2019. október 29. (kedd) 17:18 (UTC+1) - Budapest

Negyedik alkalommal jelentkezem az úgynevezett helyzetjelentéssel. Történt ugyanis pár változás az elmúlt időszakban, amit meg szeretnék veletek osztani kedves olvasóim. Mint ahogyan legutóbbi bejegyzésemben említettem, ezentúl nem leszek egyedül. Nem egymagam fogom megélni az álmaimat, mint ahogyan eddig tettem. Ezentúl Chili is velem fog tartani. Együtt tervezzük tovább a dolgokat, ráadásul mindezt egy új helyen tesszük. Elköltöztem ugyanis Gazdarétről, de előtte tisztára varázsoltam volt lakhelyemet. 

Az új lakhelyünk szerencsére kifestve, berendezve, tisztán várt ránk. Hamar túl voltunk a költözésen, s rövidesen már olyan érzés volt, mintha régóta ott laknánk. Ahogy berendezkedtünk, nyomban neki is láttunk a jövőbeli útjaink tervezéséhez. Szerencsére Chili is szeret utazni, sőt hasonló helyek érdekelnek mindkettőnket.

Új lakhelyem természetesen hozta magával a futás helyszínének változását is. Bár mostanában nem volt annyira jellemző, hogy sok-sok kilométert futottam. Nem is volt olyan futóverseny, amire neveztem volna. Újra kezdtem tehát, ismét apró futólépésekkel. Szerencsémre ezúttal egy épített futópálya is rendelkezésemre áll a közeli parkban, itt Kőbányán. Szemléltetésül jöjjön egy kb. hat kilométeres futótáv, az internetes térkép alkalmazás segítségével.

A költözés miatt a múlt hónapban nem tudtam sort keríteni hosszabb, rövidebb túrázásra, azonban kihasználtuk az őszi napos hétvégéket egy kis budapesti fesztiválozásra. Eredetileg tervben volt egy szegedi chili paprika fesztivál, ám azt sajnos az utolsó pillanatokban a szervezők visszamondták. B tervként meglátogattuk a Füvészkertben megrendezésre kerülő chili fesztivált. 

Ahogy odaérkeztünk, s megláttuk az első asztalt, nem hittünk a szemünknek. Nem számítottunk nagy fesztiválra, de arra sem, hogy csak egy kiállító lesz. Jókedvünkben tartottunk egy kis kóstolót, majd ha már ott voltunk, szétnéztünk a botanikus kertben. Régóta terveztem, hogy ellátogatok a regénybeli vörösingesek törzshelyére.

Gyönyörű növények vettek minket körül, mint kint, mint bent, az üvegházban. Természetesen a kedvenceim is jelen voltak, mégpedig elég változatos, és szép számban. Gondosan összeválogatott kaktusz gyűjtemény tárult elénk. Odakint is megtaláltam a régi kedvencemet, mégpedig a jó öreg bambusznádat. Annak idején különösen fontos volt számomra a bambusz, de manapság is megmaradt kedvencnek. Olyan érzés volt, ahogy keresztül mentünk közöttük, mintha egy ázsiai erdőben jártunk volna.

Végezvén a Füvészkertben, a Városliget felé vettük az útirányt. A chili után jött egy kis édes, mivel idén is megrendezésre került a Kürtőskalács Fesztivál. Megérkezésünk után gyorsan megismertük a lehetséges kínálatot, s egy röpke másfél órás sorban állás után hozzá is jutottunk a választott csemegéhez.

Ha már fesztiválos napot tartottunk, a napot zártuk egy korabeli fesztiválról készült dokumentumfilmmel. A híres Woodstocki fesztivál napjaiba nyerhettünk bepillantást, amely ötven évvel ezelőtt került megrendezésre egy New York állambeli farmon. Érdekes volt látni a legendás fesztivál pillanatait, melyről annyit hallottam már korábban.

Szóval kedves olvasóm, ez a helyzet mostanában Velem, Velünk. Hamarosan megkezdjük első közös - időben rövidebb, ám távolságban hosszabb - utazásunkat Chilivel. Pár nap múlva részt veszek egy újabb futóversenyen is, itt Kőbányán, továbbá a Kéket is folytatom holnaptól Ricsivel. Folytatom tehát az utazásokat, a futásokat, s a túrázást ott, ahol abbahagytam. Mert álmaim, álmaink továbbra is vannak ...