2017. július 21. (péntek) 16:47 (UTC+1) - Domoszló
Mint ahogyan előző bejegyzésem zártam, időnként kell egy kis áramszünet. Maradtam tehát egy teljes napra Keszthelyen. Kicsit szét akartam nézni a városban, valamint pihenni a Balaton partján. Jól esik időnként a túrázás közben egy olyan nap, amikor nem húzom fel a bakancsokat, nem veszem fel a hátizsákom. Későn is keltem. Kényelmesen megreggeliztem, elfogyasztottam a túráról megmaradt elemózsiám. Ittam egy kávét, s megindultam a belváros felé. Először a Balaton múzeum mellett haladtam el, majd következett a város központi területe. Az egyik épület falán egy táblára lettem figyelmes, amely 1989-es kihelyezésénél a nemzeti megbékélést hirdette. Kár, hogy azóta sem sikerült ezt elérni.
A Fő téri plébániatemplom nyitva volt, sőt az ajtón egy kedves szöveg is felhívta a gyermekkel érkezők figyelmét, hogy hol találják a kialakított játszószobát. Belépve a hűvös falak közé, felfedezhettem az ország legnagyobb felületű gótikus falfestményeit, amelyek a 14-ik században készültek. A jelen lévő egyik látogató szerint erősen ráférne a tatarozás a templom belső falaira. Hiába mondta a társa, hogy ezek a restaurált freskók, a kétkedőt nem tudta meggyőzni. Én csendben, mosolyogva hallgattam a párbeszédet.
A hűvös templomból kijőve egyből megcsapott a hőség. Ragyogóan sütött a nap. Eszembe jutott, hogy indulás előtt elfelejtettem bekenni magam fényvédő krémmel. Meg voltam győződve, hogy ennek még lesz böjtje.
Keszthely egyik leghíresebb személye Gróf Festetics György, akinek leginkább köszönhető a mai Keszthely arca. A családi birtok rendbetétele után megalapította Európa első mezőgazdasági főiskoláját, valamint felpezsdítette Keszthely irodalmi életét.
A Festetics kastélyba nem kevés összegért lehet bebocsájtást nyerni, így csak a kastélykertben néztem szét, amelynek látogatása ingyenes. Gyönyörű barokk stílusú kastélyt építettek fel annak idején, a 18-ik században. A kastély 101 helyiségből áll. Két éve került átadásra az eredeti terveknek megfelelő kastélykertet. A kastély bejáratánál egy csinos fiatal hölgy, korhű ruhakölteményben reklámozta a nem mindennapi fotózás lehetőségét. Magam is majdnem engedtem a csábításnak, ám később mégis úgy döntöttem, hogy majd egy másik alkalommal fogok beöltözni.
A kastély után újra a Balaton felé vettem az irányt. Áthaladtam a Nagykövetek parkján, majd következett a népszerű Balaton part. Szépen felújított partja van Keszthelynek, bár egy-két hotelre azért még várat a megújulás.
Úgy döntöttem, hogy végig gyalogolok a yacht kikötőig. Rég voltam már vitorláshajók közt. Talán még Las Palmas kikötőjében. A parton végig lehetett sétálni, az ott kialakított gyalogos, illetve kerékpáros sétányon. A parton horgásztak, a kijelölt helyszíneken fürödtek, mások az árnyékban pihentek.
Keszthely vitorlás kikötője sajnálatos módon egy elzárt területen van. Mivel egy étterem is működik a kikötő területén, sikerült beszállingóznom, ám a mólóra nem mehettem fel. Sajnáltam, hogy nem tekinthettem meg az egyes vitorlás hajókat. Visszafele jelzett a gyomrom, hogy ideje ennem egyet. Mit is ehettem volna mást, ha nem a méltán híres balatoni hekket. Sosem értettem, hogy miért kell a Balaton partján az északi tengerekből kifogott halat enni. A kérdésre ezúttal sem kaptam választ, bár megnyugodtam, hogy hazai sült halakat is lehet enni.
Visszaérve a kempingbe, már indultam is a strand felé. A víz kellemes hőmérsékletű, 25 fokos volt. Jó két órát töltöttem a vízben, s a vízparton. Szerencsére nem volt zsúfolt a part, így viszonylag nyugodtan lehetett pihenni. Pihenni és relaxálni. Relaxálni és gondolkodni. Gondolkodni, hogy merre tovább. Úgy döntöttem, hogy a Kéket legközelebb a keleti részen, Baktakéktől folytatom.
Következett a vacsoraidő, így megindultam a már jól ismert étterembe, s ezúttal egy klasszikus sajtos-tejfölös lángost választottam. Ez az étel szintén kultikussá nőtt itt a Balaton partján. Igaz, ettem már finomabbat is, de nem volt rossz.
Vacsora után egy kicsit még ücsörögtem a parton, majd a sötétedés beálltával magam is a sátramba vonultam. Időben le akartam feküdni, mert másnap indulnom kellett vissza Budapesten keresztül Domoszlóra. Reggel a Balaton Expressz nevű vonattal indultam vissza Keszthelyről. A vonat a Balaton déli partján haladt vissza Budapest irányába. A mozdony Szent Márton tiszteletére lett feldíszítve, jelezve a hajdani, szombathelyi születésű püspök halálának 1700 éves évfordulóját.
Véget ért tehát a Kéktúra pár naposra tervezett szakasza. Maradt még a teljes távolság 25 %-a. Legközelebb Baktakéktől fogom folytatni a keleti végponthoz. Ha minden igaz ezt a szakaszt Ricsivel, Tóni egyik kéktúrás kísérőjével fogom bejárni. A megmaradt nyugati szakaszt majd valamikor a későbbiekben teljesíteném.
Egy ideig most befejeztem a Kéket, mivel két hétig oda leszek Erdélybe. Kezdődik ugyanis az V. Via Unitariana. Egy hétig a Hargitai tanyavilágban fogom újra tanulni a járást, a látást, a Szülőföldet ...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.