2018. november 12. (hétfő) 22:14 (UTC+1) - Budapest

Kisebb zápor lepett meg minket hajnalban, de szerencsére hamar abbamaradt. Megpróbáltunk időben elkészülni, s elindulni, mivel jó sok kilométer állt előttünk. Körülbelül három órás gyalogút várt ránk az első településig, Körösszakálig. Időközben mások is útnak indultak, igaz ők kicsit többen voltak, s távolabbra mentek.

Utunk során főleg mezőkön, legelőkön haladtunk, melyeket később időnként szántóföldek szakítottak meg. Elhaladtunk egy földgázfogadó állomás mellett. Rövid ideig a Nyéstai-csatorna partján is gyalogoltunk. Ezúttal is találkoztunk egy-egy őzzel. Egyébként az egész őszi Kéktúra során, majdnem minden nap láttunk őzeket, szarvasokat.

Ahogyan gyalogoltunk, s teltek a kilométerek, próbáltuk felbecsülni, hogy mennyire lehetünk még a falutól. Időnként csalóka volt egy-egy távoli templomtorony. Körösszakál temploma ugyanis pont egy erdő takarásában volt. Megkerülve az erdőt, már láttuk a falu házait. Beérve a községbe, a központban lévő kocsmához mentünk. Itt volt a bélyegző is. 

A kocsmába belépve nem épp átlagos berendezés fogadott. Tele volt a helység az olasz AC Milan labdarúgó klub relikviáival, posztereivel, szurkolói sálaival, zászlóival, ereklyéivel. Kiderült, hogy még a bárpult mögötti személyt is Milánnak hívták. Az édesapja volt a kocsma tulajdonosa, aki egy életre elkötelezte magát Milan szurkolóként.

Miután megittuk a finom kávénkat, beugrottunk a helyi boltba, megvenni a napi elemózsiát. Teletöltöttük az ivóvizes palackjainkat is, majd megindultunk Körösnagyharsány irányába. Nem volt nagy távolság a két falu közt. Kiérve Körösszakálból, átkeltünk a Sebes-Körösön, a Tisza István hídon.

Átérve a folyó túlpartjára, balra fordulva haladtunk tovább a töltésen. Egy-egy horgászon kívül mással nemigen találkoztunk. Kezdtünk éhesek lenni, de úgy voltunk vele, hogy majd eszünk, ha beértünk a faluba. Körülbelül negyedóra elteltével épp a duzzasztózsilipnél jártunk, amikor az ott lévő ház udvarán lévő férfi szólított meg minket.

Beszédbe elegyedtünk, majd eleget tettünk szíves invitálásának, s betértünk hozzá kicsit megpihenni. Kiderült, hogy vendéglátónk hobbi szinten a pálinkafőzést is gyakorolja. Meg is kóstoltuk a nemrég kifőzött vadkörtéjét. Miközben kóstolgattuk a kifogástalan italt, kiderült, hogy Imre is erdélyi. Pontosabban Margitáról való. 

Imre elmesélte, hogy annak idején hogy került át a határon, majd mesélt a munkájáról. Ő látta el a környék halastavait vízzel, melyet a Sebes-Körösből engedett ki időnként. Közben megjöttek az  ismerősei, akikkel együtt folytattuk a beszélgetést. Annyira belefeledkeztünk a dolgokba, hogy mire elindultunk volna, már kezdett szürkülni. Úgy döntöttünk, hogy élünk az Imre által felkínált lehetőséggel, s ott alszunk a vendégszobában.

Imrének két házőrzője is volt, melyek közül a kisebbikkel magunk is megbarátkoztunk. Késő este volt, mire behúzódtunk a házba. Jó volt reggel végre nem sátorban ébredni. Kihasználtuk a fürdőszoba adta lehetőséget is, s immár frissen, újjászületve köszöntünk el Imrétől. 

Az elindulás után úgy döntöttünk Ricsivel, hogy csak a következő faluig, Körösnagyharsányig megyünk. Szombat volt, s szerettünk volna időben hazaérni. Meg egy kicsit fáradtnak éreztük magunkat. Most jött ki rajtunk az elmúlt napok fáradalma. 

Viszonylag időben érkeztünk be a faluba, s miután bélyegeztünk, rögtön a buszmegállóba indultunk. Sajnos azonban a délelőtti buszjáratról lemaradtunk, mivel a busz nem jött be a faluba, hanem csak a másik felében lévő megállóból indult. Következett tehát újabb várakozás a másik járatig. Ezúttal biztosra mentünk, s a másik megállóban várakoztunk. Busszal mentünk vissza Debrecenbe, ahol elváltak útjaink. 

Véget ért tehát az idei Kéktúra, idén már nem fogok többet túrázni. Legalábbis a Kéken nem. A mostani szakaszokkal a Kékkör 62 %-a, az Alföldi Kéktúrának pedig 51 %-a lett teljesítve. Tavasszal innen folytatom. Addig meglátom, hogyan tovább. Egy-egy kisebb utazás tervbe van tavaszig, de alapvetően most téli álmot fogok aludni. Jövő hónaptól lakóhelyet is váltok, ami szintén elfoglal majd egy kicsit. Új helyen fogom tehát megtervezni a következő helyszínt, legyen az külföld, vagy belföld.