2014. december 11. (csütörtök) 11:13 - Domoszló

Szóval ott fejeztem be, hogy ültünk a bár teraszán, és beszélgettünk. A többiek úgy döntöttek, hogy folytatják a hajó keresést. Én úgy döntöttem tartok egy kis pihenőt, és hazaugrom az ünnepekre. Folytatom majd az utam, de majd repülővel szelem át az óperenciást. Az óceán áthajózásának álma nem itt és nem most fog teljesülni.

Szóval ültem a bárban, felmentem a skyscanner oldalára, és már meg is vettem a jegyet Budapestre, Madridon keresztül. 03:15-kor indult a gépem Las Palmasból, addig volt bő tizenkét órám. Ryan fizetett egy kört, majd elbúcsúztam tőlük. Készpénzt már nem akartam felvenni az automatából, így kártyás fizetések következtek. Útban a buszpályaudvar felé betértem egy vendéglőbe. Hosszú út állt előttem, rendeltem egy teljes menüt.

A második képen valami por látszik, melyet a levesbe kellett szórni. nem igazán értettem a pincér srácot, de valami erőt mutatott, hogy erős lesz tőle az ember. Szükségem is volt az erőre. 

Miután a csokifagyit is elfogyasztottam, elindultam a buszpályaudvar felé. Végig az óceán parton. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Bánkódtam, de örültem is a történtek miatt. Ahogy beértem a pályaudvarra,már indult is a busz a repülőtérre. Megérkeztem, majd átöltöztem, és átcsoportosítottam a cuccaimat. Ismét kistáska, nagytáska volt a felállás.

Szereztem magamnak egy poggyászkocsit, majd kényelembe helyeztem magam a padokon. Hajnal egy óra magasságában becsekkoltam az Ibéria 6971-es járatra. Az Airbus A321-es géppel két óra negyven percig tartott az út Madridba. Nagyrészt aludtam az úton, vagy legalábbis megpróbáltam.

Megérkezve Madridba, át kellett mennem az érkezési oldalról a J beszálló kapuhoz. Az óriási repülőéren folyosókon, lépcsőkön, majd útlevél vizsgálatokon keresztül vezetett az út. Vonattal egy megállót kellett menni, mire az átszállási ponthoz érkeztem. A csomagommal nem kellett foglalkozzak, azt intézték.

Miután becsekkoltam az Iberia 3120-as számú járatára, beültem reggelizni az egyik étterembe. Kb. fél órám volt a beszállásig. Közben láttam, amint a Bécsbe induló Airbus A319-es gépem a helyére beáll.

Elfoglalva a gépen a helyem, épp láttam, amint a csomagomat rárakják a szalagra. Tehát ez is rendben volt. Közben megnéztem az ülésszámokat is, és valóban nincsen a repülőgépeken a 13-as sorszám. 

A felszállás után ismét elszundítottam, majd az ébredés pont az Alpok felett ért. Hatalmas kiterjedésű, havas, kopár sziklás hegyvonulat. Nem semmi látvány volt. Majd a hegyek elmaradoztak, és a kapitány jelezte, hogy hamarosan a landolás következik. 

A földetéréskor ismét elmaradt a tapsolás, pedig szépen letette a gépet a kapitány. Megérkeztem tehát a bécsi Schwechat repülőtérre. 11 óra 40 perc volt. A tervem az volt, hogy busszal utazom tovább Budapestre. De előtte leteszteltem a repülőtéren lévő, nemzetközi gyorsétteremben, hogy a világhírű szendvicse ugyanolyan ízű-e. A válasz igen. Eddig Las Palmas kivételével mindenhol ugyanolyan.

A két társaság közül az egyiknél már nem tudtam jegyet rendelni, de a másiknál sikerült. A jegyet online lefoglaltam, fizettem, majd a jegyet a telefonomra lementettem. 15:30-kor már rajta is voltam a Budapestre tartó buszon. Jut eszembe. Azért éreztem a hőmérséklet különbséget a nyári túranadrágomban, valamint a póló, pulóver, esőkabát összeállítású felsőruházatomban. Budapestre 18:15-re megérkeztem, majd a 18:45-ös buszjárattal tovább Gyöngyösre. Onnan a szüleimmel haza Domoszlóra.

