Idonkent erosen gondolkodnom kell, hogy hol es mikor voltam, amikor leulok a gep ele, lejegyezni a napi dolgokat. Most epp a 20 nap van Astorgaban, es a 19. napot irnam le, de nem tudom hirtelen hol is kezdtem. Ja meg van, Leon volt. Koran keltem, mert Hospital de Orbigoban vartak ram. Szocskeapu altali kozos ismerosom, Kriszti vart, aki maga is hospitalero. Meg szemelyesen nem talalkoztunk, de mar nagyon vartam a megismerkedest.

Igen, lassan 300 km ala erek. Reggel meg sotet volt, amikor Leonbol elindultam. Elso reggelizo allomasomig volt ket oras utam. De megerte, mert La Virgen del Caminoban akkora adag reggelit kaptam, hogy eddig olyat sose.

Utana kette agazott az ut, az egyik rovidebb, de unalmas, az autout mellett. A masik hosszabb, de falvakon keresztul. A masodik mellett dontottem.

Kesobb meg egy helyen megalltam, egy ket betus kiteresre. Legalabb megtudtam, hogy honnan is vannak a kocsmakban felszolgalt sonkak.

Ez a nap a megallasok napja volt. Ugyanis a kovetkezo faluban is volt egy donativo rendszeru frissito pont. Egy pohar malnaval gazdagodtam, termneszetesen most sem jart hozza medve, bar az elado eleg macko tipusu volt.

Majd ezutan egy hosszas resz kovetkezett, semmi fa, csak pusztasag. 2-3 ember gyalogolt elottem.

Lassan megerkeztem a konyv szerinti vegallomashoz, de ugye en tovabb mentem Hospital de Orbigoba. Gyors vasarlas, ebed elfogyasztas. Utamat folytattam, melyet megszakitott egy nepes tarsasag. Turelemmel vartam, mig elhaladnak.

Kozeledett vegcelom, elhagytam Vilventet, es mar csak be kellett ernem. Az eso felhok kozben gyulekeztek.

Amint beertem Hospital de Orbigoba, eleredt az eso. Szerencsere nem volt messze az alberge.

Ahogy beerkeztem, csak Krisztian volt ott, Kriszti es Albert Astorgaban volt, bevasarlo uton.

Elfoglaltam a szallasom. Maga a szallas egy 200 eves epuletben volt, hangulatos kis helyen. Kesobb megjottek Krisztiek is. Jo volt vegre talalkozni. Meghivast kaptam egy vacsorara is. Manuel atya is ott lakik, a hospitalerokkal egy epuletben. A meghivasnak nagyon megorultem, egy kis desszertel es egy uveg borral megprobal probaltam megkoszonni. De elotte amig Krisztian fozte a vacsorat, Alberttel misere mentunk. Erdekes volt a templom boltozata. Eloszor azt hittem ott jon be a feny, de nem. Bamulatos epiteszeti megoldas reven fenyes marad a belter.

Kovetkezett a vacsora, melyet az emeleten levo etkezoben tartottunk. Mielott elkeztuk, elovettem a kozelmultban tanult asztali aldast, hala az Erdelyi Unitarius barataimnak. Tetszett az atyanak a nyam-nyam, es ham-ham resz. Egy finom pestos pastat ettunk reszelt parmezannal. Tud ez a Krisztian. Annyira, hogy ketszer is szedtem. Vacsora utan borozgatas, es beszelgetes. nagyszeru emberek, egy nagyszeru helyen. Koszonom Szocskeapu, hogy reszem lehetett benne.