2021. január 03. (vasárnap) 20:23 (UTC+1) - Üllő

Üdvözöllek kedves Olvasóm!

Szokásomhoz híven, következzék egy kis számvetés az elmúlt esztendő történéseiből. Nem egy átlagos évet hagytunk magunk mögött. Tavaly ilyenkor, de még az év első pár hetében is tele voltunk tervekkel. Nem világot megváltóakkal, csak kicsinyekkel, amiket tőlem megszokhattatok. Ám ezek közül, köszönhetően a kialakult világjárványnak kevés valósulhatott meg. Hála Istennek panaszra nincs okunk, egészségesek vagyunk, a közeli rokonság, ismerősök, s mindazok, akik számunkra fontosak, jól vannak. Tavaly a február végi eindhoveni kiruccanásunk során sejtettük, hogy valami történni fog, de hogy pontosan mi is, arról fogalmunk sem volt. Azóta sok minden történt, s kiderült, hogy ehhez foghatót eddig a mi életünk során nem tapasztaltunk. 

A járvány új helyzeteket, eddig nem ismert gondokat teremtett, melyeket legelőször is tudomásul kellett vennünk. Rossz volt átélni mindezeket, s közben felismerni, hogy ezentúl semmi nem lesz olyan, mint előtte volt. Természetesen az ember ilyenkor hajlamos arra, hogy önző módon magára gondoljon. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mi másképp tettünk. Kicsit elszomorodtunk, hogy nem utazhattunk oda és akkor, amikor szerettünk volna. Rossz volt, hogy családi események, ünneplések, találkozások maradtak olykor el. Mindezeket azonban összehasonlítva, hálát adhatunk, hogy csak ennyi negatívum ért minket. Mennyivel rosszabb helyzetben volt az az ember, aki a járvánnyal közvetlenül érintkezett. Aki egészségügyi dolgozóként a kezdetek óta rendületlenül, s fáradhatatlanul küzdve helytáll. Aki a járványkitörés, s azt követő korlátozások hatására elvesztette a munkáját, megélhetését. Őket látva azt hiszem semmi okom nem lehet panaszra. 

Tavaly mind a munkahelyemben, mind a lakhelyünkben változás történt, mint arról a bejegyzések során beszámoltam. Külföldi utak február után már nem voltak. Itthon a Kéktúrát nyár elején folytattam Chilivel. Elkezdtük a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát Szekszárdtól. Több szakasz is be volt tervezve, ám rendre közbejöttek dolgok. Ősszel Ricsivel folytattam az Alföldi Kéktúrát, de azt is csak egy rövid szakaszon. 

Hozzákezdtünk Chilivel a kicsiny, Kolodko Mihály által alkotott szobrocskák felkereséséhez is. Eddig csak Budapesten, de tervben van a magyar fővároson kívüli helyszínek bejárása is. 

Több, kisebb-nagyobb utazásokat, kiruccanásokat tettünk a tavalyi év során, amikor a járványhelyzet lehetővé tette. Beszereztem olyan könyveket, leírásokat, melyek Magyarország változatos helyszíneit tematikusan bemutatja. Ezeket szeretnénk a jövőben elkezdeni. Van olyan érzésem, hogy egyelőre nem fogjuk átlépni az ország határait, így legalább itthon fedezzük fel a világot. 

Sok jövendőbeli tervünk függ a járványhelyzet további alakulásától, így nagyon nem is tudok részleteket sem említeni. Ha lehet, akkor folytatnánk a kékezést, tovább a Dél-dunántúlon. Idén be szeretném fejezni az alföldi szakaszokat is. Lakhelyünk jelenleg nem tervezzük elhagyni, bár sosem lehet tudni, ismerve az utóbbi tíz évemet. Mindketten úgy érezzük, hogy megvan a jövőbeli utazásainkhoz a kiinduló pont, a bázis, az otthon, ahova mindig jó hazatérni. Kívánunk tehát Nektek, kedves Olvasóim egészségben és örömökben gazdag, békés új évet!