2014. december 09. (kedd) 14:03 Las Palmas

Reggel ébredés a hajón, éjszaka horkolás mentes volt.  Az orrkabinban rajtam kívül még Csaba és Johnny aludt.  Patrick külön kabinban, Evaline és Ryan egy másikban. Viszonylag későn ébredtem, lehetett vagy nyolc óra. Patrick már talpon volt, de mire kijöttem a kabinból, már elment. Johnny is hamar eltűnt. A többiek még aludtak. Főztem egy kávét, majd kivittem a szemetet. Lassan felébredtek a többiek is, Evaline készített reggelit.

Reggeli után Csaba is elment, én is kiugrottam a bárba feltölteni a blog adagot. Patrick legénységet toborzott, bár nem sok eredménnyel. Mint említettem Cristina csatlakozni fog, ma költözik be. Közben mire visszaértem, jött egy holland srác, hogy csatlakozna az úthoz. Eltöltött vagy fél órát köztünk, közben beszélgettünk. De nála is hátra volt a Patrikkal való személyes találkozás.

Ígértem pár adatot a hajóról, de sajnos nincs típus leírás itt a hajón. A hajó paramétereit megkaptam, melyhez úgy döntöttem, hogy az internetről a típusa alapján leszedek még pár adatot. Az út során lesz időm arra, hogy mindent részletesen leírjak. Gondoltam még ekkor.

Közben Patrick is visszaérkezett, megbeszélt a holland sráccal egy találkozót. Továbbá közölte, hogy nem találkozhatunk a régi személyzet tagjaival, mert mindenkit megfertőznek a gondolataikkal. Csodálkozva néztünk egymásra. Nem tudtuk hova tenni a dolgot. Én közben kiugrottam a városba, elintézni pár dolgot. Közben Johnny nem érkezett még vissza. Beszélgettünk az időközben csatlakozó Cristinaval, és kiderült, hogy nem tud úszni. Patrick, Csaba és Cristina elmentek a partra, és letesztelték Cristina úszni tudását, és valóban gyenge volt. Vagy még annak sem nevezhető. Nem mert beljebb menni annál a pontnál, amikor még leért a lába. Patrick így nem igazán akart volna neki indulni, így megegyeztek, hogy holnapra eldöntik, mi legyen.

Estefelé volt egy kisebb vita Patrick és Evaline, valamint Ryan között. Történt ugyanis, hogy az utóbbiak együtt akartak vacsorázni a bárban a régi személyzet tagjaival. Ez nem tetszett Patricknak, mert szerinte a csapatnak együtt kell működnie mindenben. A vacsorát is együtt kell elkölteni, szóval Evaline és Ryan maradt, együtt vacsoráztunk, csatlakozva hozzánk Cristina is. Johnny még továbbra sem volt a hajón, ami már nekem kezdett feltűnő lenni. Csaba főzött vacsorára egy zöldséges, gombás, rizses finomságot.

Vacsora után Cristina és Csaba elmentek, mi meg nekifogtunk pókerezni. Zsetonok helyett tésztával. Ezt látták volna Las Vegasban. Tészta Holdem. Tizenegy körül lámpaoltás volt, de Cristina és Csaba, valamint Johnny még nem voltak a hajón. Furcsálltam a dolgot, mivel holnap az utolsó nap, bevásárlás, takarítás várt ránk. Cristinara pedig egy utolsó lehetőség, hogy bebizonyítsa úszni tudását.

Már javában elmúlt hajnal egy óra, amikor veszekedésre, nagy zajra ébredtem. Johnny és Cristina jött be, vitték a cuccaikat. Csaba sehol. Senki nem mondott az elején semmit, csak pakoltak. Látszott a teljes zavarodottság rajtuk. Később kiderült, hogy Patrick várta őket a sötét külső fedélzeten, és nekitámadt Csabának. Számon kérte tőle, hogy miért ilyen későn érkeztek meg. Megvádolta őket, hogy biztos valamin szövetkeztek a régi személyzettel. Szó szót követett, mire Patrick lökdösni kezdte Csabát, majd kilökte a fedélzet szélére, és egy fémcsővel felé csapott, eltalálva Csaba kézfejét. A többit már Johnny állította le. És itt volt az a hang, amire felébredtem.

