"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach

2016. augusztus 26. 01:38 - sandor80szabo

4. Via Unitariana - 4. nap

2016. augusztus 18. (csütörtök) - Torockó környéke

Erre a napra Torockó közvetlen környékén terveztünk egy rövidebb sétát. De előtte a csoport, rögtön a reggeli elfogyasztása után összegyűlt a szomszédban lévő unitárius templomba. A csoportot a Torockói Unitárius Egyházközség lelkésze, Csécs Márton Lőrinc fogadta, és egy közös ének eléneklése után, bemutatta a templomot.

img_0369_405x540.jpg

1796 és 1802 között építették fel a templomukat a torockói unitáriusok, a kolozsvári belvárosi unitárius templom mására. Késő barokk, rokokó díszítéssel épült, ám a protestantizmusra jellemző egyszerűséggel. A templom belsejének hármas központja van: a szószék, az úrasztal, valamint az orgona. Ezek 1823-ban készülnek el. Megtudtuk, hogy a torockóiak messze földről híresek voltak arról, hogy nem akármilyen órát tetettek a templom toronyra. Egyenesen Délvidékről hozatták 1881-ben. Azóta is minden negyed órában hallatszik. A harangtoronyban három harangot tetettek. Egyik a férfiaknak, a másik a nőknek, a harmadik a gyerekeknek jelez, őket hívja az istentiszteletre.

img_0373_540x405.jpg

Azt is megtudhattuk, hogy a templom közepén lévő választóvonal képezte a település két részének ülésrendjét is. Aki a vonaltól balra lakott, az balra foglalt helyet, aki pedig jobbra, az oda ült. Mint a legtöbb templomban, itt is megvoltak a férfiak, nők, legények, hajadonok ülésrendje. 

img_0372_540x405.jpg

Maga a templomot körülölelő fal védelmi céllal is szolgált a régmúltban. Torockó unitárius közösségéről írta Jókai Mór az Egy az Isten című regényét is. Mint arról ír is: " ... csak egy Istent vallanak, s mikor esküsznek, az egy hüvelykujjukat emelik fel az égre ... Megtudhattuk tehát, hogy a manapság oly népszerű közösségi oldal hüvelykujj jelzését, Torockó régóta használja. Végül a csoport minden tagja kapott egy lapot, melyen a japán költészet jellegzetes versformája, az úgynevezett haikuk voltak. Ez a versforma háromsoros, tizenhét szótagból álló hangsúlyos vers. Mindenki kiválasztott egyet, mely neki tetsző, majd azt felolvasta. Én egy olyat választottam, aminek a második fele lemaradt a lapról. Azért azt, mert nagyon megtetszett. Kicsit úgy éreztem, én vagyok.

img_0378_540x405.jpg

A templomból kifele jövet megtudtam, hogy Bartók Béla is járt Torockón. A templomlátogatást követően megindultunk a település fölötti, hajdani bányászok által használt úton. Meredeken kaptattunk felfelé, kisebb pihenőket tartva. Szép kilátás nyílt Torockóra, valamint a Székelykőre.

img_0379_540x405.jpg

img_0382_540x405.jpg

Az időjárással ezúttal sem volt gondunk, végig jó időnk volt. A hegyre felérve, utunkat folytattuk az erdőkön keresztül, megkerülve a csúcsokat. Egy-egy helyről szép kilátás nyílt a környékre.

img_0383_540x405.jpg

img_0389_540x405.jpg

img_0398_540x405.jpg

Végig menta illatú mezőkön vezetett keresztül az utunk. Tartottunk egy hosszabb pihenőt is, ahol az uzsonnánk elfogyasztása után jutott idő egy kis pihenésre, amolyan erdélyi sziesztára.

img_9725_540x360.jpg

A terep egyébként kiváló gombatermő vidék volt. Az erdőben rókagombát, a mezőn csiperkét találtunk. Leszedtük mindet, gondolván a vacsoránkra. Mivel ismertük a gombákat, nem az utolsó vacsoránkra.

