2018. augusztus 30. (csütörtök) 21:24 (UTC+1) - Budapest

Kihasználva, hogy kempingben voltunk, az éjszaka folyamán feltöltöttük telefonjainkat, külső akkumulátorainkat. Reggelre nagyjából a ruháink is megszáradtak. Ébredést követően jöhetett a reggeli kávé. A gázfőzőt Ricsitől örököltem, s ezen az úton próbáltam ki. Velünk szemben magasodott a kedvencé vált hegyünk. Kicsit úgy éreztem mintha a torockói Székelykő kicsiny testvére lett volna.

Szokás szerint nem maradhatott el a reggeli fürdés a tengerben. Kicsit hűvösebb volt, mint előző este, de azért élvezhető. Épp hogy csak szállingóztak az emberek, így nem zavartak minket. Páran már kihelyezték a matracukat, lefoglalva ezzel a helyüket a parton.

Következett a kempingbéli zuhany, az összepakolás, sátorbontás. Az olasz szomszédaink is indulásra készen voltak. Indulás előtt még egy pillantás a kempingre, majd visszamentünk a tegnapi helyünkre. Ott folytattuk tehát, ahol előző nap abbahagytuk. Bíztunk benne, hogy ezúttal nagyobb szerencsével.

Jött is a szerencsénk, egy olasz család személyében. Természetesen nem azokról van szó, akik a kempingbéli szomszédjaink voltak. Egy épp nyaraló középkorú milánói házaspár utazott fiukkal Makarskába, s velük tartottunk mi is. Gyorsan Makarskába értünk, ráadásul pont ott tettek ki minket, ahol három nappal azelőtt beszálltunk. 

Kis pihenő után megindultunk egy alkalmasabb helyre, mivel ahova megérkeztünk, nem igazán volt alkalmas a stoppolásra. Útközben a hüvelykujjunkkal természetesen jeleztük szándékunkat. Épp egy újabb T3-as transporter haladt el mellettünk. Mivel továbbment, nem is foglalkoztunk vele. Kisvártatva azonban visszatért, és utasai intették, hogy mehetünk. 

Meglepetés volt ez a javából, mivel megfordultak, és értünk jöttek. Erre nem számítottunk. Újabb segítőink ezúttal két német fiatal, Pia és Tobi volt. No meg persze Bubu, a majdnem velem egy idős kisbusz. Pia családja vásárolta Bubut, s ez volt az első közös útjuk. Most már tényleg jelnek fogtam fel, hogy ismét egy T3-as került az utamba.

Split másik végéig vittek minket, ahol elbúcsúztunk tőlük. Ők Splitben kerestek maguknak szállást, mi meg egy boltot, ahol vehettünk valami frissítőt. Kis pihenő erejéig újra tölthettük kütyüinket, köszönhetően a helyi napelemes, usb-s padnak.

Továbbindultunk Split külvárosában, a város határa felé. Egy buszmegállóban próbálkoztunk kevés sikerrel, majd indultunk tovább. Egy-egy szakaszon alig tudtunk haladni, néha az út szélén voltunk kénytelenek haladni. Utunk mellett egy ókori romot láttunk, de nem időztünk mellette, haladtunk tovább.

Egyre inkább égetett a nap, s mi kentük rendületlenül fedetlen testrészeinket. Egy elhagyatott külvárosi útszakaszon megálltunk, s folytattuk a stoppolást. Kisvártatva egy kisautó állt meg, s vezetője jelezte, hogy mehetünk. Pár percig eltartott, mire a hölgy helyet csinált nekünk az autóban. Beszállás előtt jelezte, hogy Évi üljön előre. Végig hozzá beszélt, nekem nem válaszolt. A klíma nem működött, ellenben a rádió igen. Valami vallási műsor lehetett, mert végig az imádkozás hallatszott. Bár azt hittük, hogy egy titkos vallási szekta központjába visznek minket, ehelyett, Trogir utáni Marina faluba jutottunk. Bár forróság volt kint is, de felüdülés volt végre kiszállni az autóból. Elköszöntünk a horvát segítőnktől, majd az út túloldalán lévő tengerpartra tartottunk.

Lepakoltunk a fal tövébe, majd jöhetett a jól megérdemelt jutalom sörünk, mégpedig a citromos fajtából. Viszonylag sokan voltak a parton, elvétve egy-egy magyar szót is lehetett hallani. A partra, valamint a víz tisztaságára itt sem volt panaszra okunk. A tengerben lévő vízilabda pálya is jelezte, hogy a horvátoknak is van gömbérzékük. Hiába, ők is vízilabda nemzet.

Szétnézve a parton egy jó kis büfét fedeztem fel, ahol elfogyaszthattuk vacsoránkat. Bőséges adagot kaptunk, így nem maradtunk éhesek. Annyira nem, hogy még egy kisebb adagot be is csomagoltunk magunknak.

Vacsora után kicsit még szétnéztünk a parton, megvárva, hogy kicsit besötétedjen. Még késő délután ugyanis kinéztünk egy elhagyatott épületet, amit leendő szállásunknak szántunk. Épp optimális volt, mivel a település szélén helyezkedett el. Lévén, hogy egy be nem fejezett építkezésről volt szó, a tetőt választottuk a sátor helyének. Sokcsillagos szállásunk lett ismét, hisz tiszta volt az égbolt, mire felállítottuk a sátrat.