2017. augusztus 16. (szerda) 20:25 (UTC+1) - Domoszló

Ismét nyugodt éjszakánk volt, bár Ricsi említette, hogy hajnalban valaki a sátrunk mellett sétált a kutyájával. Mindenesetre én semmit nem vettem észre, mélyen aludtam. Hét körül már reggeliztünk. A gázfőzőmmel lehet valami gond, mert azt vettem észre, hogy a gumitömítését minden egyes ki-, és betekerésnél roncsolja. Tetszett a Ricsi gázfőzője, amit kis méretűre össze tud hajlítani. Hiába, mindig tanul az ember. 

Végezvén a reggelivel, összepakoltuk a cuccainkat, majd jöhetett a fogmosás, s a vizes flakonok megtöltése. Mindezt újra Regécen tettük, mivel az éjszakai szálláshelyünk egy kis kitérő volt a Kékről. Ismét hőségnek ígérkezett a napunk.

Jómagam ezúttal is hosszú ujjú nadrágban indultam el, mert számítottam az árnyékra, valamint a magas aljnövényzetre. Gyorsan magunk mögött hagytuk Regécet, s Makkoshotykát tűztük ki mára célnak. Jobban mondva az attól nem messze fekvő Hercegkutat, ahol a cserkésztábor volt.

Kemencekőhöz érkezve, kicsit megpihentünk. Egy tábla található itt, mely ismerteti a Kéktúra kialakulásának történetét. Többször írtam róla magam is, így ezúttal nem teszem. Megemlítem viszont, hogy a tábla szerint itt állt egy szentkép is, valamint egy feszület, melyek sajnálatos módon a vandalizmus áldozatai lettek.

A felfele tartó menet később viszonylag sík terepre váltott, de az árnyékos részek szerencsére maradtak. Időnként egy-egy újabb telepítésű erdőrész mellett haladtunk el. Regéc vára is feltűnt még egyszer, ezúttal egy újabb oldaláról.

Mivel meleg volt, fogyott a víz rendesen. Ricsinek ivótasakja volt, melyből folyamatosan egy-egy kortyot vett magához. Nekem azonban a szokásos három darab fél literes palack. Tudtuk azonban, hogy elérve az Istvánkúti turistaházat, az ott lévő forrásnál újra tölthetünk.

Az Istvánkúti turistaház valamikor erdészház volt, s a környező területen kaszáló volt. Az itt kaszált fű biztosította az erdész állatainak a bőséges táplálékot. Mára a gerendaház sajnos lakatlan, de szerencsére a területet évente karbantartják, megőrizve annak sajátos állat, s növényvilágát.

Miután felfrissültünk a ház melletti forrásnál, jöhetett egy frissítő étkezés is. Mostanra kialakult egy stabilnak mondható "Kék" elemózsiám, melyet magammal viszek. Ilyen a kétszersült, kolbász, sajt, koktélparadicsom, májkrém, erőspaprika. Ezekből annyi napi adagot viszek, amennyi napra megyek.

Ahogy falatoztunk, több túrázó is megérkezett a helyszínre. Előbb egy apuka a hátán hordott kisfiával, majd később egy népesebb csapat. Ezek a szakaszok sűrűbben látogatottak, mint az eddigi szakaszaim. Miután felfrissültünk, megindultunk tovább. Ebéd utáni desszertünket is sikerült begyűjteni az erdő szederbokrairól.

Szóval csemegéztük a szedret, ami természetesen kellő mértékben lassította a gyaloglásunkat. Teljesen más valakivel együtt gyalogolni, mert ilyenkor beszélget az ember, és úgy tűnik, hogy gyorsabban telik az idő. Időnként azonban mi is elszakadtunk egymástól, hisz kell egy kis egyedüllét mindenkinek. Ezúttal is jutott idő egy kis bolondozásra, mikor megláttuk a félig kidőlt fát. 

Elértünk a következő pecsételőhelyre, valamint pihenőhelyre. Újabb erdészház, újabb lakatlan épület. Gondolom, időnként ki van adva az Eszkála erdészház is, de sokkal jobban is lehetne vele, valamint a többi hasonló épülettel gazdálkodni. Ezen töprengtünk Ricsivel is. Mennyivel jobb lenne, ha egy napi járótávolságokra lennének olyan turista házak, ahol lenne állandó személy(ek), ezzel munkát adva neki(k). Lennének étkező, tisztálkodó, alvó helységek. Lenne lehetőség egy-egy könnyebb étkezésre is.

Utolsó napi adagunk következett, Makkoshotykáig bő tíz kilométer. Kezdetben erdőben folytattuk, ahol tovább szedreztünk. Egyik helyen erdészekbe is botlottunk, akik egy munkagéppel érkeztek. Kiérve az erdőből, egy újabb legelő következett, aminek a tetején egy újabb, rövidebb pihenő következett.

A Zsidó réten meghagytak egy régebbi útjelző táblát, olyat, amilyenek akkor voltak, amikor a Kéket elkezdtem. Továbbmenve, újabb erdős, árnyékos részen haladtunk, többnyire széles úton. A tábla szerint már nem sok volt hátra. Ricsi figyelmeztetett, hogy bár lejtőn fogunk lefele menni, de teli lesz magas aljnövényzettel. Hát volt is csalán, behajló ág, s egyéb hasonló dolog.

Makkoshotykára beérve olyan érzésem volt, mintha Spanyolországban lennék. Alig voltak az utcákon, s meleg is volt. Mintha mindenki sziesztázott volna. Ebből a gondolatvilágból az egyik házból kiszűrődő zene ébresztett fel. Valakik már délután mulatoztak.

Betértünk az egyik kisboltba, ahol elfogyasztottuk a napi jutalom italunkat. Közben megérkeztek az aznapi vendéglátóink is, Attila és Gyuri személyében. Velük együtt mentünk tehát a közeli Hercegkútra, a a II. cserkészkerület által szervezett cserkésztáborba.

Már a belépésnél kiderült, hogy nem egy átlagos táborról volt szó. Minden tábor egy-egy tematika köré épül. Jelen esetben az ókori görög világ volt. Minden cserkész szövetség egy-egy görög városállamot választott. A szerencsi Szent Imre herceg cserkészcsapat Spártát választotta.

Érkezésünkkor épp számháborúzás zajlott. Eszembe jutott a gyerekkori táborozásom, amikor magam is ezt játszottam. Annak idején pont a rendszerváltáskor lettem úttörő, ám röviddel ezután hagyományőrző vált belőlem. Mi is táboroztunk sok helyen, többek közt Solton, ahol indiántábort építettünk. Jó volt viszontlátni, hogy manapság is táboroznak a gyerekek. Persze nekik úgy kezdődött, hogy a mobiltelefonokat le kellett adják. Hiába, változnak az idők.

Bevallom őszintén, nem sok fogalmam volt a cserkészetről idáig. Azt sem tudtam például, hogy bal kézzel fognak kezet. Ittlétem alatt kicsit bővebben betekinthettem a cserkészet mindennapi életébe. Tartottunk egy közös vacsorát, melyet ima indított, és ima zárt. Vacsora után lezuhanyoztunk a tábori zuhanyzóban. Este csapatzászló levonás következett, melyet egy nagyobb téren rendeztek meg. Erre az alkalomra minden cserkész felvette a maga khaki színű ingét, valamint zöld nyakkendőjét. A tábor vezetősége visszavonult a napi események megtárgyalására, mi pedig kivonultunk Ricsivel és Gyurival, valamint a hálózsákokkal. A nádas szélén terveztünk éjszakázni. Ricsi szerint nem volt várható szúnyoginvázió.