img_0404_540x405.jpg

Miután a hegyet megkerültük, közeledtünk vissza Torockó felé. Közbe esett egy hűs forrás is, melynek kinézete bármely japán csobogóval felvehette volna a versenyt. Engem mindenesetre rabul ejtett.

img_0400_540x405.jpg

img_0410_540x405.jpg

A távolban már feltűnt Torockószentgyörgy is, mi pedig megkezdtük az ereszkedést a hegy oldalán. Egészen Torockó feletti részig mentünk, ahol ismét tartottunk egy kis pihenőt, gyönyörködve az előttünk magasodó Székelykő látványában.

img_0405_540x405.jpg

img_0412_540x405.jpg

14045564_1207934092581246_4713944353573152753_n_540x359.jpg

Torockóra beérve, útba ejtettük a település legrégebbi, szépen felújított lakóházát, mely jelenleg tájházként működik. A szállásunkra egy szűk sikátoron keresztül jutottunk el, mely szintén jellemző volt Torockó múltbéli település szerkezetére.

img_0415_540x405.jpg

img_0416_405x540.jpg

Mire vissza értünk, várt minket a hűvös torockói forrásvízben lehűtött, finom görögdinnye. Vacsorára, az egész tábor alatt kiválóan helytálló táborvezetők, egy egészen káprázatos terülj-terülj asztalt varázsoltak. Kulináris élvezet volt a javából.

img_0419_540x405.jpg

img_0421_540x405.jpg

Az este ezúttal is énekkel, valamint tábortűzzel zárult. Másnap nehezen, de búcsút intettünk egymásnak. Ismét véget ért egy Via Unitariana, és mi ismét várhatjuk az egy év elteltét. Várhatjuk, hogy mihamarabb újra találkozhassunk, és együtt tehessük meg a napi kitűzött célunkat. Várhatjuk, hogy együtt tanuljuk újra a járást, együtt tanuljuk újra a látást, és tanuljuk újra a szülőföldet.

14022241_10154140593987740_8548114859598292936_n_405x540.jpg

Mivel köszönhetnék jómagam is el, ha nem a torockóiak által használt köszönéssel. Bár (még) kívülállóként, de én is eképpen vallom. És hogy hogyan tovább? Erre a magam kiválasztott haiku egyik részével válaszolnék. Ez pedig így hangzik: "Végem a célom, tartok tőle és felé..."

Szólj hozzá!
2016. augusztus 23. 10:56 - sandor80szabo

4. Via Unitariana - 3. nap

2016. augusztus 17. (szerda) - Torockó - Remete

Korán akartam ébredni, mivel meg akartam nézni a torockói "dupla" napfelkeltét. Sajnálatos módon azonban az ébresztőórámat nem tájékoztattam a tervemről, így csak a második napfelkeltére ébredtem meg. Sebaj, gondoltam, majd legközelebb. Ébredésemkor az ügyes táborvezetők már egy gazdagon megterített reggelizőasztallal vártak. Az immár több éve kialakult szokás szerint megreggelizik a csapat, majd mindenki csomagol magának a nap további részére ennivalót. Ez általában szendvics, gyümölcs, műzli szelet, halkonzerv szokott lenni. Vacsora időre mindig visszatérünk, amikor is meleg étellel zárjuk a napot.

img_0342_540x247.jpg

Mindannyian gépkocsikba ültünk, és megindultunk az erre a napra tervezett célunk felé. Úgy terveztük, hogy ma a Remetei-szorost nézzük meg. Az utat Nagyenyeden keresztül tettük meg, majd újra bevettük magunkat a mócok földjére. Csodálatos vidék, telis-tele kis szalmatetős faházakkal, kaszálókkal, erdőkkel, mezőkkel. Ahhoz azonban, hogy az ember gépkocsival megismerje ezt a vidéket, sajnos nem a hétköznapi autó ajánlott. Nagy ugyanis a gépjármű sérülésének a veszélye az útviszonyok miatt. Egyszerű, szórt köves utak vezetnek a vidéken, melyeket a téli időszakra le is szoktak zárni.