Az előbb leírtakat Csaba mondta el nekem, mikor már visszajött a kikötői rendőrség járőrivel. Adatfelvétel lett, iratok elkérése, közben én hoztam ki Csaba cuccait. Ryan csak kidugta a fejét, de vissza is ment a kabinjába. Közben Johnny és Csaba a rendőröknek elmondták a történteket, Patrick ezt tagadta. Közölték a rendőrök, hogy másnap keresni fogják Patrickot.

Végül az lett az eredmény, hogy Cristina, Csaba, és Johnny elhagyták a hajót. Előtte Csaba megkért, hogy mi is jöjjünk el, mert Patrick veszélyes, paranoiás, agresszív, idegbeteg. Ez azért elég hirtelen jött. Főleg, hogy erre ébredtem. És nem is tudtam minden részletről.

Egész éjjel nem aludtam, csak forgolódtam. Közben bejött a kabinomba Evaline, és megkérdezte mi történt. Mire elmondtam, amit akkor tudtam, Ryannal hosszasan beszélgettek a külső fedélzeten. Patrick a kabinjában volt.

Reggel Patrick elmesélte nekünk a történetet, teljesen az ő szemszögéből. Csabát állította be bűnösnek, hogy szövetkezik a többiekkel ellene, bomlasztva a csapat egységét. Volt egy kisebb szünet reggel, hogy eldöntsük, hogyan tovább, majd mindhárman bejelentettük, hogy elhagyjuk a hajót. Patrick tudomásul vette a dolgot. Gyorsan összeszedtük a holmikat, és elköszöntünk. A bárban már mindenki ott volt, az egész személyzet. Tizenegy fő velem együtt, továbbá két fő, aki majdnem csatlakozott.

A képeken három fő kivételével mindannyian rajta vagyunk. Bár mindnyájunkat megviselt az eset, de örültünk is ugyan akkor. Örültünk, hogy ez most derült ki Patrickól, nem pedig a nyílt vízen, távol mindentől, és mindenkitől. Belegondolni is rossz, hogy mi lett volna. Egyben viszont igaza volt. Amikor mondta, hogy mindenkit megfertőznek a többiek, ha találkozunk velük. Igen, meg is fertőztek. Csak Patrick volt a gazdatest.

2014. december 07. (vasárnap) 21:08 Las Palmas

A mai nap kivételes nap. Először is a hajótalálás miatt ugyebár. Ráadásul ma két bejegyzés is keletkezett. Egy délelőtt, egy most este. Szóval kezdem az elején. Ugye tegnap nagyon magam alatt voltam. Ha lehet azt mondani, akkor ez a nap volt az eddigi időszak mélypontja. Igaz, a nap végére rendbe raktam a dolgokat. De mégis azt kell mondanom, a lehető legjobbkor jött a hajó.

Tehát megérkeztem a bárba, jóval a megbeszélt idő előtt. Rendeltem egy tejeskávét, és megírtam a blogot. Közben társam is akadt.

Majd jött Csaba, és elmesélte a történetet. A lényeg, hogy az indulás a tervezett időponttól eltérően módosult. Mert kiderült, hogy az ivóvíz-, valamint a mosakodásra, mosogatásra szolgáló víz tartálya sérült, eresztette a vizet. A kapitány ezt indulás előtt mindenképpen meg akarta javítani. Folytak a munkálatok, melynek során két srác igencsak kivonta magát a munka alól. Majd miután a kapitány megkérte őket a munka folytatására, jött az, hogy miért nem indulnak már. Csatlakozott hozzájuk egy csaj is. A lényeg a lényeg, hogy a kapitány úgy döntött, hogy velük nem folytatja tovább az utat. Hármójuknak menniük kellett. Ekkor jött Csabának ötletként, hogy nekem szól. A kapitány amúgy is megbízta őt a teljes körű ügyintézéssel. Így nagy esélyem volt. De előtte azért várt még rám egy személyes beszélgetés.

