2018. augusztus 08. (szerda) 20:33 (UTC+1) - Budapest

Legutóbbi bejegyzésben elfelejtettem említeni, hogy természetesen utólag kerül megírásra az idei Via Unitariana. Sem időm, sem alkalmam nem lett volna arra, hogy menet közben írjam. Sőt! Volt végre egy teljes hetem internet nélkül. Na de térjünk is vissza a történethez. Ugye ott hagytam abba, hogy Nyomáton álomra hajtottam a fejem. Szerencsére hamar elaludtam, azonban az éjszaka többször is megébredtem. Nosztalgia fogott el, eszembe jutottak a Camino mentén lévő zarándokszállások. Több lődörgő ugyanis hangos horkolásba kezdett, időnként sztereóban. Mivel fáradt voltam, hamar vissza aludtam.

Reggeli ébredés után következett a már gazdagon megterített reggelizőasztal meglátogatása, s az útravaló szendvics elkészítése. A szendvicskészítés után jöhetett egy tányér müzli, majd egy bögre kávé. Kilenc órára össze is voltunk csomagolva, a csapat készen állt az indulásra.

Az éjszaka nem volt eső, többen is a szabad ég alatt aludtak. Reggel is viszonylag napos időben indultunk el. Kértem is egy kis fényvédő krémet, ugyanis az enyém - a poncsóm mellett - otthon maradt. Első megállónk Nyárádszentlászló községe volt.

Már messziről látszott a templom tornya. Odaérkezésünk után egy pár percet megpihentünk a templom fala mellett álló Szent László király szobránál, majd átléptük az unitárius templom kapuját.

Szeretek belépni ezeken a régi templom kapukon. Nem tudom, hogy más hogy van vele, de én - miközben végigsimítom a kezem a kapufélfán - mintha érezném a több évszázados múltját. A 14-ik században, gótikus stílusba épülhetett a templom, valószínűleg egy román stílusú templom átalakításával. A falán lévő freskókat az 1497-es évben festették. Köszönhetően Kovács Tanár Úrnak, átfogó képet kaphattunk a templom történetéről.

Még mielőtt elhagytuk volna a templomot, volt pár percünk, s szétnéztünk a templomban. Szemrevételeztünk jobban az előzőleg megismertetett részleteket. Közülünk páran a szószéket is birtokba vették. Jól állt nekik, hisz foglalkozásukból adódóan, időről időre maguk is meg szoktak ott fordulni. 

Nyárádszentlászlót követően rövid ideig a közelben lévő Nyárádgálfalvát érintettük, majd egy hosszabb gyalogló szakasz következett. Mezőkön, kaszálókon haladtunk keresztül, a nap pedig egyre forróbban sütött. Égett a nap hevétől a kopár szik sarja rendesen. 

Következhetett a következő állomásunk, mégpedig Szentgerice. Itt terveztük kivenni az egy órás ebédszünetünket. Ebben segítségünkre volt az a szívélyes vendéglátás is, mely a község unitárius lelkészének, valamint családjának köszönhető. A magunkkal vitt elemózsiánkat kiegészíthettük rengeteg finom kaláccsal, mézes puszedlivel, friss gyümölccsel, és hideg vízzel. Még egyszer köszönjük a szíves vendéglátást.

A továbbindulás előtt meglátogattuk a templomot is, ahol röviden szintén megismerhettük annak történetét. Csodálattal szemléltem a templom legfontosabb művészeti emlékét, azaz a Gálfalvi Kozma Mihály által 1670-ben festett kazettás mennyezetet. 

A hosszabb pihenő után megindultunk a napi végcélunk felé, azaz Szentháromság irányába. Az égbolt kezdett felhősödni. Eddigi gyaloglásunk során többször akadtunk a mi Malvinunk nyomára. Nem volt ez idén sem másképp. Jól megtermett maci friss lábnyoma látszódott a talajon. A képen Czire Tanár Úr túracipője mutatta a hiteles méretarányt.

Nem voltunk tehát egyedül, ezért időnként hangosan adtuk Malvin tudtára, hogy mi is a szabadban vagyunk. Időközben előkerültek az esőköpenyek, valamint az esővédő huzatok is. Kissé megeredt az eső, de annyira nem, hogy elázzunk. Mire elértük Szentháromság határát, már nem is kellettek az esőkabátok.

Beérve a napi végcélunkhoz, a helyi unitárius gyülekezeti teremnél állítottuk fel a szállásunkat. Jöhetett a kipakolás, mosdás, fürdés, majd egy kis szabadfoglalkozás. Köszönhetően Czire Tanár Úrnak, valamint segítőinek, ízletes terül-terülj asztal tárult elénk, sajttal töltött sült gombák, grillezet húsok, zöldségek, saláták formájában.

Vacsora után meglátogattuk a közelben lévő struccfarmot is. Rövid ismertetőt kaphattunk a struccok tenyésztéséről, valamint a nemzetközi strucc-politikáról.

Eltelt tehát a második gyaloglónap is. Valamivel több mint 21 kilométert tettünk meg, vegyes időjárási viszonyok között. Volt benne egy kis aszfalt, mezei út, síkság, domb. A gyakori pára kicsit nehezítette a dolgot. Álomra is hajtottam a fejem, jó nagy strucc tojásokkal álmodva, melyeket szívesen láttam volna viszont egy bőséges reggeli keretében.