Az éjjelem nyugodt volt. Nem használtam a füldugókat. Szobatársaim: egy német srác és egy norvég házaspár. Este nagyon esőre állt az idő, villámlott is, de reggel nem volt gond. Bár a ruhák csak félig száradtak meg, indulni kellett. Ilyenkor a hátizsákos utazó fogja a ruháit, és a hátizsákjára erősíti különböző módszerekkel, ugyanis a nap során megszárad.

Úton kifele a faluból találkoztam Fredericcel, együtt másztuk meg a Matagrandet (1081 m), majd az ott található kb. 10 méter sugarú labirintusba kezdtünk körbemenni. Ott találkoztam az amerikai családdal ismét. Immár e-mail csere is.

Majd utunk lefele vezetett Cardenuela felé. Az ezt követő faluban, Orbanejaban reggeliztem az amerikaiakkal. A grafitit elnézve én is hasonlóan érzek néha.

Következett Castanares, megnéztem a kis kápolnát.

Majd mellém szegődött Alvaro, Brazíliából. Látásból már több napja ismerjük egymást, de még nem beszéltünk. Ketten mentünk tovább Burgosz felé, a patakparton kicsit megpihentünk.

Burgoszba beérve először a katedrálist akartuk megnézni, utána menni a szállásra. Ez volt a hiba. Ugyanis amíg mi szétnéztünk odabent, a szálláso(ko)n nem maradt üres hely.

A katedrális viszont elképesztően gyönyörű volt. Maga a tömény aranyozás továbbra sem tetszik. Catedral de Santa Maria. 1221-ben kezdték el építeni, és a 16. században fejezték be.

Szóval nem volt mit tenni, szállás után kellett néznünk. De addig is előbb egy sör. Nem aggódtunk.

Meg is találtuk, egy 6 ágyas hostel változatában. Többen jártak így mint mi. Saját szemünkkel láttuk, hogy beérkezett egy busz, leszálltak róla az emberek, majd be a szállásra. Gondolom el voltak fáradva, mint mi. Persze a rajtuk lévő övtáska biztos nehezebb volt. Sok „féle” camino van ezek szerint. Alvaroval maradtunk a mi verziónknál.

Nyakunkba vettük a várost, közben összefutottunk Nadine-al, majd közösen beültünk egy étterem teraszára. Jó kis este lett, egyben ott is vacsoráztunk. Majd vissza a hosztelbe. Másnap korán akartam kelni. Alvaro és Nadine marad még egy napot Burgosban. Én tovább állok.