2019. december 15. (vasárnap) 10:57 (UTC+1) - Budapest

Mint ahogyan legutóbbi bejegyzésem zártam, időnként további városlátogatásokon is részt veszünk majd. Így volt ez a múlt hétvégén is, Advent második vasárnapján. Kiruccantunk a szomszédos fővárosba, Bécsbe. Ezúttal velünk tartott Édesanyám és Hanna is. Busszal indultunk hajnalok hajnalán a Hősök teréről. Amilyen korán keltünk, hősök is voltunk.

Szervezett buszos utazást választottunk, szabadprogrammal kiegészítve. Kilenc évvel ezelőtt már részt vettem egy hasonlón. Akkor a Schönbrunni kastélyhoz vittek minket, ahonnan aztán tömegközlekedéssel jutottunk el a belvárosba. Idén a város egyéb karácsonyi vásárait céloztuk meg. A buszon a hajnali órákban kicsit pótoltuk a korai kelés miatt elvesztegetett alvás időt. Menet közben Tatabányán, s Győrben is csatlakoztak, s utóbbi helyen tartottunk is egy hosszabb kávészünetet.

Csodálatos, napsütéses idő fogadott minket Bécsben. Hiányzott is a napszemüvegem, melyet az induláskor nem pakoltam oda. Odatettem viszont a kesztyűket, melyekre viszont nem volt szükségem. Élveztük tehát a szokatlan decemberi időjárást, s nyakunkba vettük Bécs utcáit.

Volt nyolc óránk, hogy kicsit szétnézzünk az ún. Ringen, azaz a volt bécsi várfalon belüli területen. Hasonló körút, mint a budapesti társa, mely szintén meghatározza a belváros képét. Természetesen ily kevés idő alatt nem lehet mindent megnézni, de egy kicsit megismerhető.

Első állomásunk a Szent István-székesegyház melletti vásár volt, melyet a közismert Kärntner straßen értünk el. A 12-ik században épült templomot az első keresztény vértanúnak szentelték. A keletre tájolt templomot magyarországi mesterek építették, kisebbik tornyába került később a 180 török ágyúból öntött harang.

Szerencsénkre a karácsonyi forgatag nem volt olyan vészes, annyira nem kellett kerülgetni az embereket. Egyébként több tucat karácsonyi vásár szokott lenni Bécs közterein. Ezek közül párat terveztünk meglátogatni. Mindenek előtt megkóstoltunk egy-egy narancsos forró puncsot. A bögréket ki lehetett bérelni, s később visszaváltani.

Hát puncs ide, vagy oda, én jómagam jobban szeretem a forralt bort, de sajnos be kellett érjem az előbbivel. A székesegyházat körülvevő fabódékból különböző kézműves termékeket árultak. Kicsit még nézegettünk a kínálatot, s közben kortyolgattunk. Végezvén a bögréket visszaváltottuk, majd indultunk tovább.

Rengeteg hintó állt a tehetősebb turisták rendelkezésére. Volt választék, s a hintók indultak is tova. Mi is, az egyik kávézóig, ahonnan elvitelre kérve a kávéinkat, folytattuk tovább. 

Gyönyörűek egyébként Bécs belvárosának utcái, házai. Gondolom többen is tanúi voltatok ennek, ha jártatok a városban. Mindenütt szép, fehér, rendbe hozott épületek, tisztán tartott utcák, melyeken élmény volt sétálni. Ott, ahol mindenütt lehetett érezni az elmúlt századok légkörét, az egykori Habsburg birodalom mindennapjait.

Amióta megjártam az El Camino zarándokutat, örömmel fedezek fel egy-egy rá emlékeztető jelet. Így volt ez most is, amikor az egyik díszes villanyoszlopon észrevettem a Szent Jakab Utat jelző táblát. Többek között innen is el lehet jutni Santiago de Compostellaba.

Másik dolog amit szeretek, amikor véletlenül fedezek fel olyan dolgokat, melyeket nem terveztem. Ezúttal a legnagyobb magyar szülőházát. 1791. szeptember 21-én ebben a házban látta meg a napvilágot ugyanis gróf Széchenyi István.

Ezen városrész utcái egyébként tele voltak magyar vonatkozású emlékekkel. Egy-egy épület annak idején számos magyar főúri család birtokában volt, melyről az utókor szépen megemlékezik. Következett a város színház épülete, mielőtt elértünk a Népkertet.

Innen már csak pár száz méter volt a Hofburg, melyet oly régóta meg szerettem volna pillantani. A Habsburgok régi vára helyén épült az egykori császári palota, melyhez minden császár és király épített hozzá egy keveset. Mára az osztrák főváros egyik meghatározott dísze.

Útban a következő adventi vásár felé, a felújítás alatt álló osztrák parlament mellett haladtunk el. A felállványozott épület előtt Pallasz Athéné szobra lassan újra a régi fényében fog pompázni.

Elérve az egyik legnagyobb területen lévő vásári forgataghoz, lassan az időjárás is változott. Ahogy kezdett sötétedni, a hőmérséklet is csökkent. Itt volt hát az ideje egy újabb fajta puncs megkóstolásának. Eredményét tekintve, ez még rosszabb volt, mint az előző.

Itt már a tömeg is nagyobb volt, ezért mi is lépésben haladtunk. Volt még két óránk a találkozásig, a megbeszélt helyen, mely helyszín egy másik vásár mellett volt, a Mária Terézia téren. Előtte viszont még várt ránk egy kis sorban állás, az egyik karácsonyi ihletésű fénykép készítő helyen.

Utolsó helyszínünkre érkezve jöhetett egy újabb bögre puncs, majd egy hamisítatlan bécsi perec. A tér közepén található Mária Terézia császárné szobra, kezében a Pragmatica sanctióval, mely a mi történelmünkhöz ugye szorosan kapcsolódik. Amikor legelőször tanultam róla, azóta sem tudom felfogni, hogy miként fogadhattak örök hűséget azon magyar urak leszármazottjai, akiknek a nagyapjaik még II. Rákóczi Ferenc mellett harcoltak.

Lassan elérkezett a visszaindulásunk ideje, s mi is visszasétáltunk a találkozási pontunkhoz. Ideje is volt már, mert az egész napi sétánkat kezdtük érezni. Vágytunk már a jó meleg buszra is, hogy egy kicsit felengedjenek a végtagjaink. 

Túl vagyunk tehát egy újabb közös utazáson, mely során egy újabb helyszínt ismerhettünk meg egy kicsit közelebbről. Ezúttal is sikerült szert tennünk a jól megszokott táskafelvarróinkra, melyek szépen gyűlnek a táskáinkon. Ott, ahol azért még sok társuknak van hely ...