2017. szeptember 05. (kedd) 12:05 (UTC+1) - Domoszló
Éjszaka többször is megébredtem, a körülöttem lévő zajokra. Ugye ha az erdő közepén éjszakázik az ember, akkor óhatatlanul is zajlik az éjszakai élet. Mindenesetre banya nem zavarta meg az álmom. Korábban keltem a szokásosnál, s nyolc órakor már tapostam is az erdei utat. Sherg Lőrinc hajdani erdőmester sírját útba ejtettem. A 19-ik században idetelepült bajor erdésznek sokat köszönhetett a térség.
Mielőtt Gércére beértem volna, ismét kaptam egy almafát. Újabb ízletes falatok következtek. Pár túrázóval ezúttal is találkoztam. Igaz, kicsi hátizsákkal voltak, gondolom egy napos túrán. Gércén kicsit pihentem, mielőtt folytattam volna. Nagyon nem siettem, mert aznapra csak rövid szakaszt terveztem. Csak Sárvárig akartam eljutni, az pedig alig volt tizenöt kilométer.
Javába sütött a nap, amikor Gércét elhagytam. Reggel, mielőtt elindultam, úgy gondoltam, hogy nem lesz szükségem a hosszú nadrágra. De aztán mégis úgy döntöttem, hogy azt veszem fel, mivel számítottam dús aljnövényzetre. Egyelőre azonban ennek nyoma sem volt. Gérce és Sitke között hétvégi házak, pincék voltak, az előttük álló területen pedig szőlők.
Nem messze voltam már Sitkétől, s ahogy közeledtem, zene ütötte meg a fülemet. Egy ligetes részen kellett keresztül jutnom, majd egy tágas rétre értem. A szélén egy kápolna állt, s az előtt zenei színpad készült. Egy helybéli szerint kora délutántól rock koncertek lesznek, neves sztárokkal, fellépőkkel. Átvágtam tehát a leendő koncert helyszínen, és Sárvár felé vettem az irányt.
A koncertre érkezők egészen távolra, egy erdő széléig tolták ki a sátraikat. A jel is az erdőhöz vezetett, bár időnként nehezen leltem rá. Egy rövid ideig keresgélnem is kellett, mire egy nagyobb létszámú csapat bújt ki a fák közül. Zarándokok voltak, akik a Mária utat járták. Megnéztem hát, hogy honnan bukkantak elő, és onnan beljebb jutva, magam is megtaláltam a jele(ke)t.
Amikor az erdő feléhez értem, rájöttem, hogy reggel mégiscsak jól döntöttem. Volt ugyanis egy-két olyan rész, ahol embermagasságú volt a növényzet. Kijutva az erdőből, a műúton keresztül folytattam egészen Sárvárig az utam. Keresztüljutva a Rába folyón, már a város kapujába is jutottam.
Híres városba értem, valóban az európai reformáció egyik fontos állomásához. 1541-ben itt nyomtatta ki Sylvester János az Újtestamentum fordítását, amely az első magyar nyelven nyomtatott könyv volt. Beérve Sárvárra, első dolgom volt keríteni egy kempinget. A stranddal szemben lévő Vadkert Majorra esett a választásom. Az éttermében épp esküvői előkészületek zajlottak.
Először gondolkodtam azon, hogy magam is a közeli strandon pihenjem ki az elmúlt napokat, ám olyan tömeg volt, hogy inkább a város felfedezése mellett döntöttem. Viszonylag közel voltam a város központjának számító várhoz, így hamar odaértem.
A sárvári vár egy teljesen épen máig fennmaradt középkori vár. Magyarországon ez ritkaságszámba megy, ugyanis nagy részük a középkor végére elpusztult. A 15. század közepén már a Nádasdy család birtokába került, s lett a család központja. A fekete bégnek is nevezett II. Nádasdy Ferenc a 16. század végén vitézül védte a török hadak elől.
A várkastélyban került elhelyezésre a Nádasdy Ferenc Múzeum, melyet nem mindennapi körülmények között látogattam meg. A kastély udvarán ugyanis javában zajlott a sárvári roma nap nevű rendezvény. Állandó kiállításként a "Mi vagyunk a huszárok" nevű bemutatással kezdtem. Alapvetően a Nádasdy huszárezred történetét mutatja be. A huszárezredek a legkorábbi reguláris ezredek közé tartoztak, és egészen a II. világháború végéig fennálltak.
A 17. századra a Nádasdy család vagyona óriásira nőtt, III. Nádasdy Ferenc volt ekkor a család feje. Ő építtette a kastély barokk stílusú dísztermét, melynek mennyezetén óriási freskók láthatóak. A monumentális csatakép sorozaton többek között II. Nádasdy Ferenc látható, a török elleni harcaiban.
Folytatva a múzeumi látogatást, következtek az elmúlt fél évszázad lakószobai hangulatai. Kredencek, padok, ládák, különböző szekrények, berendezési tárgyak szemléltették a különböző korok lakberendezési szokásait. Itt került elhelyezésre a már korábban említett, 1541-ben nyomtatott Újtestamentum egyik példánya is.
A kiállítás folytatódott a kastély emeletén is, ahol több évszázadnyi térképgyűjtemény alapján került bemutatásra a régi Magyarország, valamint Erdély. Egy szinttel feljebb egy nem mindennapi életképeket megörökítő fotótárlat, majd egy újabb gyönyörű mennyezeti freskó várt.
Lassan el is telt az idő, így indulnom kellett tovább. Ahogy a termekből a szűk csigalépcsőn lépdeltem lefele, az udvari koncert hangja egyre erősödött. Kilépve a várból, kicsit szétnéztem még a város központjában. Sok turista sétált az utcákon, bizonyítva hogy Sárvár előkelő helyet foglal el a népszerűségi listán.
Visszaindulva a szállásomra, egy kicsit még elidőztem a szépen kialakított városi tó partján. A város 2011-re elnyerte a gyógyhely címet. Természeti adottságai, gyógyvize, parkosított környezete, kiváló levegője, valamint társadalmi-gazdasági feltételei erre alkalmassá tették. Egy legközelebbi látogatáskor magam is a gyógyvizét fogom megismerni.
Mire visszaértem a kempingbe, a strandon lévők már kevesebben voltak, hisz lassan záróra következett. Vacsora előtt még egy kicsit szétnéztem a szépen felújított majorban. A következő napra többet terveztem, hisz kezdődött az utolsó szakasz. Bő hetven kilométer választott már csak el az Országos Kéktúra végpontjától.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.