img_0345_540x405.jpg

img_0346_540x405.jpg

Kiérve egy kőbányához, épp annak voltunk a tanúi, hogy a munkások kihelyeztek egy dák farkassal kiegészített román nemzeti lobogót. A dák, végtag nélküli farkas a jelképe ugyanis a dák-román kontinuitás elméletnek.

img_0349_540x405.jpg

Az időjárásra ezúttal nem volt okunk panaszra. Felhősnek felhős volt az idő, de legalább nem esett. A csapat kiszállt a kocsikból, és megindult a Remetei-szurdoknak. Le kellett cserélni a bakancsokat szandálra, vagy egy olyan cipőre, mellyel a vízbe lehet gázolni, mivel sok helyen nem lehetett szárazon továbbhaladni.

img_0350_540x405.jpg

A patak mellett haladtunk, a hegyoldalon vezető, tenyérnyi széles gyalogösvényen. Időnként a kövekbe, máskor a sziklába rögzített drótkötelekbe kapaszkodva. Olykor azonban a leszakadt drótkötél, valamint a víz szintjének megemelkedése miatt derékig gázoltunk a hűvös vízbe.

img_0352_540x405.jpg

img_0355_540x405.jpg

Többen is jártak velünk egy időben a szurdokban. Látszott, hogy népszerű hely. Miután elértünk a 2-300 méteres szűk völgy végére, egy rövid pihenő következett. Visszafele jómagam is mélyebben merültem a vízbe, mivel nem igazán sikerült megtalálnom azt a pontot, ahol előzőleg "csak" derékig ért a víz. 

14045668_1207929675915021_7947770845276938948_n_359x540.jpg

Az egyik kezem is foglalt volt, így nehezebb volt a kapaszkodás. Tartanom kellett ugyanis a botomat, meg a bakancsom is rögzítve volt, nehogy vizes legyen. De sikerült visszatérni a kiindulási ponthoz, a szandál viszont maradt. Úgy voltam vele, hogy amíg a nadrág meg nem szárad, nem veszem át. 

img_0359_540x405.jpg

Visszafele megálltunk Nagyenyeden, mivel meg szerettük volna tekinteni a város egyik híres pincéjét. Az időjárás ekkor már ismételten a barátságtalanabb arcát mutatta.

img_0362_540x405.jpg

Strasburgban voltunk, azaz Nagyenyeden. Hasonlóan hívják, mint a francia nagyvárost, ugyanis a középkorban szászok alapították. A város nagyhírű, református kollégiumát Bethlen Gábor alapította 1622-ben. Innen indult ázsiai útjára Kőrösi Csoma Sándor is. A borpincébe leérve megismerhettük a vidék borászatának történetét. Krisztus előtt már préselték a szőlőt errefelé. Az óriási borospincét a jelenlegi tulajdonos bérli az egyháztól. Finomabbnál finomabb borokat kóstolhattunk meg. Megtudtuk a nagyenyedi szőlő szüretelésének fortélyait, melyek nagyban különböznek a magyarországi borvidékekétől. Megkóstoltuk a híres Plébános bort is.

14068129_1207950759246246_8989984254345682952_n_540x304.jpg

Ideje volt tovább állnunk, mert bár belülről fűtve lettünk, a szandál, és a vizes nadrág nem tűnt jó párosításnak a hűvös pincébe. Mire megérkeztünk, már el is volt készítve a finom vacsoránk, mely mellé ugyancsak finom enyedi borokat kortyolhattunk. Természetesen a mai napot is tábortűzzel, valamint énekléssel zártuk.

