2014. december 11. (csütörtök) 11:13 - Domoszló

Szóval ott fejeztem be, hogy ültünk a bár teraszán, és beszélgettünk. A többiek úgy döntöttek, hogy folytatják a hajó keresést. Én úgy döntöttem tartok egy kis pihenőt, és hazaugrom az ünnepekre. Folytatom majd az utam, de majd repülővel szelem át az óperenciást. Az óceán áthajózásának álma nem itt és nem most fog teljesülni.

Szóval ültem a bárban, felmentem a skyscanner oldalára, és már meg is vettem a jegyet Budapestre, Madridon keresztül. 03:15-kor indult a gépem Las Palmasból, addig volt bő tizenkét órám. Ryan fizetett egy kört, majd elbúcsúztam tőlük. Készpénzt már nem akartam felvenni az automatából, így kártyás fizetések következtek. Útban a buszpályaudvar felé betértem egy vendéglőbe. Hosszú út állt előttem, rendeltem egy teljes menüt.

A második képen valami por látszik, melyet a levesbe kellett szórni. nem igazán értettem a pincér srácot, de valami erőt mutatott, hogy erős lesz tőle az ember. Szükségem is volt az erőre. 

Miután a csokifagyit is elfogyasztottam, elindultam a buszpályaudvar felé. Végig az óceán parton. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Bánkódtam, de örültem is a történtek miatt. Ahogy beértem a pályaudvarra,már indult is a busz a repülőtérre. Megérkeztem, majd átöltöztem, és átcsoportosítottam a cuccaimat. Ismét kistáska, nagytáska volt a felállás.

Szereztem magamnak egy poggyászkocsit, majd kényelembe helyeztem magam a padokon. Hajnal egy óra magasságában becsekkoltam az Ibéria 6971-es járatra. Az Airbus A321-es géppel két óra negyven percig tartott az út Madridba. Nagyrészt aludtam az úton, vagy legalábbis megpróbáltam.

Megérkezve Madridba, át kellett mennem az érkezési oldalról a J beszálló kapuhoz. Az óriási repülőéren folyosókon, lépcsőkön, majd útlevél vizsgálatokon keresztül vezetett az út. Vonattal egy megállót kellett menni, mire az átszállási ponthoz érkeztem. A csomagommal nem kellett foglalkozzak, azt intézték.

Miután becsekkoltam az Iberia 3120-as számú járatára, beültem reggelizni az egyik étterembe. Kb. fél órám volt a beszállásig. Közben láttam, amint a Bécsbe induló Airbus A319-es gépem a helyére beáll.

Elfoglalva a gépen a helyem, épp láttam, amint a csomagomat rárakják a szalagra. Tehát ez is rendben volt. Közben megnéztem az ülésszámokat is, és valóban nincsen a repülőgépeken a 13-as sorszám. 

A felszállás után ismét elszundítottam, majd az ébredés pont az Alpok felett ért. Hatalmas kiterjedésű, havas, kopár sziklás hegyvonulat. Nem semmi látvány volt. Majd a hegyek elmaradoztak, és a kapitány jelezte, hogy hamarosan a landolás következik. 

A földetéréskor ismét elmaradt a tapsolás, pedig szépen letette a gépet a kapitány. Megérkeztem tehát a bécsi Schwechat repülőtérre. 11 óra 40 perc volt. A tervem az volt, hogy busszal utazom tovább Budapestre. De előtte leteszteltem a repülőtéren lévő, nemzetközi gyorsétteremben, hogy a világhírű szendvicse ugyanolyan ízű-e. A válasz igen. Eddig Las Palmas kivételével mindenhol ugyanolyan.

A két társaság közül az egyiknél már nem tudtam jegyet rendelni, de a másiknál sikerült. A jegyet online lefoglaltam, fizettem, majd a jegyet a telefonomra lementettem. 15:30-kor már rajta is voltam a Budapestre tartó buszon. Jut eszembe. Azért éreztem a hőmérséklet különbséget a nyári túranadrágomban, valamint a póló, pulóver, esőkabát összeállítású felsőruházatomban. Budapestre 18:15-re megérkeztem, majd a 18:45-ös buszjárattal tovább Gyöngyösre. Onnan a szüleimmel haza Domoszlóra.