_540x405.jpg

A vacsora végén, miközben Tóni Kék körének teljesítése során készített képeket nézegettük, Tóni köszönetet mondott a kísérőknek, a túra során átélt pillanatokért. Mi pedig, Laci tolmácsolásán keresztül, Tóninak köszöntük meg ezen pillanatok lehetőségét.

img_0593_540x405.jpg

Jómagam meg mind Tóninak, mind a kísérők csapatának szeretném megköszönni azokat az élményeket, melyeket a túraszakaszok során átélhettem. Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ily kiváló emberekkel ismerkedhettem meg. De legesleginkább szeretném megköszönni azt a csodálatos érzést, hogy megtapasztalhattam annak a tanúbizonyságát, hogy a mai világban egy álom beteljesüléséért ennyi ember kész önzetlenül segíteni. Valamiért úgy érzem, hogy ennek a kalandnak jó sokáig nem lesz vége ...

Címkék: Császár
Szólj hozzá!
"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach
süti beállítások módosítása