img_0365_540x405.jpg

Szólj hozzá!
2016. augusztus 21. 22:37 - sandor80szabo

4. Via Unitariana - 2. nap

2016. augusztus 16. (kedd) - Búvópatak - Torockó

Előző bejegyzésem ugye úgy fejeztem be, hogy bíztam az esőmentes éjszakában. Tudván az előttünk álló napok időjárás jelentéséről, erre sajnos kevés esély volt. Ez reggelre be is bizonyosodott. Olyan kiadós eső esett a kora hajnali órákban, hogy többen eláztak a sátrukban. Engem szerencsére nem ért a víz, hisz az előző este választott fekhelyem, a tető alatt biztonságban volt. De mint említettem, többen közülünk nem voltak ilyen szerencsések. Miután mindenki összegyűlt a reggelire, a csapat meghozta a döntést. Úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk tovább a tervezett utunkat. Nem folytatjuk, mert az előttünk álló szakasz, ennél az esős időjárásnál rendkívül veszélyes lett volna. Még jó időben is megterhelő lett volna a hosszú szakaszokkal, ám ilyen esős időben a szurdokok, valamint a patakmedrek csúszóssá és veszélyessé válnak. Nem kockáztathattunk. Szomorú döntés volt, de meg kellett hozzuk.

img_0247_540x405.jpg

img_0250_540x405.jpg

A csapat, a reggeli elfogyasztását követően úgy döntött, hogy visszamegy Torockóra, és pár napot még eltölt ott, bejárva a környéket. Erre már mindenki boldogabb volt, hisz így vagy úgy, de folytattuk a Via Unitariana-t. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mihez kezdtem volna, ha haza kellett volna mennem. A sofőrök visszaindultak tehát Torockóra az autókért, mi pedig addig felfedeztük a környéket.

img_0264_540x405.jpg

Először a közelben lévő cseppkőbarlanghoz mentünk el, ami sajnos ráccsal el volt zárva a külvilág elől. Az 5200 méter összjárathosszú barlang Európa egyik legnagyobb denevérkolóniájának ad otthont. A barlanghoz azon a hídon kellett keresztül menni, amin előző este jöttünk át. 

img_0269_540x405.jpg

Ezt követően megtekintettük a település 18. századi ortodox fatemplomát is. Szomszédságában már felépült a modern beton templom is. Kár volt elrontani szerintem. 

img_0274_540x405.jpg

img_0278_540x405.jpg

img_0276_540x405.jpg

Miután megérkeztek az autók, megkezdődött a csomagok bepakolása, mi pedig visszautaztunk a kiindulási pontunkhoz. Időközben sikerült megkapnunk a torockói iskola két tantermét is, ahol a matracainkat elhelyezhettük. A csapat nagy része pedig hozzákezdett a sáros, elázott cipője megtisztításához.

img_0279_540x405.jpg

img_0299_540x405.jpg

img_0302_540x405.jpg

Míg a csapat egyik része cipőt pucolt, mások naplót írtak, jómagam szétnéztem az iskolában, valamint a községben. Az iskola folyosóján Torockó, valamint Erdély, és Magyarország híres szülöttjeinek arcképe volt elhelyezve.

img_0289_540x239.jpg

A falu Erdély legnyugatibb székely szeglete. Lakói a középkorban főleg bányászattal foglalkoztak. A bányászatból eredő gazdagságot jelzik, a település központjában található házak is. A falu központjában található a 18. századi unitárius erődített templom, valamint az ortodox templom.

img_0313_540x405.jpg

img_0305_540x405.jpg

img_0307_540x405.jpg

A délután hátralévő részében a csapat nagy része a Székelykő felé vette az irányt. Na és persze az esőkabátját, mert igencsak esőre állott az idő. A felhők jöttek, mentek, hol beborult, hol pedig kitisztult. De mi azért nekivágtunk. Izgatottan kaptattam felfele, hisz mint említettem, még nem voltam a Székelykőn. 

