Elérkeztem a 26. napomhoz. Ma múlt négy hete, hogy Domoszlóról elindultam.  Barbadeloba kellett eljutnom, de két út volt ismét. Egyik 29,1 km-es, másik 22,6. A másodikat választottam. A táj hasonló volt, de ilyenkor már számít a mennyiség.  Mégiscsak a 26. napról beszélünk.

Utam erdőn keresztül vezetett, öreg erdőn keresztül. Idő párás, esőre álló. Ruhák ismét nedvesek maradtak.  Megálltam egy pihenőnél egy bögre vízre, amikor újra találkoztam Anitaval. Majd később Tamino tűnt fel, aki szintén tagja volt a leóni csapatnak. Szegény eléggé nyúzott volt, foga miatt fél arca bedagadva.

Utunkat kisebb, nagyobb megszakításokkal együtt folytattuk. Tetszenek a kőházak továbbra is, főleg a palatetők.  A táj továbbra is gyönyörű.

Hirtelen a semmi közepén, egy pihenőhelyen egy ital automatát találtam. Nem itt, hanem egy helyes kis felújított bárban fogyasztottam el a reggelimet, mely egy bocadillos és tejeskávé volt. A falakon otthagyott centek díszelegtek, melyet én is szaporítottam egy érmével.

A múltkori szerencsenapomon ma túltettem. Sarria előtt az út mellett rögtön háromszor is négylevelűre leltem. Immár hagytam őket, hogy mások is szerencsések legyenek.

Sarriában Taminoval bevásároltunk egy boltban. Reménykedtünk, hogy találunk helyet Barbadeloban, bízván abban, hogy sokan csak Sarria-ig mennek. Tamino később elbúcsúzott, bement még egy boltba.

Tovább állva beértem Barbadeloba, ahol Feevel és Christinaval összefutottam, de nem maradtam ott. Nem volt konyha, csak étterem. Találtam szállást ugyan annyiért, de volt konyha is. Az a csapat volt ott, akik La Faba-nál. Többségük német menyecske. Wifi is volt. Készítettem egy vacsorára való sancho babot, de kicsit elszámoltam magam, így megosztottam két koreai sráccal. Kiderült, hogy Ta Sol barátai, tehát az én barátaim is. Köszönet Bellának, meg tudtam mutatni a nevem nekik koreai nyelven.

Napi képem ezúttal Tátá, neked szól. Szépen megformázták a füge lombkoronáját.