Sokáig aludtam, mert nem kellett ma nagy távot megtennem. León 25,2 km-re volt. Kényelmesen elkészültem. Azt hittem Vincenzo lemaradt, aztán összefutottam vele, kávézó után kutatott. Sininhez irányítottam. Egész éjjel esett, így eléggé vizes volt minden. De legalább nem volt por. Egy kis pihenőt kellett tartanom, egy egészen rövidet, mert felfedeztem a kedvenc növényemet. Tudjátok, csak bambusz és cölöpök.

Rég tettem egészségügyi jelentést. Vízhólyag továbbra sincs, talpam rendben, benőtt köröm türelmes, lábszár néha fáj, de nem vészes. Reggelente és néha napközben érzem a vállaim. Nátha kicsit enyhült. Csípések nyomai halványan látszanak. Összességében elmondhatom, soha rosszabbul.

Első megállóm Mansilla de las Mulas volt. Ilyen burkoló remekművel találkozik az ember. Leellenőriztem az iránytűmmel, jó munkát végzett a mester.

Épp reggeliző helyet kerestem, amikor az egyik kávézó ablakán keresztül Anita integetett. Kiderült, hogy hajnal kettőkor indult, mert nem tudott aludni. Elkapta az eső. Épp szárítkozott. A reggelim mellé újabb grátisz volt, egy kis pohár facsart narancslé.

Puente Villarente újabb csemegét rejtegetett. Felfedeztem egy kertben, egy kombi 1310-es Dacia-t. Lassan oldtimer ez is.

Majd egy vegyeskereskedés mellett mentem el, a hólapát (ilyenkor???) akciós volt.

Utam égig kísérte a nagyváros közelsége. Benzinkutak, szervizek. Beérve Leónba rögtön össze futottam Arnolddal, a világutazó amcsival. Másfél hete nem láttam. Legalábbis azt hiszem. Kicsit időzavarban vagyok. Majd egy érdekes kutat találtam, szójátéknak ideális. pl: Ha Tibinek hívnak, ülve ihatsz vizet, de csak ha Levis gatya van rajtad. Lehet fáradt vagyok?!

Érdekes volt León. A város, a pörgés, az autók sokasága, stb. Nem hiányzott. Tovább menve megkerestem a szállást, majd bejelentkeztem. Közben egy bábú invitált volna be az odavezető úton egy boltba. Ha „élő” lett volna, lehet nem mentem volna tovább.

A szállás után elindultunk város nézésre Martina csapatával. Tegnap nekik nyitogattam a bort. Jó kis társaság. Közben újabb magyarok voltak a szálláson. Kati és Andi. Később Tamással is találkoztunk a vacsoránál. Gyűlnek a magyarok. Nemrég olvastam, hogy az éves Camino zarándokok 0,5 %-a magyar.

Jó kis társaság ez is. Holland, szlovák, spanyol, katalán, svájci, magyar. Kell ennél jobb? Épp egy fura szobornál voltunk, az olasz csaj be is mászott, erre én elmeséltem Kőműves Kelemen sztoriját. Rögtön kimászott.

Megnéztük a katedrálist is. Ez most puritánabb volt, mint az eddigiek.

Vacsoránál együtt volt a magyar asztaltársaság.

És a nap végén a szokásos kép ezúttal Móninak, mivel a reggeliző helyem neve Alonso volt. Es valóban gyors volt a kiszolgálás. De a reggelivel azért nem egy forma-1-es autó sebességével végeztem.