img_0316_540x405.jpg

A képen középen látható az a rész, ahol megmásztuk a hegyet. Keskeny gyalogút vezet föl, mely időnként elég csúszóssá tud válni. Tette ezt most is, mivel el kezdett esni az eső. Szerencsére rövid ideig tartott, és inkább csak csepergés volt.

img_0317_540x405.jpg

img_0323_540x221.jpg

Feljutva a csúcsra, megpihentünk egy kicsit, gyönyörködve az előttünk elterülő tájban. Időközben az időjárás is velünk volt, hisz az eső elállt, és mire elindultunk lefelé, a terep is ismét szárazzá vált. Köszönhetően a szélnek, mely eléggé fújt odafent. 

img_0428_540x405.jpg

Mire visszaértünk, éreztük a készülő vacsora finom illatait. Miccset, padlizsánt és juhtúróval töltött gombát sütöttek az ügyes szakácsok. Vacsora után, az elmúlt évekhez hasonlóan, a tábortűz körüli, gitárral kísért énekléssel zártuk a napot. 

img_0336_540x405.jpg

img_0339_540x405.jpg

Szólj hozzá!
2016. augusztus 21. 20:53 - sandor80szabo

4. Via Unitariana - 1. nap

2016. augusztus 15. (hétfő) - Torockó - Búvópatak 

Elérkezett hát a várva várt Unitárius Gyalogló Tábor, azaz a Via Unitariana, sorban immár a negyedik. Tavaly előtt vettem részt először, és azóta minden évben. Amint véget ér az egyik, már türelmetlenül várom a soron következő tábor kihirdetését. Azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.

via_utvonal_540x397.jpg

Mint már a korábbi bejegyzéseimben már említettem, ez a Tábor egyfajta zarándoklat, mely Erdély különböző falvain, gyalogösvényein, patakmedrein vezet át, megvalósítva a fizikai megterhelés, lelki élmény valamint a vallási- és honismeret szerzés egyensúlyát. Idén az Aranyos mentére, valamint az Erdélyi-szigethegység tájaira esett a választás.

img_0204_540x405.jpg

Hétfő kora délután érkeztem meg Torockóra, a helyi iskola udvarára. Régi ismerősöket üdvözölhettem újra, de szép számmal voltak olyanok is, akikkel eddig még nem találkoztam. Amíg zajlott a készülődés, addig megragadtam az alkalmat arra, hogy egy kicsit szétnézzek a falu központjában. Életemben először jártam Torockón. Ámulva bámultam az egykori bányászváros fölé magasodó Székelykövet. Egyedülálló jelenséggel is büszkélkedhet Torockó, hisz a nap itt látszólag kétszer kel fel, mivel a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy egy kicsivel később újra előbukkanjon.

img_0300_540x405.jpg

img_0199_540x405.jpg

Egy kiadós ebéd elfogyasztása után meg is indultunk a napi tervezett végcélunk, Búvópatak felé. Torockóról műúton mentünk a szomszédos Torockószentgyörgyig. Utunkat végig kísérte a Székelykő által nyújtott csodálatos panoráma. Nem győztem betelni a látványával. Egyedülálló szépsége van, az biztos.

img_0206_540x277.jpg

img_0207_540x405.jpg

Torockószentgyörgyre érve tartottunk pár perc pihenőt, melynek során megcsodálhattam, a falu unitárius templomára festett kinyilatkoztatást. Azt a mondatot, mely immár két éve meghatározó lett a számomra. Ez a mondat pedig így hangzik: Egy az Isten.

img_0208_405x540.jpg

Torockószentgyörgyön híres szülöttje Brassai Sámuel. Unitárius egyházközségét vezette több évig Koppándi Tanár Úr, aki a Via Unitariana rendszeres résztvevője. A község több lakója is kedvesen üdvözölte a hajdani lelkészét. 

img_0210_540x405.jpg

A falu fölé magasodott a Várkő romja. A 13-ik században épült várat a Rákóczi szabadságharc idején robbantották fel, azóta pusztul. De jó is lenne, ha ismét a régi pompájában tündökölhetne.