Meg is érkezett Patrick, a kapitány, és egyben az Oberon nevű hajó kapitánya. Beszélgetünk szerintem egy fél órát, persze Csaba nélkül. Kérdezgetett honnan jövök, hova tartok, mit dolgoztam, miért megyek, stb. Elmondta az elvárásait, azt, hogy mi várható. Beszélt a hajóról, a családjáról. A jövőben chartereztetni akar, ez most a próba út. Itt él a családjával a Kanárin.

A végén elmondta, hogy ha úgy gondolom, részéről nem akadály a csatlakozás. Azt hiszem, a pozitív benyomásnak azért része volt a vízirendőrségnél eltöltött időm is.

Ezután a táskámmal megindultam a hajóhoz, ahol megismerkedtem a személyzet épp eltávozóban lévő tagjaival, valamint a maradó személyzettel.

Rajtam kívül még két hely kiadó, így eddig hatan vagyunk. A készlet nagyjából megvan, de azért pár dolgot (élelmiszer) még venni kell. A ruháimat kimostam, és immár a hajón szárítom. Következzék pár fénykép az elkövetkező bő egy hónapra otthont adó hajóról.

Mint látható még búvár felszerelés is van. Horgászbotok is, ugyanis az elkövetkező időszakban, ha Isten is úgy akarja, sok halat fogunk enni. Esett pár szó az útról is. Párokban leszünk osztva. Maga a hajó autopilot rendszerben fog működni, azaz előre beállított koordináták alapján fog haladni. Ez addig működőképes, amíg az elektronika ép. Ha nem, akkor jön a kézi navigáció. Tehát a párokhoz visszatérve. Három órás beosztásba lennénk, ha meglennénk az összesen. Egy páros a külső fedélzeten tevékenyen részt vesz a vezetésben, őrködik, éjjel, valamint viharban mentőmellénnyel, valamint stabilan kikötve. A fedélzeten amúgy körbefut egy kötél, amihez szintén kötéllel magunkat rögzítjük. Egy páros a belső térben készenlétben van, a többiek alszanak. Éjjel csak azok lehetnek a fedélzeten, akik vezetnek. Nappal is fogunk aludni, mert kipihentnek kell lenni. Minden páros a feladatokban is körforgásban részt vesz. Mégpedig takarítás, főzés, stb. Minden le is van szépen írva.

Most pedig a személyzetről pár szó. Patrick a kapitány Belgiumból. Evelina a kormányos Svédországból. Ryan az Egyesült Királyságból. Johnny az USA-ból, azon belül is Alaszkából. Valamit Csaba és jómagam Magyarországról. Csatlakozik még hozzánk holnap Cristina Észtországból.

Miközben Johnnyval vacsorára tortillát, valamit lencsefőzeléket főztünk, a többiek  beszélgettek. Patrick a piros pólós.

A legjobb dolgot még nem is említettem. Az egész útról egy dokumentumfilm fog készülni. Három kamera, mikrofonokkal, közel egy hónapon keresztül. A hétköznapjaink, az egyes munkafázisok, a gondunk, bajunk mind mind rögzítésre kerül. Olyan része is lesz, hogy egy kamerával a kezünkben elmondjuk az aznapra kapott kérdésekre a választ. Természetesen mindezt angolul. Amúgy ahhoz képest, hogy ezen a nyelven zajlik a kommunikáció, elég jól megy. Bár azért egy pár pillanatra gondban voltam, amikor Patrick szerelés közben a lapos fejű csavarhúzót kérte. De így fogok ebben is fejlődni. Mély víz ez kérem szépen. Akár csak a vitorla alatt majd.

Szóval ennyi így elsőre. Holnapra megkapom Patricktól az Oberon adatait, paramétereit. Készítek belőle egy bejegyzést. No meg a felszerelésről Szerdáig minden bemutatásra fog kerülni. Most megyek, elfoglalom a helyem. Az orrészben lévő kabinban alszom, a bal felső ágyon. Olyan érzésem van, mintha a Duna motoroson lennék. Még a végén Miki is csatlakozik.

Egyszóval ha lehet szót keresni, azt mondanám a legtökéletesebb hajót találtam meg. Jó a személyzet, viszonylag nagy hajó, fiatal hajó (14 éves), és ráadásul dokumentálva lesz. Nem győzök hálát adni neked Istenem.