2019. július 06. (szombat) 19:37 (UTC+1) - Budapest

Egy hete történt, de már hozzá szokhattatok, hogy később írom meg. Két éve annak, hogy beszereztem magamnak egy rekumbenst, azaz egy fekvőbringát, de eddig még nem igazán tekertem vele. Mindig csak terveztem, de valami folyton közbejött. Most azonban úgy voltam vele, hogy ideje hosszabb úton is kipróbálni. Először csak a lakhelyem környékét gondoltam, de végül a Velencei-tó megkerülése mellett döntöttem. Évi is benne volt, így kitaláltunk egy két napos, vadkempinges variációt.

Kelenföldön beszéltük meg a találkozót. Onnan terveztünk vonattal Velencére lejutni. A pályaudvarig azonban el kellett jutnom. A kezdeti pár méter után már magabiztosan tekertem a bakabringát. Azok kedvéért, akik nem olvasták a korábbi bejegyzést a bringa beszerzéséről, elmondanám, hogy a baka előtagot használom sok mindenre. Ez az apai ragadványnevünk Kolozson, s én imádom összekötni a dolgaimmal. Na szóval tekertem a bakabringát, s bő húsz perc alatt elértem Kelenföldre. Kisvártatva Évi is megérkezett, s nemsokára már utaztunk is Velencére.

Érkezéskor volt egy kis tumultus a kerékpársávban, ugyanis a vonatról leszállt utasok ügyet sem vetve a kerékpárosokra, a kerékpárúton sétáltak, nemcsak a gyalogosoknak épített járdán. Kis frissítő után megindultunk a tókerülésre. Az idő jó volt, ráadásul volt egy kis menetszél is, így nagyon jól haladtunk. Sukoró felé vettük az irányt. Úgy voltunk vele, hogy keresünk magunknak egy olyan partszakaszt, ahol éjszakára majd ottmaradhatunk. 

Sátrat nem hoztunk, csak a függőágyainkat. Teljesen függők lettünk. Útközben megálltunk az egyik strandon egy lángosra, majd tovább tekertünk Pákozd felé. Ott a falu központi részén épp egy rendezvényt tartottak, s mi is tartottunk egy frissítőnyi pihenőt.

Pákozd után jöttünk rá, hogy nagyon gyorsan körbeérünk, ha nem állunk meg valahol. Addig viszont nem találtunk olyan szakaszt, ahol meg tudtunk volna állni. Fürödni is terveztük a tóban, meg egy vacsorát, így tovább haladtunk Gárdony felé. Elérve a településre, a strand részén megálltunk. Kinéztünk egy-egy üres nyugágyat, s pár perc múlva már hűsöltünk a napernyő alatt, kezünkben egy-egy hideg frissítővel.

Párszor a tóban is lehűtöttük magunkat, majd a büfésor felé vettük az irányt. Mi mást is ehettünk, mint egy-egy jó sült hekket. Mire végeztünk a vacsoránkkal, kezdett is sötétedni. Ideje volt hát valami éjszakai szállásra alkalmas helyet keresnünk. Felpattantunk hát a nyeregbe, s folytattuk a tekerést. A vízparton nem találtunk olyan helyet, ahol a függőágyakat ki tudtuk volna kötni, azonban Gárdony egyik csendesebb utcájában sikerült. 

Egy-egy autó, néhány ember néha-néha arra járt, de nyugodt volt az éjszakánk. Senki nem zavarta meg az álmunkat, még a szúnyogok sem. Igaz, lefekvés előtt befújtuk magunkat. Nem bíztuk a véletlenre. Másnap már csak pár kilométer volt Velencéig, így a reggeli kávénk után el is indultunk. A reggeli boltnyitás után az elsők között foglaltuk el helyünket a strandon. Délig pihentünk, majd egy ebéd után indultunk vissza Budapestre.

Visszafele átbeszéltük a két napot, amit a tókerülésre szántunk, s úgy döntöttünk, hogy lesz még folytatás. Van ugyanis nem messze egy kicsivel nagyobb tó, a "magyar tenger". Hamarosan tehát a Balaton felé vesszük az irányt. Nem is olyan soká. Mert jó úton lenni. Két lábon, vagy két keréken, a lényeg, hogy úton legyek ...