img_0215_540x405.jpg

img_0218_540x405.jpg

Miután egy végső pillantást vetettünk a várra, valamint a Székelykőre, utunkat az erdő irányába folytattuk. Felfelé vezetett az utunk, melynek során kisebb pihenőket tartottunk. Sajnos az időjárás kezdett megváltozni, egyre több lett a felhő.

img_0221_540x405.jpg

img_0223_540x405.jpg

Mire egy fennsíkra értünk, elő kellett vennünk az esőkabátokat, poncsókat is. Egy nagy mezőn vezetett keresztül az utunk, ám az ott tartózkodó bivaly csorda egyes tagjai ezt másképpen gondolták. Jókora kerülőt kellett tegyünk, mivel a borjak pont azon a ponton pihentek, ahol mi keresztül kellett volna haladjunk. Ez pedig az őket őriző bivalyoknak nem igazán tetszett.

img_0227_540x405.jpg

Ekkor már javában esett az eső. A táskáinkat is befedtük az esővédő huzatokkal, így haladtunk tovább. Utunk mezőkön, erdőkön keresztül vezetett, megküzdve a nedves, csúszós terepviszonyokkal.

img_0229_540x405.jpg

A táj is megváltozott. Az Erdélyi-szigethegységre jellemző látkép fogadott. Erdők, mezők, kaszálók, szénakazlak, házak tarkasága, amerre a szem ellát. Megérkeztünk az úgynevezett móc vidékre. Ezt a vidéket a késői középkorban is már a románok, azaz a mócok lakták. Jellegzetes házaik a szénatetővel fedett faházak.

img_0231_540x405.jpg

img_0238_540x405.jpg

img_0237_540x405.jpg

Egy pásztor háza mellett vezetett el az utunk, ahol rögtön kaptunk kíséretet is. Egy jól megtermett pásztorkutya hangosan jelezte, hogy a birtokára értünk. Egészen addig követett minket, amíg el nem hagytuk a területe határát. 

img_0242_540x405.jpg

Ekkor már az eső nem esett, ám kezdett sötétedni. Előkerültek hát a fejlámpáink, és nekivágtunk az utolsó szakaszunknak. Be kellett ereszkednünk egy erdővel fedett völgybe, hogy Búvópatakra érjünk. Kígyózott a fejlámpák által megvilágított sorunk, hogy a gyalogösvény szerpentinjén ereszkedtünk alá. Egy patakon is át kellett kelnünk, ehhez két lehetséges mód állt rendelkezésre. Át lehetett kelni egy függőhídon, és lejjebb át lehetett gázolni a sekély vízen. Én magam az előbbit választottam, mivel addig sikerült szárazon megőrizni a bakancsomat. Fáradtan, vizesen érkezett meg a csapat a napi cél helyszínére, ahol az előzőleg megfőzött vacsoránkat azonnal el is fogyasztottuk. Az éjszakát több helyszínen terveztük eltölteni. Volt aki sátorban, más kisebb faházak nyitott tornácára behúzódva. Utóbbi mellett döntöttem én is. Hamar el is aludtam, bízva a nyugodt, és esőmentes éjszakában.

Szólj hozzá!
2016. augusztus 09. 11:09 - sandor80szabo

Suhanj! 6

2016. augusztus 09. (kedd) 09:51 (UTC+1) - Budapest

Legutóbbi bejegyzésem úgy fejeztem be, hogy újra bakancsot húzok, mivel következik a Via Unitariana. De előbb még egy picit a futócipőmbe bújtam, hiszen várt rám egy igazi megmérettetés. Beneveztem ugyanis a Suhanj! 6 jótékonysági futóversenyre. Már tavaly nyáron is szemeztem a versennyel, ám akkor még nem éreztem magam eléggé felkészültnek. Idén azonban úgy döntöttem, hogy bevállalom. Túl voltam már több félmaratonon, egy teljes maratonon, így bátrabban vállaltam be a hat órás futást. Igen, jól olvassátok. Ez egy non-profit jótékonysági futóverseny, mely a Suhanj! 6 nevű alapítványt támogatja. Az esemény különlegessége, hogy éjfélkor rajtol, és reggel hatkor van vége. Ahogy reklámozták is, a napfelkelte és a reggeli bundáskenyér garantálva. 

