Reggel negyed órával később keltem, már javában folyt a pakolászás körülöttem. Kicsit kapart a torkom, strepsils (ez itt a reklám helye) lett rá a megoldás. Kávé és műzliszelet után nekivágtam. Vizet nem vettem magamhoz, mert a Puente la Reinai kútnál akartam megtölteni a palackokat. Tegnap keveset töltöttem a városban, most rászántam még egy fél órát.

A városból kifele jövet egyre újabb és újabb emberek tűntek fel a láthatáron, akik természetesen megelőztek. Gondolom később kezdő zarándoktársak, akik beértek. De minek rohannom, nem? Élvezem a lelassulást. Az egyik új ismeretség is ekkor jött. Egy oklahomai család, teljes „menetfelszereléssel”. A kislány még csak 6 éves, de pár év múlva lehet visszajön a saját lábán. 

Maneruig az autópálya közelében mentem, néha át alatta. Napok óta erősítem a szervezetem vaskészletét a szeder evéssel. Ma reggel kiegészítettem szőlővel, és fügével. Gyümölcs napot tartottam. Maneruban egy kis nézelődés, rövid pihenő.

Következő kis település Cirauqui  már messziről látszott. Itt egy kis boltban reggeliztem, bagette és kiwis joghurt. Garantált színösszeállítás, fradistáknak ajánlom.

Tetszettek a kapukon lévő kopogtatók. És persze az örök kedvenc muskátlis ablak.

 Cirauquit elhagyva elém tárult a világ.

Az úton magyarral még nem találkoztam, de a nyomukkal igen. 

Az idő ekkor már majdnem dél volt, iszonyúan égetett a nap, egy réteg krém rajtam, de éreztem a spanyol napot rendesen. Mit nem adtam volna a tegnapi medencéért, erre tessék. Egy kis kőhídon átkelve patakot fedeztem fel, benne hűsölőkkel. „Kérd és megadatik.”

És aki a fényképet készítette, Rhasan, a német srác az első napról. Azt hittem rég elhúzott, erre ma találkoztunk. Azt mondta fájt a lába, lassított.

Apropó egészség. Kis helyzet jelentés következik. 5 nap és 114 km után egy kis hátfájást leszámítva nagy gond nincs. A torkomat említettem, azonkívül a benőtt lábkörmöm okoz kellemetlenséget. Valamint megjelent a hasamon egy, és a jobb karomon valami csípés szerűség. Kicsit viszket, kezelem fenisztillel (újabb reklám). "Valami" megcsíphetett.

A fürdés után Lorca következett, gyorsan átrohantam, semmi különös, meg hát már éhes is voltam. Estella 7,5 km-re volt.

Beérve az előtte lévő településre, Villatuertara, a szokásos híd fogadott.

Egy csoki-vanília fagyi után fél óra szundítás volt a templom kertben. Végül is szieszta volt, nem hiába találták ki ezek az amígók!

Estellába beérve szállást foglaltam a Parróquia de San Miguel albergueben.

Gyűlnek a pecsétjeim már a zarándok útlevélbe.

Egy gyors étkezés, és kávé elfogyasztása után nyakamba vettem Sancho Ramirez király városát.

Kicsit nosztalgiáztam is.

Ezt követően vissza a szállásra, elkészítettem egy "light"-os rántottát, és szundi következett.