13932900_1190771044317730_7875444443610806437_n_540x226.jpg

Mint ahogyan az ábrán is látszik, a verseny nagy része a Duna parton került megrendezésre, a Szigetmonostori strand környékén. Egy kör teljes hossza 2 km volt, így eléggé monotonnak tűnt. A pálya alkalmas volt a kerekesszékes teljesítésre is. Több mozgássérült versenyző is részt vett ugyanis, de sok futó segített abban is, hogy egy úgynevezett sport "baba"kocsit tolt, melyben sérült vagy fogyatékkal élő társaink ültek, megosztva velük a mozgás örömét.

img_0174_540x405.jpg

A helyszínre kijutásban Kriszti segített, akivel viszonylag korán érkeztünk meg. Volt idő egy kicsit körbenézni, megismerni a pályát. Ahogy közeledett az éjfél, megjelentek a versenyzők is. Szépen gyülekeztünk. Én meg egyre inkább kezdtem izgulni. Persze ez természetes izgalom, hiszen az addigi legtöbbet futott távom a maraton volt. A mostani pedig többnek látszódott. De maga az a tudat, hogy hat órán keresztül ... De ahogy a plakát is írta: "Suhanj! Erőt adunk!" Hát szükségem is volt rá.

13957466_1134425429963254_147366494_n_206x274.jpg

Átvettem a rajtcsomagot, melyben egy kis lufi is volt, homokkal megtöltve, rajtszámmal ellátva. Ezt kellett pontban reggel hatkor letenni ott, ahol a kürtszó időpontjában tartok, megjelölve ezzel a rajtvonaltól a távolságot. Itt ugyanis fordított a mérés, mivel nem időpontot mérnek, hanem a megtett távolságot. 

13895092_1192164610845040_3836004166774753307_n_540x405.jpg

Pontban éjfélkor elrajtoltunk tehát. Nagyon jó hangulatban, kicsit izgulva, de tele önbizalommal. Igazából fel sem tudtam fogni, hogy mire vállalkoztam. Ahogy néztem a nevezési listán lévő ismertebb neveket, és hallgattam a különböző életutakat, tele volt a mezőny többszörös Balaton kerülőkkel, ultramaratonistákkal. Úgy éreztem magam, mint egy három éves gyerek a rajzát szorongatva a felnőtt Picasso és Monet társaságában.

13902570_1193550360706465_4646965146537222611_n_360x540.jpg

Volt aki egyéniben futott, de voltak 2-3 fős csapatok is. Háromnegyed egykor jelentkezett az első komolyabb fal. Érdekes, hogy akkor még csak a kilencedik kilométernél tartottam, de belegondoltam, hogy még több mint öt óra vár rám. Belegondolni is szörnyű volt. Dolgozott az agyam rendesen ellenem. Kellett a biztatás rendesen, melyet Krisztitől, valamint a szurkolóktól meg is kaptam. Kicsit rontott a helyzeten a két kilométeres körök monotonitása, de kitaláltam, hogy melyik körben mit fogok enni, és inni. Így valamelyest elviselhetőbb volt. A szervezők ugyanis gondoskodtak minden finomságról. Körönként mást mást ettem, ittam, kipróbálva olyanokat is, amit eddig nem tettem. A félmaratoni időt átlépve még nem voltam nyugodt, mert eleve lassabb tempót futottam. Nem akartam úgy járni, mint tavaly a maratonon. Ezúttal nem futottam el az elejét. Ennek megfelelően a félmaratoni részidőm is jóval több lett, mint szokott. De muszáj volt így tennem, mert nem tudtam mi vár rám a 42-ik kilométer után. 

13924907_1193550954039739_2175885095682469394_n_360x540.jpg

13925197_1193550994039735_7280134395392590415_n_360x540.jpg

13912490_1193550577373110_8899204128205701172_n_360x540.jpg

Amikor túlhaladtam a három órán, ismét jelentkezett egy fal. Akkor gondoltam bele, hogy milyen fáradt vagyok, és még a fele hátra van. Nagyon vágytam már arra a bundáskenyérre. Azon járt az eszem, ha azt majszolom, akkor már ugye túl leszek rajta. Én meg már éreztem az ízét a számban. Itt már kezdett jelentkezni a fizikai része is a futásnak, ugyanis a térdeim jelezték, hogy vannak. Egyelőre csak ők, ám rövidesen jött a vádli is. Én meg közben átléptem a negyedik órát. A telefonomban a futóprogram folyamatosan jelezte a kilométereket, melyek eléggé változatos idővel teltek. Ugyanis egy-egy ivás, falatozás jelentősen meghosszabbította a részidőt. De a kellő mennyiségű frissítés kellett. Amúgy is az volt a célom, hogy beérjek. Az, hogy milyen idővel, az szinte mindegy volt, hisz úgyis egyéni rekordom lesz. 

dscf3510_540x405.jpg

Túlhaladva a maratoni távon, a nap is előbújt. Nagyszerű érzés volt újra átélni azt, hogy lefutottam a maratont. Az még nagyszerűbb volt, hogy ezúttal meghittebbnek tűnt, hisz nem voltak ezres tömegek. Sőt, egy nemes célt is támogattam közben. De ezzel nem álltam meg, hisz még volt hátra több mint egy óra. Természetesen a maratoni időm is több volt mint tavaly. A kedvem is egyre jobb lett, mert már láttam a verseny végét. Szinte már szárnyaltam. A térdeimet azonban egyre jobban éreztem. 

13941079_1134427263296404_593750405_n_540x404.jpg

dscf3515_2_472x540.jpg

Az utolsó kört kezdtem el, fel sem fogva, hogy már itt tartok. Leírhatatlan érzés, hogy az ember belegondol a megtett távolságra, az eltelt időre. A szervezők pedig elkezdték készíteni a bundáskenyereket. Én meg elővettem a kis lufimat, és átfutva az 50-ik kilométeremen, letettem a kürt megszólalásakor. 50 kilométer és 171 méter lett a hat óra alatt. 

img_0183_540x405.jpg

Teljesítve tehát életem eddigi leghosszabb távolsága. Megismertem, hogy mi is van a maratonon túl. Megismertem, és úgy döntöttem, hogy további, rendszeres futással ez a távolság növelhető. Persze ezt akkor a térdeim máshogyan értelmezték. Azért is szeretek futni, mert a futás által rengeteget megtudok magamról. Megismerem a határaimat, a futás közben előjönnek a legyőzendő gondolatok. Elmondhatom viszont, hogy a bundáskenyér viszont istenien finom tud lenni egy hat órán át tartó futás után. 

img_0188_540x450.jpg

Köszönöm a segítséget Krisztinek, aki egész éjszakán át kitartóan drukkolt és biztatott, dacolva a hajnali hideggel, időnként személyi trénerként egy-egy rövidebb távon is. Nélküle biztosan nehezebben ment volna. Egyelőre a futócipőt levetem, és újra felhúzom a túrabakancsot, hisz a hétvégén utazom Erdélybe, kezdődik a Szent Lődörgés, azaz a IV. Via Unitariana ...

Címkék: Suhanj! 6
Szólj hozzá!
"A világnak szüksége van álmodókra és cselekvőkre. De mindenek fölött szüksége van olyan álmodókra, akik cselekszenek." Sarah Ban Breathnach
süti beállítások módosítása